K. C. Zsuzsanna hét évvel ezelőtt kötött házasságot a férjével, majd egy betegség miatt 2015 nyarán leszázalékolták. A nőt egy kórház pszichiátriai osztályán kezelték, a házaspár ennek ellenére úgy döntött, hogy gyermeket vállal, így a kezelőorvos átállította a nő gyógyszeres kezelését, fokozatosan csökkentve a gyógyszeradagját.
K. C. Zsuzsanna rendszeres orvosi és pszichológiai ellátásban részesült, és 2016. januárjában egészséges kislányt hozott a világra.
2016. május 18-án hajnalban a baba felsírt, a nő a gyerekszobába ment, hogy tisztába tegye, amíg a férje elkészítette az ételét, majd visszament a hálószobájukba. Ezt követően a nő a babát pontosan meg nem határozható módon bántalmazta és megrázta, majd visszament a hálószobába és lefeküdt a férje mellé, akinek csak annyit mondott, hogy a kislány keveset evett.
A kicsi reggel újra hangosan sírni kezdett, mire az asszony a gyerekszobába ment, a férje pedig a konyhába, hogy ételt készítsen a kislányának, mert azt gondolta, hogy az éhes. Kérte a feleségét, hogy hozza ki a gyermeket a konyhába. Amikor a férfi a karjaiba vette a gyermekét, próbálta megnyugtatni, azonban a pici teste elernyedt, tónustalanná vált, horkolva lélegzett, ezért kihívta a mentőket.
Az asszony nem közölte sem a férjével, sem a mentő személyzetével, hogy mi történt. A mentők azonnal a klinikára, majd a Heim Pál Gyermekkórházba vitték a nagyon rossz állapotban lévő babát. Az orvosok megpróbálták szóra bírni a nőt, de ő többszöri kérdésre is csak annyit mondott, hogy a gyermek leesett a pelenkázóról. Az orvosszakértők megállapították, hogy kislány súlyos koponyasérüléseket és csonttöréseket szenvedett. De fény derült arra is, hogy az asszony már korábban is megverte a babát, pár héttel a kórházba szállítás előtt ugyanis eltört a bordája.
Az összevert kislány a kórházból intézetbe került. Az állapota azonban szinte semmit sem javult azóta. Kiderült, hogy olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy soha életében nem fog tudni már teljes életet élni.
K. C. Zsuzsanna a férjével kézen fogva, mosolyogva érkezett a bíróságra. Semmilyen megbánás nem látszott rajtuk a történtek miatt. K. C. Zsuzsanna elmondta, hogy jelenleg a férje a gondnoka, és továbbra is pszichiátriai kezelésekre jár, ez azonban kórházi kezelés nélkül is megoldható. Amikor a kislánya jelenlegi állapotáról és kapcsolatukról kérdezte a bíró, így felelt:
„Hetente négyszer-ötször is meglátogatom Szonját, amikor a férjem nem dolgozik. Jelenleg is többen ápolják. Hamarosan lesz egy gégeműtétje, mert van rajta egy duzzanat” – mondta K. C. Zsuzsanna, aki következetesen tagadta a bűnösségét a vallomásai során.
Az anyát több elmeorvos is megvizsgálta a több mint két évig húzódó bizonyítási eljárás során. Az egyik arra az álláspontra jutott, hogy súlyosan korlátozott volt a beszámíthatósága a nőnek, de ennek ellenére is büntethető. Egy másik szerint viszont kizárt volt az asszony beszámíthatósága, ezért nem büntethető.
A bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz fordult állásfoglalásért a szakvéleményekben lévő ellentétek miatt.
A tanács megállapította, hogy K. C. Zsuzsanna születéskori tudathasadásos betegségben szenved. A cselekménye elkövetése idején pedig személyiségzavarban és kóros elmeállapotban szenvedett. Ez pedig súlyos fokban korlátozta abban, hogy felismerje a cselekedete súlyát és következményeit.
Az ügyész perbeszédében azt mondta, hogy már négy hónapos korában megpecsélődött a kislány sorsa a történtek miatt. Szonja most ment volna óvodába, de nem tudta elkezdeni a fejsérülése miatt. Elmondása szerint annyi és olyan súlyos erőbehatás érte a picit, hogy az nem keletkezhetett attól, amit az anya állít, hogy lefordult a pelenkázóról.
Azt kérte, hogy a bíróság bűnösnek mondja ki az asszonyt 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés kísérlete miatt. A súlyos fokú korlátozott állapota miatt azonban csak felfüggesztett börtönt kért a nőre letöltendő helyett. Emellett azt kérte, hogy a bíróság vonja meg az anyától a szülői felügyeleti jogát, és ezt terjessze ki a nő esetlegesen később születendő gyerekeire is. A betegsége ugyanis abszolút korlátozza abban, hogy gyereket neveljen.
Az ügyvéd a védőbeszédében továbbra is kitartott amellett, hogy egy szerencsétlen mozdulatsor miatt esett le a pelenkázóról a baba. Elsősorban azt kérte a bíróságtól, hogy bizonyítottság hiánya miatt mentse fel ügyfelét, de ha bűnösnek találják, akkor is csak alacsony mértékű felfüggesztett börtönre ítéljék testi sértés miatt. Szerinte védence mindent megtett a születendő gyereke egészségéért azok után, hogy megtudta, teherbe esett. Ezért szerinte nincs szükség arra, hogy megvonják tőle a szülői felügyeleti jogot.
Az ügyész viszontválaszában kiemelte, hogy sokkal körültekintőbben kellett volna eljárniuk a szülőknek a gyerekvállalás során. Már négy hónapos terhes volt ugyanis a nő, amikor először orvoshoz fordultak. Mint mondta, annyi és olyan fokú sérülést szenvedett Szonja, hogy az bőven kimeríti az emberölés kísérletét.
K. C. Zsuzsanna az utolsó szó jogán csak annyit mondott:
Sajnálom a történteket
Szegedi Gyöngyvér bírónő 2 év börtönre ítélte a nőt, öt évre felfüggesztve emberölés kísérlete miatt. K. C. Zsuzsanna a büntetés letöltésének kétharmada után bocsátható leghamarabb szabadon. A bíróság megvonta a nőtől a szülői felügyeleti jogot azzal, hogy ez kihat a később születendő gyermekeire is. A bíró a felellősségvállalással kapcsolatban kiemelte, hogy a nő nagydózísú gyógyszert szedett, amikor megfogant a gyerek. Hangsúlyozta, hogy a babának agyzúzódása keletkezett a rázás miatt, de eltört az orsócsontja is, s a nő már korábban is bántalmazta a picit. Mint mondta, csak a szerencsének és a szakszerű orvosi ellátásnak köszönhető, hogy a baba egyáltalán életben maradt.
Az ügyész, az anya valamit a védője is tudomásul vette az ítéletet, így az jogerős.
Kiemelt kép: A szerző felvétele
