Belföld
BUDAPEST, HUNGARY - APRIL 08: Hungarian Prime Minister Viktor Orban addresses the supporters after the announcement of the partial results of parliamentary election on April 8,2018 in Budapest Hungary. (Photo by Laszlo Balogh/Getty Images)

A rendszerváltó elit drámai hibája tette Orbánt egy barbár rezsim vezetőjévé Európában

Farkas György
Farkas György

újságíró. 2018. 09. 14. 11:20

„A 89-es közjogi rendszer és a romlott fiú.”

Az Élet és Irodalom legfrissebb számában Kozák Márton elemzi, miként juthatott el Magyarország 2018-ra oda, hogy kormányát a World Justice Project választások előtti elemzése szerint is alig érdekelte a jogállamiság. Április óta a helyzet romlott, a hatalom korlátozottságát mérő Rule of Law Indexen Magyarország helye legközelebb Orbán Viktor bálványállamai társaságában lesz. A lista legalján.

Magyarország 2010 utáni története valóban beilleszthető ugyan a demokrácia leépülésének és a joguralom gyengülésének évek óta tartó világtrendjébe, de nem elszenvedője, hanem serkentője a sajnálatos nemzetközi folyamatoknak.

A szociológus szerint a kormányfőt három évtized magyar politikai folyamatai tették a nemzetközi szélsőségesek szubkulturális ikonjává: ebben komoly felelőssége van a rendszerváltó politikai elitnek.

A fegyver már ’90 óta megvolt

Az orbánizmus egy elpuskázott történelmi lehetőség következménye. Óvatlanság, naivitás és szűklátókörűség kellett hozzá, hogy visszavezethesse népét a szolgaságba, ő maga pedig elérhesse „a korlátlan hatalmat és a mérhetetlen vagyont”.

A magyar plurális politikai rendszer legyilkolásához a fegyver maga a közjogi rendszer volt.

Azt Antall Józseffel, Tölgyessy Péterrel és Sólyom Lászlóval az élen a politikai osztály egésze hozta létre abban a hiszemben, hogy  „megfelelő keretet ad egy nyugati típusú rendszer működéséhez”. Azt hitték, „képes az új rendet megvédeni a hatalom kizárólagos birtoklására törő politikai erőktől”.

Parlament 1990.
az előtérben Göncz Árpád, Sólyom László, Szentágothai János. Középen áll Antall József miniszterelnök
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

2010-re kiderült, tévedtek: ez az eszköz a rendszer megfelelő működtetésére nem volt alkalmas, ellenben a rendszer elpusztítására törő horda kezében valóságos csodafegyverként szolgált.

Nem számoltak a „romlott fiúval”

Bár a fegyver a falon lógott (a ’89-es alkotmányra épülő jogrend hagyott eszközöket a szabad világ lerombolására), nem volt szükségszerű a használata. Ahhoz kellett Orbán személyisége. A Kis János által 1990-ben még „romlott fiúként” jellemzett kormányfő  azonban használta, mert betegesen akarta a hatalmat. Ugyanúgy, mint mostani szövetségese, Jarosław Kaczyński, aki azonban nem személyes érdekeit, hanem elveit akarja érvényesíteni.

Orbán politikáját a hatalom és a vagyon megszerzése, gyarapítása és megtartása motiválja, számára a haszonmaximalizálás a lét minden dimenziójára kiterjedő alapelv.

Kaczyńskit semmi más nem érdekli, csak az, hogy hegemónná tegye a nemzeti-kereszténynek nevezett értékrendet. Egy varsói bérház háromszobás lakásában él, vagyonbevallását (1,5 millió forintnyi megtakarítását) senki sem kérdőjelezi meg. A legendásan puritán Kaczyński így is gazdagabb magyar kollégájánál, aki bevallottan 945 ezer forint megtakarítás mellett négymilliós hiteltartozást nyög, bár más – hol Simicska, hol Mészáros, hol Garancsi, hol Vajna, hol Tiborcz, hol apja – képében gyarapodik.

Nem minden autokrata kleptokrata, de a kleptokrata autokratára bizonyosan ráillik a jelző: romlott.

Budapest, 2014. május 10.
Elöl Garancsi István, a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke (b), Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója (j), hátul Andrew G. Vajna producer, a nemzeti filmipar megújításáért felelõs kormánybiztos és Kaminsky Fanni, a miniszterelnök Facebook-oldalának szerkesztõje az Országgyûlés ülésén, amelyen a parlament megválasztotta Orbán Viktort miniszterelnöknek 2014. május 10-én.
MTI Fotó: Beliczay László
Elöl Garancsi István, Hernádi Zsolt Andy Vajna és Kaminsky Fanni az Országgyűlés ülésén, amelyen a parlament megválasztotta Orbán Viktort miniszterelnöknek 2014. május 10-én
Fotó: Beliczay László / MTI

„Pártállamból maffiaállamba”

A szociológus szerint nem Orbán személyes politikai teljesítménye a „pártállamból maffiaállamba” való visszamenet, az orbánizmust nem jobbágymentalitású magyarok vitték diadalra,

a rendszerváltó  politikai elit, értelmiség nem dolgozta ki a köztársaság működésének életképes jogi kereteit.

Így akaratán kívül hozzájárult, hogy

létrejöjjön egy barbár rezsim a keresztény Európában.

Összességében úgy tűnt, a közjogi rendszer biztosítja a stabil kormányzás és a szabad politikai verseny feltételeit, de nem vették figyelembe, milyen életveszélyes kis választói többséget nagyarányú mandátumtöbbséggé alakító választási rendszer. Az emberek a liberális demokráciával azonosították az elfuserált  közjogi rendszert, amely megkönnyítette a kormányalakítást, de  kétharmados törvényeivel, az alkotmánybírósághoz telepített jogosítványokkal 2010 előtt megbénította a kormányzást.

A közjogi konstrukción hagyott rés nélkül

Orbán sem jutott volna előrébb a túlhatalom megszerzésében a posztkommunista térség többi akarnokánál.

Így viszont ő a lett a példaképe a világ arra fogékony politikusainak, hogy civilizációs gátlásaik levetkezésével még az Európai Unióban is minden hatalom kizárólagos birtokosává lehet válni.

Orbán Viktor és Szájer József a parlamentben 1990-ben
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

Ekkora hiba már hungarikum

A nagy pártokat a kisebbek rovására hizlaló szisztéma egy politikai pluralizmus terén hagyományokkal nem rendelkező országban olyan, mintha olajjal akarnánk tüzet oltani. Máshol nem is követték el ezt a hibát átalakuló országban, a relatív többségért totális hatalmat adó magyar modell páratlan.

A súlyosan aránytalan választási rendszer veszélye már 1994-ben feltűnhetett volna. 53 százalékkal alkotmányozó többséghez jutott az MSZP és az SZDSZ, a veszélyt azonban elfedte, hogy a koalíció illetlenségnek érezte túlhatalma érvényesítését.

Az 1994–98-as ciklusban volt utoljára legalább elvi lehetőség a köztársaság megmentésére, hiszen a hatalommegosztás mulya barátainak volt alkotmányozó többségük.

A koalíció még csak a veszélyeket sem azonosította, míg Orbán  éppen ekkor döbbent rá, hogy a közjogi rendszer semmilyen intézményes lehetőséget ad a nagy győztes megállítására.

Romlott fiú lévén 1994-től ez a felismerés vezérelte gondolkodását, ez határozta meg politizálását. Szupertöbbség birtokában tetszés szerint alakítható alkotmányos berendezkedés – ez volt a puska a falon, és másfél évtizeden át arra készült, hogy megszerezze.

Helyrehozhatatlan hiba emberben bízni az intézmény helyett. Na, talán majd legközelebb.

Kiemelt kép: Balogh László / Getty Images

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Brüsszel, 2017. április 26.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) és az Európai Néppárt (EPP) parlamenti csoportjának elnöke, Manfred Weber találkozója az Európai Parlament brüsszeli épületében 2017. április 26-án. 
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.