Borzasztó élethelyzet, amikor valaki utcára kerül, mert nincs rendszeres bevétele, amiből kifizethetne egy szerény albérletet.
Nevezzük most Évának a nevét és arcát nem vállaló édesanyát, aki pontosan ilyen nehézségekkel küzd. A fiatal nő néhány évvel ezelőtt vált el férjétől, a család Hajdúszoboszlón lakott albérletben. A válás után azonban a férfi nem volt hajlandó kiköltözni közös otthonukból, így Évának kellett mennie, négy gyermekükkel.
Az édesanya az összes szóba jöhető lehetőséget megragadta, az önkormányzati bérlakástól kezdve, a környékbeli anyaotthonokon át mindent. Végül a Budapestre költözés mellett döntött, itt ugyanis kaptak helyet az Anyaoltalmazó Alapítvány otthonában, illetve munkalehetőségből is több adódott.
Éva néhány hónap letargia után összeszedte magát, egy bölcsődében kezdett dolgozni, és nagy erőkkel spórolt. Mostanra bőven van tartaléka, amiből fizethetné az albérleti kauciót és jó pár havi bérleti díjat.
Mindegy, hogy ingatlanirodán keresztül, vagy magánúton keresünk lakást, amikor szóba kerülnek a gyerekek, rögtön visszakoznak. Személyes találkozásra már sor sem kerül.
Leteszteltük mi is, hogy mit szólnak a lakástulajdonosok, ha három gyerekkel költöznénk.
Hampel Nagy Ágnes, az Anyaoltalmazó Alapítvány anyaotthonának vezető helyettese azt mondja, Éváék esete sajnos mindennapos. A náluk lakó családok rendszeresen szembesülnek az elutasítással, amikor több gyerekkel költöznének albérletbe.
Negyven-negyven férőhelyet tudunk biztosítani a családok átmeneti otthonában és az anyaotthonban, de a várólistánk mindig végeláthatatlanul hosszú. Hosszabbításra épp ezért nem igazán van lehetőség. Az itt élők körülbelül negyven százaléka igenis szeretne továbblépni, és az átmeneti megoldások helyett saját albérletbe költözni. Egy-két gyerekkel ez még talán megy is, de hárommal, vagy még többel, sehol sem látják őket szívesen. Van, ahol azt mondják, inkább egy kutya jöjjön, mint gyerek.
Balogh László, az ingatlan.com szakértője az ingatlan-bérbeadás szabályozatlanságának tudja be az utóbbi 1-1,5 évben kialakult helyzetet.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a piac összességében kevéssé transzparens, kevesen adják ki úgy a lakásukat, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Épp ezért nagyon egymásra vannak utalva a tulajdonosok és a bérlők. Szerződést a legtöbb esetben írnak, de ennek sajnos sok teteje nincs, mert ez mindig csak addig működik, amíg problémamentes a viszony a két fél között.
A lakástulajdonosok nagyon ki vannak szolgáltatva a bérlőknek. Ha ugyanis egy család beköltözik az ingatlanba, esetleg az ideiglenes lakcímét is a bérleménybe jelenti be, borzasztó nehéz kilakoltatni még akkor is, ha megszegte a szerződésben foglaltakat, például nem fizetett.
A bérbeadó tulajdonképpen csak egy sikeres, úgynevezett lakáskiürítési per útján tud bírósági végrehajtást kezdeményezni. Ez az eljárás viszont nagyon hosszú ideig eltarthat (1-2 év is lehet), és utána kezdődhet az “izgalmas” rész, a bírósági határozat végrehajtása, vagyis a kilakoltatás
– magyarázza Balogh.
A tulajdonosok tisztában vannak az említett helyzettel, és emiatt próbálnak eleve olyan bérlőket választani, akikkel feltehetően kevesebb gond lesz.
Plusz nehezítő körülmény, hogy a végrehajtást kérőnek saját magának kell gondoskodnia arról, hogy a nem fizető bérlő lakhatása biztosított legyen – folytatja a szakember.
Sokszor a felek emiatt bele sem vágnak a lakáskiürítési perbe, hanem ha elfajul a helyzet, akkor a bérbeadó lelépési pénzt fizet a bérlőnek. Ez nonszensz, de sajnos ez a gyakorlat.
Az egyetlen lehetőség, amivel a tulajdonosok védhetik magukat, ha közjegyzői okiratba foglalják a bérleti szerződést, mert akkor nagyobb eséllyel tudják érvényesíteni a jogaikat. Természetesen ez plusz költséggel jár, a közjegyző óradíjától függően néhány tízezer forintot kell érte fizetni.
Nem véletlen tehát – teszi hozzá Balogh László -, hogy az ingatlanközvetítéssel foglalkozó oldalakon találni nem egy olyan hirdetést, ami nyomott áron kínálja eladásra a házat, lakást, azzal a feltétellel, hogy a bérlőktől a következő tulajdonosnak kell majd megszabadulnia.