A lapunk által megszerzett és feldolgozott OLAF-jelentés szerint szervezett csalással csatornázták át Tiborcz István volt érdekeltségéhez az országnak járó, a közvilágítás korszerűsítésére szánt uniós pénzt fideszes vezetésű önkormányzatok, vállalkozások és a kormányzat asszisztálásával. Mivel olajozottan, sokáig és sok szereplő közreműködésével működött a gépezet, az EU csalás elleni hivatala arra is tesz utalást, hogy az Elios-ügyben a költségvetési csalást bűnszervezetben követték el. Meg is nevezték, hol kell keresni a csalás szervezőit.
A bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény a legsúlyosabbak egyike, így a következményei is szigorúak.
- Ilyenkor az egyes bűncselekmények büntetési tétele megduplázódik, a maximális büntetési tétel 20 év, de ha több bűncselekmény halmozódik, akkor legfeljebb 25 évnyi büntetés osztható ki fejenként.
- Ráadásul börtön helyett fegyházba kerül az elítélt,
- feltételes szabadságra bocsátásra nincs lehetőség, sem a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztésére.
- El kell kobozni mindazt a vagyont a bűnszervezetben való részvételben elítélt személytől, amelyet az alatt az idő alatt szerzett, amíg a bűnszervezetben részt vett. Vagyis mindent elvesznek tőle, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy az adott jövedelem nem a bűnszervezetben való részvétele miatt jött létre.
Az OLAF jelentését úgy kell kezelni, mint egy nagyon megalapozott feljelentést, aminek indukálnia kellene egy alapos vizsgálatot a magyar bűnüldöző szervek részéről
– magyarázza Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter. Nincs egyedül a véleményével: a Fidesszel egy pártcsaládhoz tartozó német kereszténydemokrata politikus, Ingeborg Grässle, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának elnöke is valódi nyomozást sürget. A magyar ügyészség azonban meglehetősen passzívnak mutatkozik. Indult ugyan eljárás, de egyrészt ez szinte automatikusan így van, másrészt a két évvel ezelőtti OLAF-jelzés után bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást az ügyészség.
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Olyan súlyú és annyi személy közreműködését igényelte az OLAF-jelentésben bemutatott mechanizmus, hogy indokolt lenne a rendőrség részéről már most is kényszerintézkedéseket végrehajtani
– mondja Marczingós László ügyvéd. Ennek legenyhébb formája az előállítás, de az őrizetbe vétel vagy az előzetes letartóztatás is szóba jöhetne. Ám az OLAF-jelentésben megnevezettek egyikével kapcsolatban sincs hír arról, hogy megjelentek volna nála a nyomozóhatóságok, pedig már lassan két hónapja az ügyészség birtokában van a csalás elleni hivatal végleges dokumentuma. Az ügyészség azt közölte a 24.hu kérdésére, hogy
- a Legfőbb Ügyészséghez január 11-én érkezett meg az OLAF ajánlása,
- 11 nappal később a Pest Megyei Főügyészség rendelt el nyomozást,
- a nyomozással a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodát bízták meg.
Amíg azonban gyűjtik a bizonyítékokat, ami hosszadalmas folyamat lehet, már most is tehetnének határozott lépést a hatóságok.
Az unió visszafizetteti a 13 milliárd forintot Magyarországgal, tehát legalább ekkora kára származik az országnak a miniszterelnöki vej volt cége körüli botrányból.
Ezért a vagyonvisszaszerzés, vagyis az országot érő kár enyhítése érdekében már most is lehetne és indokolt lenne intézkedést hozni
– állítja Kadlót Erzsébet, aki azt az Ökotárs Alapítványt is védte, amelyet a magyar nyomozati szervek 2014-ben vegzáltak, hogy nem egészen fél évre rá kiderüljön, törvénysértő volt a civil szervezet lerohanása.
Fotó: Youtube
A vagyonelkobzás érdekében helye van a lefoglalásnak, zár alá vételnek, és itt kellene leginkább a számba jöhető bűnösöket már most, az eljárás elején kissé megszorongatni
– mondja. Az OLAF-jelentés alapján kell lenni valamilyen képnek, hogy kinek a vagyona lehet érintett.
A lefoglalást ráadásul nem csak gyanúsítottal szemben lehet elrendelni, hanem az egyéb érdekeltekkel szemben is, tehát az ügyészség nem hivatkozhat arra, hogy még nincs konkrét gyanúsított.
A jelentésben foglaltak alapján azt is be lehet azonosítani, hogy milyen cselekmények miatt kellene nyomoznia az ügyészségnek. A legegyértelműbb a költségvetési csalás esete, legalábbis az OLAF szerint a vizsgált 35 projektből 17 esetben tártak fel olyan machinációkat, amelyek ezzel a bűntettel írhatók le.
Fotó: Bielik István / 24.hu
„Eddig arra irányult a figyelem, hogy az önkormányzatok, azok képviselő-testületei, polgármesterei, jegyzői, esetleg ügyintézői hogyan tették lehetővé, hogy a túlárazott projekteket a versenytársaktól gyakorlatilag megszabadított Orbán-vej cége nyerje. Ezeknek a szereplőknek a felelősségét vizsgálni kell, de nem csak náluk rezeg a léc” – állítja Marczingós László, hangsúlyozva, hogy a szervezettnek tűnő csalási szisztéma első lépcsője az állami-kormányzati szervek szintje. Kulcsszerepet játszottak az önkormányzatok számára a pályázatokat kiíró, illetve odaítélő szervezetek, azaz az irányító hatóság (2013 végéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, majd a fejlesztési tárca), illetve a közreműködő szervezet (2014 áprilisáig az Energia Központ Nonprofit Kft., később NKEK Nonprofit Kft.). Ezeken a pályázatokon keresztül nyerhették el a helyhatóságok az uniós pénzt a közvilágítás korszerűsítésére, hogy aztán a következő mozzanattal az önkormányzatok írjanak ki közbeszerzést a konkrét beruházásra, és hozzák ki nyertesként az Eliost – idézi fel a mechanizmus egymásra épülő és összefonódó elemeit.
Fotó: Facebook
Az NFÜ rendelkezett teljes felelősséggel a célnak megfelelő felhasználás ellenőrzéséért és az esetleges szankciókért is. Már az első esetben, a hódmezővásárhelyi ügyben is hemzsegtek a furcsaságok. Ez az első elnyert megbízás az Elios számára igen fontos volt, ott szerzett referenciát, amit a későbbi pályázatoknál fel tudott mutatni. Ráadásul a hódmezővásárhelyi tendernél a támasztott követelmények alapján (az alig pár hónappal korábban alapított Eliosnak az alvállalkozójával együtt számítva kellett megfelelni az árbevételre és a közvilágítási projektekből szerzett forgalomra vonatkozó feltételeknek) ordít, hogy az Eliost várhatták befutónak – a másik két pályázatot beadó céget ki is zárta az önkormányzat. Ha Hódmezővásárhely jogellenesen járt el, és ezt tudta az NFÜ, akkor vissza kellett volna vonnia a támogatás (uniós és magyar) összegét, de mivel ezt nem tette, mulasztást követett el, akkor is van félnivalójuk az NFÜ akkori vezetőinek.
– mondja az ügyvéd.
Az NFÜ megszüntetésével a feladatait, jogosítványait szétdobálták 2014 elejétől a minisztériumokba, a koordinációt a Miniszterelnökségre, onnan az egyes minisztériumoknál levő irányító hatóság és a közreműködő szervezetek vezetőinek a felelőssége merülhet fel állami részről. Az OLAF-jelentésben van is nyoma annak, hogy firtatták egyes állami szervezetek, alkalmazottak szerepét az önkormányzati pályázatok alakításában: két egykori NFÜ-potentátot, illetve egy energetikai referenst említ név szerint a dokumentum.
A Lázár János vezette Miniszterelnökség szerepe további két szempontból kiemelkedő. Egyrészt az uniós forrásból megvalósuló közbeszerzések ellenőrzését bármikor magához vonhatta és vonhatja most is a tárca Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálya. Így a Lázár felügyelte főosztály dolga lett volna egyebek mellett annak a hódmezővásárhelyi közbeszerzésnek is az utólagos ellenőrzése, amelynél Lázár polgármestersége alatt hozták ki nyertesnek az Eliost.
Másrészt a kormány, illetve a Miniszterelnökség több mint tucatnyi ügyben átvállalta az önkormányzatok önrészét, így a helyhatóságoknak gyakorlatilag semmibe nem került a túlárazott lámpacsere.
A csúcstól távolodva számos szereplő felelőssége vetődik fel – rájuk részletesen kitérnek az OLAF-jelentésből táplálkozó cikkeink. Például arra a szakértőre, aki indikatív árajánlatokat adott az önkormányzatoknak, hogy be tudják lőni, mennyi lehet a reális ár a közvilágítás korszerűsítéséért, aztán az ő számítógépén készült önkormányzatonként a három „független” ajánlat, majd a cégét alvállalkozóként bevonta a buliba az Elios. Orbán vejének a barátja pedig a pályázat mindkét oldalán érdekelt volt: egy ideig benne volt – egyik másik cégén keresztül – tulajdonosként a megbízást elnyerő Eliosban, miközben a pályázatot kiíró önkormányzatnak másik cége, a Sistrade tanácsadóként segített az előkészítésben.
Ami az önkormányzatok különös kiírásait, megbízásait illeti:
„Ha a megbundázott projektekben részt vevő cégeket nézzük, elsősorban a cégjegyzésre jogosultak felelőssége vetődik fel. Azt kell feltételezni ugyanis, hogy a cégek ügymenetét illetően ők kellő ismerettel rendelkeznek” – fogalmaz Bárándy PÉter. Hogy például az Eliosnál a cégjegyzésre jogosult igazgatósági, később igazgatótanácsi tagok közül ki volt tisztában azzal, hogy cinkelt kártyákkal játszanak, az a közgyűlések, igazgatósági ülések jegyzőkönyveiből derülne ki. Ezek begyűjtése a magyar nyomozóhatóságok dolga lenne.
Fotó: Marjai János / 24.hu
Nemcsak a költségvetési csalás bűntette foroghat fenn, hanem más bűncselekmény is – erre világít rá Kadlót Erzsébet.
Ha igazolható, hogy a közbeszerzési pályázatok jó része „stróman cégekkel” történt, hogy meglegyen a „fedősztori” és papíron fel lehessen mutatni amúgy nem létező versenytársakat, akkor a kartellezés gyanúja fel kell, hogy merüljön. Ugyancsak a kartellezés körében kellene vizsgálni a jelentésben, cikkekben felvetett összeférhetetlenségeket is. A cikkek alapján az a gyanú ébredhet, hogy itt előre szervezetten, többféle módon és különböző hatókörben, változatos eszközökkel befolyásolták a piacot, ezáltal a konkrét közbeszerzési eljárások eredményét.
A költségvetési csalás esetén gyakorta előkerül
- a számvitel rendjének megsértése,
- az okirat-hamisítás,
- a vesztegetés valamelyik változata,
- vagy más gazdasági bűncselekmény elkövetése.
Ha lehetne bizonyítani, hogy a cégvezetők, cégjegyzésre jogosultak, esetleg a tulajdonosok tettesként vagy részesként (felbujtó, bűnsegéd) elkövetők voltak, akkor szóba jöhet még:
- a vesztegetés: ha azért lett olyan a kiírás, amilyen, mert valakit lefizettek. Ennek a büntetési tétele ebben az esetben öt vagy nyolc év (bűnszövetségi alakzatban nyolc).
- Felbujtás hűtlen kezelésre: ha a túlárazás úgy jött létre, hogy az idegen vagyon kezelője a kiírás manipulálásával lehetővé tette a túlárazást, akkor szóba jön a felbujtás a cégek képviselői részéről, feltéve, hogy ők beszélték rá a kiírókat a manipulálásra. Az okozott vagyoni hátrányra tekintettel (500 millió feletti vagyoni hátrány esetén) a büntetési tétel 5-10 év.
Kiemelt képünk illusztráció
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
