A terrorizmussal vádolt magyar-román állampolgárságú férfi szerint semmi sem igaz a bolíviai hatóság állításaiból. A kommandósok 2009. április 16-án kivégezték társait, akik közül Rózsa-Flores Eduardo hazudott Kepes Andrásnak. Semmiféle ellenállásra, merényletre nem készültek. „Semmiféle Rambo-elem nem volt. (…) Eduardo filmet akart forgatni, és egy turisztikai cég alapításán dolgozott”, ő pedig a producerének készített honlapot. Utazni akart, bulizni, nem megdönteni egy államot.
Bolíviába már Rózsa-Flores sem délszláv háborús hősként, hanem egy kövérkés, szívbeteg, visszavonultan élő emberként érkezett. Tóásó már elküldené a fenébe, ha Dél-Amerikába hívná. Néha haragszik rá, de nem tud ítéletet mondani felette, mert elvileg a barátja volt. Úgy emlékszik vissza Rózsa-Floresre, mint egy összetett személyiségre, aki „fantáziadús képekkel írta le élete cselekvéseit”, maga is elhitte, amit mondott. Neki például azt, hogy az őszödi beszédet ő szivárogtatta ki, de Tóásó nem tulajdonított jelentőséget az olyan részleteknek, hogy kitől kapta a felvételt.
Bolívia október 12-én választ, de Tóásó szerint rosszak az ellenzék esélyei. A kormánynak ugyan nem érdeke, hogy folytassa ezt az ügyet, amelyben a koronatanúk sorra állnak át az ő oldalára, de egy „totalitárius állam sosem racionális”. Ő viszont akkor is megtalálja az igazságot a nemzetközi bíróságon, ha Bolíviában 1500 évre ítélik. A magyar államtól több segítséget várt volna.
Az ő költségeit a családja, rokonai fedezik, „pedig a spanyol állam még a drogfutároknak is ad pénzt, hogy túléljék a bolíviai börtönkörülményeket”. Ott a rabok bérleti díjat fizetnek a háromszor három méteres ablaktalan celláért. A terrorizmussal vádolt férfi jelenlegi helyzete érzékeltetésére azt is elmondta a hetilapnak, hogy mostani rabtársa egy rendőrtábornok és a szenátus volt elnöke. Feleségét – a volt belügyminiszter lányát – nem politikai okokból vette el, egyszerűen beleszeretett. Ha egyszer kiszabadul, hazatérnek, ezért is tanítja feleségét magyarul.
