Szanyi: az MSZP pártvezetését csak a maradék pártvagyon érdekli

Sok ponton tudott azonosulni Medgyessy Péter törekvéseivel, ám az első Gyurcsány-kormány megalakulásától sok vitája volt az MSZP vezetőivel – erről beszélt Szanyi Tibor a Munkások Újságjának adott interjújában, amit az ATV vett észre.

Az MSZP nemrég megrovásban részesült alelnöke szerint „rémálom” volt a számára a Kóka János vezette gazdasági tárcánál dolgozni az első Gyurcsány-kormányban, de a fordulópont az ő és Gyurcsány Ferenc kapcsolatában az emlékezetes őszödi frakcióülés volt. Mint elmondta, Szanyi csak azért nem örült felhőtlenül Gyurcsány lemondásának,

mert az okokat az ország is megszívta.

„Az 5 évnyi EP-képviselőség viszont elképesztő személyes sikereket hozott számomra, kiváltképp az ‘EU-okosfalvak’ projektem szédítő előrehaladása okán, bár tegyük hozzá, ez sajnos nem Magyarországon történt, de még csak nem is az európai baloldalon” – emlékezett vissza elmúlt öt évére Szanyi Tibor.

Hozzátette: az elmúlt 21 év nem nevezhető sikertörténetnek az MSZP szempontjából.

Az 1998-as kudarc után hiába nyert Medgyessy Péter 2002-ben, ő nem az MSZP terméke volt, ahogy az őt puccsoló Gyurcsány Ferenc sem. Sőt, az utóbbi is hiába nyert 2006 tavaszán, hiszen ugyanezen szeptemberben az EU-hoz eljuttatott ún. konvergencia programja egy virtigli neoliberális intézkedés-gyűjtemény volt, ami az őszödi beszéddel súlyosbítva az MSZP-t gyakorlatilag kitörölte az önkormányzati dimenzióból. Ezt szenvedjük azóta is, sőt úgy tűnik bele is pusztulunk

– értékelte 2006 máig tartó hatását Szanyi Tibor.

Szerinte

2010 maga volt a politikai apokalipszis, aztán 2014 ugyanígy újabb fideszes kétharmadot hozott. 2018 szintén. Kudarc kudarc hátán, némi időszakos, ám végül is lényegtelen talán-fellendülésekkel. A 2019-es EP-választás pedig maga volt a megsemmisülés. 6,61 %, amiből a Párbeszéd szavazatait levonva gyakorlatilag az országgyűlési küszöbre tornázta le magát az egykoron rendszerváltó párt.

Úgy véli:

az MSZP-t az évezredfordulón alkotó közösség kilencven százaléka azóta kiszállt a vonatból, s a mai vezetői magatartás csupán a még elérhető egy-két önkormányzati pozíció bezsákolására, illetve a még meglévő maradék pártvagyonra koncentrál.

Szanyi hozzátette: „a baloldal európai léptékben sem hasít. Ciprasz friss kudarca is mutatja, hogy nem lehet tartósan libikókázni, azaz a választókat hitegetni, közben lefeküdni a nagytőkének és a nemzeti oligarchiának”. Szerinte „az ibériai balos reneszánsz más tészta, s érdemes a portugál, illetve spanyol példákban jobban elmélyedni, de alighanem mindkét esetben arról van szó, hogy e két országot vezető baloldaliak emberközeli, amolyan “önkormányzati” pragmatizmussal kormányoznak. Tulajdonképpen hasonló karaktert mutat a brit Munkáspárt is, főleg ha Jeremy Corbyn témakészletét nézzük, Amerikában pedig Bernie Sanders szintén pártja tagságára, támogatóira épít. Mindketten a saját pártelitjük ellenében”.

Szanyi megemlítette, hogy az MSZP-t nyilvánosan először 2004-ben kritizálta, majd 2009-ben vont mérleget a „Balra, magyar!” című dolgozatában. Arra a kritikára, hogy ha most ismét mandátumot nyert volna, akkor a kritikái éle is tompább lenne, ezt válaszolta: „Szentigaz, hiszen én akkor nyertem volna újabb mandátumot, ha az MSZP legalább 13 %-ot ért volna el az EP-választásokon, ami ugye azt jelentette volna, hogy legalább stabilizáljuk a 2018-as, bár akkor sem túl szép eredményt”, ám pártja a várt 3 mandátumhoz képest 1-et szerzett, azaz történelmi vereségbe futott bele.

Szanyi elárulta: mozgalma, a BalBlokk zászlóbontását a nyár végére tervezi. Úgy látja, a magyar politika beszűkült valamiféle örökzöld Orbán-Gyurcsány fóbiába, s szinte nem vesz tudomást az utóbbi évtizedekben megváltozott világról.

Kiemelt kép: MTI/Európai Parlament/Jan Van de Vel