Nem elsősorban együttérzésből, hanem szaktudásból van hiány a bíróságokon, amikor párkapcsolati erőszakról van szó – derül ki a Patent Jogvédő Egyesület kutatásából.
Sándor Beáta, a Patent kutatásának vezetője a Magyar Nemzetnek rámutatott: a párkapcsolaton belüli erőszak iránti közömbösség nemcsak a bíróságokra, hanem az egész társadalomra jellemző. A szakember szerint ugyanakkor az igazságszolgáltatásnak kellene élen járnia abban, hogy ez a hozzáállás megváltozzon.
A kutatás keretében 14 hónapon át 85 bírósági tárgyalást figyeltek meg. Ennek során azt tapasztalták, hogy a bírók, ügyvédek és ügyészek gondolkodását gyakran sztereotípiák határozzák meg, azt feltételezik, hogy a bántalmazott hazudik és azért tett feljelentést, mert bosszút akar állni párján. Az is gyakori kiindulópont, hogy a nő felelős a bántalmazásáért, és anyai helytállását is kétségbe vonják, ha nem tudta megelőzni a családon belüli erőszakot.
A tapasztalatok szerint a bírák el akarják távolítani maguktól ezeket az ügyeket, és sokszor arra biztatják a bántalmazásban érintett feleket, hogy „viselkedjenek felnőttként”, béküljenek ki. Megtörtént, hogy a bántalmazott nő jelezte: lehetetlen a kibékülés, épp azért menekült el a férfitól, mert féltette az életét. Erre a bíró azt mondta,
Előfordul, hogy egy büntetőügyben évek telnek el azzal, hogy kizárólag a sértett szavahihetőségét vizsgálják, ahogy az is, hogy a tárgyalás alatt a bántalmazó végig a nő kárára viccelődött, megalázó megjegyzéseket tett, a bíró azonban nem tett semmit.
Sándor Beáta elmondta: megkeresték az Országos Bírósági Hivatalt, de az nem tartott igényt hosszú távú, szisztematikus, rendszeres képzésre a témáról. A hivatal azonban azt közölte a Magyar Nemzettel, hogy elemezték és hasznosnak találták a jelentéseket, és intézkednek azokon a területeken, ahol szükséges a változtatás.
