Valamennyi nemi erkölcs elleni cselekményben bűnösnek találták a pedofíliával vádolt csepeli testnevelő tanárt. A Fővárosi Törvényszék kedden
Az ítélet szerint a vádlott 2005 és 2014 között 36 intézeti nevelt és szociálisan hátrányos helyzetű, 8-18 év közötti fiúgyermeket molesztált.
Az indoklás szerint további 16 alkalommal a fiúk az elkövetéskor még nem töltötték be a 12. életévüket és a vádlott őket is ugyanilyen jellegű szexuális cselekményekre kényszerítette. Mivel a jogszabály értelmében a 12 év alatt sértetteket védekezésre képtelen személynek kell tekinteni, a fenyegetés mértékét nem vizsgálta a törvényszék. A 20 rendbeli szexuális visszaélés bűntette közül a vádlott 14 esetben a nevelése, felügyelete alatt álló 12-14 év közötti, 6 esetben a tanári pozíciójával, vagyis hatalmi, befolyásolási viszonyával visszaélve 14-18 év közötti fiúkat vett rá szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére.
A súlyos testi sértést azzal követte el a vádlott, hogy az egyik gyerek kisujját ok nélkül eltörte, míg a négyrendbeli könnyű testi sértést azzal indokolta a törvényszék, hogy a vádlott a bokszedzésen olyan fizikai erőszakot alkalmazott a fiúkkal szemben, amely nem tartozott az edzéshez, megrúgta és kesztyű nélkül ütötte őket, illetve egyiküket felemelte és eldobta.
A vád szerint a 20 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét a vádlott azzal valósította meg, hogy 2005-2009-ban a sértettekkel „bíróságosdit játszott” és azt a büntetést szabta ki velük szemben, hogy többek között az udvaron körbe-körbe szaladgáljanak, miközben azt kellett kiabálniuk, hogy „hülye gyerek vagyok”.
A bíróság a kiskorú veszélyeztetése miatti eljárást azért szüntette meg, mert a büntetés kiszabása szempontjából ezeknek a több mint 10 éves cselekményeknek nem volt jelentősége a kiemelkedő tárgyi súlyú nemi erkölcs elleni bűncselekmények mellett, amelynek a büntetési tétele akár 22,5 év is lehetett volna. Ehhez képest a kiskorúak veszélyeztetésének bűntettei enyhe megítélésű cselekmények voltak.
A szakértők igazolták, hogy a gyerekek vallomásai élményszerűek, amihez odaillő metakommunikációs viselkedés is társult. Más személy ráhatását kizárták, és leszögezték, hogy a fiúk vallomásai befolyásmentesek voltak. A bíróság a Facebook levelezést azért tekintette bizonyítéknak, mert azok gyakorlatilag szerelmes levelek voltak, amelyek azt bizonyították, hogy érzelmi szálak fűzték a vádlottat a gyerekekhez. Az orvosszakértői vizsgálat cáfolta a vádlott védekezését arra vonatkozóan is, hogy merevedési problémákkal küzdene.
A vádlottal szemben kiszabható büntetés 5 évtől 22 és fél évig terjedő szabadságvesztés lehetett volna. A bíróság a jogszabály szerint irányadó középarányos büntetést alkalmazott. A törvényszék a szabadságvesztés mértékének megállapításakor enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, ugyanakkor súlyosító körülményként a sértettek nagy számát, és azt a tényt értékelte, hogy a fiúgyermekek 8-9 éves voltak.
A törvényszék csaknem 10 gyerek esetében zárt tárgyaláson folytatta le a bizonyítás egy részét. A fiúk a nyilvánosság kizárását kérték, mert olyan cselekményt tárgyalt a bíróság, amelyet szégyelltek. A törvényszék néhányukat a jogszabály értelmében, életkoruk miatt nem hallgathatta meg, mert a gyermekek a tárgyalásig nem töltötték be a 14. életévüket. Többen az eljárás alatt pedig ismeretlen helyen tartózkodtak, emiatt nem lehetett tanúként megidézni őket, így a nyomozati vallomásukat olvasta fel a bíróság.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész a büntetés súlyosításért, a vádlott és védője felmentés miatt, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla dönt.