Mindez Magyarország első gyerekjogok helyzetéről készült gyerekjelentéséből derül ki. A 24.hu birtokába került jelentés a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és diákönkénteseinek kezdeményezésére készült, a kutatás keretében tavaly november és idén március között közel 5300 gyerek mondta el véleményét arról, milyen Magyarországon felnőni. A megkérdezettek 70 százaléka 15 és 17 év közötti, 29 százaléka 10 és 14 év közötti, és 1 százaléka 9 éves vagy annál is fiatalabb.
A jelentésből egyértelműen kirajzolódik, mi a legfontosabb a gyerekeknek: ez pedig az oktatás. Úgy gondolják, hogy hazánk főként úgy teheti jobbá a gyerekek helyzetét, ha minőségi oktatást és álláslehetőségeket biztosít.
A gyerekeket leginkább az foglalkoztatja, hogy amit tanulnak, mennyire hasznos. Hosszú távon pedig attól tartanak leginkább, hogy nem találnak majd állást. A kutatás rámutat arra is, hogy mennyire sok múlik az oktatási rendszeren, hiszen ahol az iskolát biztonságos és vidám helynek tartják, ahol a tanárok tisztelettel bánnak a gyerekekkel, ott az átlagnál többen látják hasznosnak a tananyagot.
A válaszadók 93 százaléka szerint az iskolák minőségét az határozza meg, mennyire hasznos a tananyag. Háromból egy gyerek úgy véli, nagyon sok hasznos dolgot tanul az iskolában, 63 százalékuk viszont úgy látja, sok minden, amit tanul, haszontalan.
Leginkább a középiskolások vélekednek úgy, hogy valami nincs rendben a tananyag összetételével. A gimnazisták 70 százaléka úgy érzi, sok felesleges dolgot kell elsajátítaniuk.
Brutálisan magas óraszámok a gimnáziumban, amik mellett nem lehet csak kimerülésig tenni bármit is. Az elvárás marad, de a teljesítményünk romlik. Nem véletlenül. Nincs meg a kellő idő arra, hogy a testi-lelki egészségünkre odafigyeljünk, és ezáltal romlik az agyi teljesítményünk, valamint a fizikai is. Biztos van megoldás arra, hogy reggel, amikor megyek iskolába és este, amikor haza, ne halál fáradt embereket lássak
– fogalmazott egy válaszadó.
A fiatalok tanulási kedvén is lenne még mit javítani, hiszen mint kiderült, a jó iskolákban ugyan nagyobb a tanuláskedv, mégis tízből csak egy gyereknek jelent örömet a tanulás, ötödük szerint pedig túl sok bántalmazás, zaklatás és kiközösítés történik az iskolákban.
A szabadidős tevékenységekről az derült ki: háromból két gyereknek van lehetősége részt venni valamilyen iskolán kívüli tevékenységben, ám minden harmadik gyerek kimarad ebből. Nem azért mert ne lenne kedve hozzá, hanem elsősorban azért, mert egyszerűen nem marad rá ideje. Nyolc százalék azért nem jár el sportolni, zenélni vagy különböző kulturális programokra, mert túl sokba kerül, vagy egyszerűen nincs lehetősége erre a lakóhelyén.
A szabadidős tevékenységekhez való hozzáférést nagyban meghatározza a gyerekek iskolai háttere: a pénz és a lehetőségek hiánya főként a szakképzésben tanulóknál jelentkezik. Lakóhely szerint legrosszabb helyzetben a falvakban élők vannak, őket érinti leginkább az időhiány, az anyagi és hozzáférés okozta problémák.
A második legfontosabb téma a gyerekek szerint a hatás az ország jövőjével kapcsolatos döntésekre. Mindössze negyedük érzi úgy, hogy országos és helyi ügyekben számít a véleménye. Noha oktatást érintő ügyek miatt az elmúlt években többször utcára vonultak a diákok, 17 százalékuk negatívan nyilatkozott ezekről a megmozdulásokról, mondván nem hisznek annak hatásában, részben azért, mert félnek a annak következményeitől.
Az egyik ismerősömet az osztályfőnöke kínos szituációba hozta az osztálya előtt, mondván, hogy miért támogatja ezeket a tüntetéseket, amikor az ő iskolájukra ez nem vonatkozik, mivel alapítványi iskola. És bűntudatot próbált kelteni benne, hogy miatta lehet, hogy a következő évben az iskola nem fog támogatást kapni, és be is zárhat
– mondta az egyik válaszadó fiatal.
A biztonsággal kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a gyerekek többsége a közösségében biztonságban érzi magát: otthon 97, az iskolában 78, lakóhelyén 76, az interneten viszont már csak 63 százalék érezte így.
Amint látható, minden ötödik gyerek nem érzi magát biztonságban az iskolában: ez jóval jellemzőbb problémaként (34,5%) jelentkezik a szakképzésben tanulóknál, a gimnazistákra az átlagnál kevésbé igaz (18%).
A biztonságérzet szorosan összefügg a potenciális bántalmazások gyakoriságával, hiszen minél nagyobb arányban számoltak be bántalmazásról, annál kevésbé érzik magukat biztonságban a gyerekek. Mivel tehető biztonságosabbá az iskola a gyerekek szerint? Többségük egész egyszerűen azt szeretné, hogy senkivel ne bánjanak rosszabbul pusztán azért, mert különbözik a többiektől. Sokan vágynak továbbá arra, hogy több olyan felnőtt szakember dolgozzon az iskolában, akihez bizalommal fordulhatnak, bármilyen problémájuk adódik.
Sokatmondó, hogy minden negyedik gyerek nem tartja biztonságosnak saját lakóhelyét. A fővárosiak kevésbé érzik biztonságban magukat, mint a falusiak, nemek tekintetében pedig a fiúk körében (81%) erősebb a biztonságérzet, mint a lányoknál (74%).
Aggasztó adat, hogy a gyerekek fele érezte már úgy korábban, hogy nem fogadja el őt a többi gyerek. Eközben a tanárokkal 27 százalékuknak volt már ilyen tapasztalata, iskolán kívül pedig 16 százalék találkozott ilyen bánásmóddal.
A nemek tekintetében óriási különbségek mutatkoznak ezen a területen, hiszen a lányok alapvetően is minden esetben nagyobb arányban érezték már úgy, hogy nem fogadják el őket, viszont a család tekintetében ez a különbség kétszeres.
A kutatás során a menekültekkel kapcsolatos hozzáállást is vizsgálták, több mint háromezer gyerek írt valamilyen szöveges véleményt arról, mit gondol a menekültekről. A résztvevők fele pozitívan, több mint negyede negatívan viszonyult hozzájuk, kevesebb mint negyedük pedig kitérő választ adott.
A szöveges válaszok főként a lakóhellyel korrelálnak: a fővárosban élők jóval pozitívabban és kevésbé negatívan viszonyultak a menekültekhez, mint a falusi gyerekek. Míg egyesek arról írtak, hogy semmi bajuk a menekültekkel, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint mi, talán az egész kutatás legmegrendítőbb válasza is ebben a kérdéskörben született:
Szerintem menjenek máshova. Én értem, hogy háború van náluk, és én is elmennék ebben a helyzetben. Csak azt nem értem, hogy miért akarja ez a Soros György, hogy idejöjjenek.
A jelentés azt mutatja, hogy a magyar egészségüggyel már a gyerekek sem túlzottan elégedettek: minden harmadik kitöltő elégedetlen volt az általa tapasztalt egészségügyi ellátással, ráadásul a szöveges választ beküldők öt százaléka számolt be olyan esetről, ahol az orvosi élményük során valamilyen szexuális határátlépés történt Ez főként a 15–17 éveseket (71%) és a lányokat (85%) érintette.
Három orvosból 2 nem vette észre, hogy vakbélgyulladásom volt. A kórházban ugyanekkor órákat kellett várni az ultrahangra, hiába szólt a kezelőorvos, hogy sürgős
– mondta egyikük.
Árulkodóak a gyerekek jövővel kapcsolatos aggodalmaik is: leginkább attól félnek, hogy nem találnak munkát (44%), ezt követi az éghajlatváltozás miatti szorongás (40%) és a háborútól vagy terrortámadástól való félelem (39%). Úgy tűnik, a fiatalok által életre hívott klímasztrájkok tényleg ezt a korosztályt tartják lázban: a gimnazisták 47%-a tart az éghajlatváltozástól.
Melyik súlyosabb probléma, a bevándorlás vagy a kivándorlás? A gyerekek viszonylag egyértelműen állást foglaltak a kérdésben: utóbbi majdnem kétszer annyira tölti el aggodalommal őket, mint az előbbi.
Módszertan: 2018. november 20. és 2019. március 31. között 5230 gyerek mondta el a véleményét egy online kérdőíven keresztül, és hét helyszínen közel ötven hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő gyerekkel készült fókuszcsoportos interjú.
Kiemelt kép: Kummer János / 24.hu
