A mostani javaslat apropóját az adja, hogy az 1956-os megemlékezés keretein belül Áder János kitüntetett egy korábbi III/II-es operatív tisztet, aki most államtitkár. Tasnádi László 1989-ben Nagy Imre újratemetéséről is jelentett.
Itt olvashatja a javaslat szövegét, a lényege annyi, hogy az LMP megtudná, kik voltak ügynökök azok közül, akik a parlament padsoraiban ülnek.
Hadházy Ákos társelnök azt mondta, csodálkoznának, ha átmenne, de muszáj kiabálniuk. Szél Bernadett korábban úgy fogalmazott, aki „nem tiszteli a diktatúra örökségének feltárását, nem tiszteli ’56 áldozatait, nem tiszteli ’56 hőseit.”
Az állambiztonsági múltat egyszer s mindenkorra átláthatóvá kívánják tenni és követelik a diktatúra működtetőinek kizárását a közélet legmeghatározóbb pozícióiból. Megfogalmazása szerint mérhetetlen nagy adósságról van szó, és abban, hogy hatvan évvel a forradalom után még mindig nem számoltunk el a múltunkkal, komoly felelőssége van a mostani kormánypártoknak.
„A diktatúra titkai nem lehetnek egy demokrácia alapjai”, mondta, érthetetlennek nevezve javaslatuk folytonos elutasítását. Szél Bernadett szerint „a bűnök léteznek, ha a bűnöket nem oldjuk fel, továbbra is ott lesznek és ilyen módon Magyarországon nem fogunk tudni egy szabad demokráciát kialakítani”. Nem fogjuk tudni felismerni, hogy „mi az, amikor éppen szolgává tesznek minket, mi az, amikor a függetlenségünkre törnek és kik azok, akik ezt teszik nap mint nap”.
Szerinte olyan mércére van szükség, amelynek arányait 1956 hősei határozták meg, és ezzel lehet nemet mondani arra, ha például a kormány a magánérdeket a közérdek elé helyezi vagy ha az állampolgárokat a saját hatalmi céljaira használja fel ahelyett, hogy szolgálná őket és ennek segítségével lehet követelni a szabad szólás és tájékozódás jogát, a sajtó minden pillanatban védendő teljes szabadságát.
