Ön szerint van ember, aki érti, mi történt az MSZP-ben az elmúlt öt, hat, nyolc évben?
Azt hiszem, én értem. Legalábbis annyira, mint egy színdarab szereplője, aki a saját szerepével nagyjából tisztában van, de a többiekével, pláne az egész darabbal már nem biztosan.
Ki rendezi ezt a darabot?
Na ki?
A Wikileaks szerint Orbán már 2008-ban arról beszélt, hogy 2010-ben „szétzúzzuk” a szocikat, akik „talán meg is szűnnek politikai pártként”.
A Fidesz írná a mi színdarabunkat? Sajnos iszonyatosan kevés hajlamom van az összeesküvés-elméletekre.
Ki intézte el a szocikat? Saját maguk? Vagy ezt is a Viktor csinálta? Nem merjük megkérdezni, hogy vajon ki lehet a Fidesz beépített/bezsarolt embere, inkább ide futunk ki: „A végcél semmi, a mozgalom minden.”
Mikor, ha most sem?
Jó, persze, attól, hogy üldözési mániám van, még üldözhetnek, értsd, attól, hogy nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, még lehetnek összeesküvések. Ugye a középkorban létezett a commedia dell’arte műfaja, tudja, amiben rögtönöztek a szereplők, és hát annak is tudott borzalmas vége lenni. Szóval nem biztos, hogy az MSZP-t illetően összeesküvést kell keresni, mert mi magunk is simán el tudjuk ám rontani a darabunkat.
Már az is önsorsrontó és érthetetlen volt, hogy a 2004-es népszavazáson a szocik miért mondtak nemet a határon túli magyarok kettős állampolgárságára, az őszödi beszéd pláne szürreális, de maradjunk csak az utolsó ciklusnál: ön el tud képzelni annál kedvezőbb forgatókönyvet egy „Így csináljunk ismét kétharmadot Orbán Viktornak” tervhez, mint hogy a 2010-es vereség után háromfelé szakad az MSZP, ráadásul a maradék pártból kiszorítják az „öregeket”?
Nem.
Ja és mindezt négy teljes évre elnyújtva csinálták, hadd legyen témája a sajtónak.
Kétségtelen, hogy a végsőkig feszítettük a dolgot, az utolsó percben hoztuk tető alá az Összefogást, ami szerintem nem a tartalma, hanem az időzítése miatt vált rossz megoldássá. Megjegyzem, tán a Fidesztől függetlenül is meg kellett történnie, hogy a baloldali, vagy inkább balliberális, még inkább baldem tábor lejátssza a belső konfliktusait – persze ez utólagos és nem kicsit optimista történelemértelmezés, és akkor lesz értelme, ha a szétszakadt részek valamikor a nem távoli jövőben ismét egyesülnek. Szerencsére most ciklus elején vagyunk, s ha gyorsan kibeszéljük a vitás kérdéseket, marad idő valami normális pártszövetséget alkotni 2018-ra. Mert széttöredezve száz évig sem lesz versenyképes ez az oldal.
Milyen pártszövetség? Egyelőre a maradék MSZP is repedezik: a minap ön huszonegyedmagával megalakította a Deák Ferenc Kört. Miért?
Mert kellenek a körök. Nem célszerű szőnyeg alá söpörni a belső tartalmi, ideológiai vitákat – mint tettük azt 2010 és 2014 között -, mert megint hasra esünk.
Olyan okosságot olvasni önöktől, deákosoktól, hogy „új programra, új alapszabályra, új felépítésre van szükség”. Jelent ez bármit is?
Persze. A hagyományos pártstruktúrák szétkorhadtak, például a Fidesz sem pártként, sokkal inkább egyházként vagy népes szektaként működik. Mi viszont megmaradtunk a fogyatkozó, taggyűlésekre összejáró, ott saját magukra kötelező határozatokat hozó, a közvélemény előtt ismeretlen alapszervezetek rendszere mellett. Most internetes véleményközösségeken meg mindenfajta műhelyek hálózatán alapuló szervezetet képzelünk, ahol nincs éles kontúr szimpatizáns és vezető között. Bernstein mondta annak idején, hogy „a végcél semmi, a mozgalom minden”, na, ezt alakítanám át úgy, hogy „a párthierarchia semmi, a mozgalom minden”.
Mozgalom?
Maga szerint egy településen az a fontosabb, hogy pártgyűlést tartson tíz szocialista, vagy az, hogy ugyanők önszervező közösséget alkossanak szegény gyerekek etetésére?
Miért pont szegfűs logó alatt etetnék azok a jóemberek a szegény gyerekeket? Az MSZP nevű termék elaggott, ütött-kopott, eladhatatlan.
Ez a termék a mai formájában valóban nem eladható, de van számos értékes alkatrésze. A mi kis beszélgető körünk arra szerveződött, hogy ezek felhasználásával új terméket állítson össze. Például beszéljünk a szegénységről és a romaintegrációról.
Attila képességes, de tízes skálán mégis csupán kettest ér az érája. Gyermekintézményben nem gyújtogatunk, Puch nincs benne a Deákban. Vannak régi hülyék és vannak régi nem hülyék, továbbá van Albert és Teréz.
Évtizedek óta beszélnek róla.
Beszéltünk, de nem beszéltük ki. Amiben nekem is komoly bűnöm van, hiszen a pártegység megőrzése érdekében rendre kerültünk bizonyos megosztó témákat. A választási programjainkba is, érthetően, azt írtuk be, ami minél többeknek tetszik, s nem azt, amivel ellenségeket szerzünk. A legutóbbiban sem ejtettünk szót az integrációról, sőt arról sem, hogy kezdenénk-e valamit az európai baloldal új slágertémájával, a feltétel nélküli alapjövedelemmel. Majd most megvitatjuk, s ha közben összeveszek ezzel meg azzal, sebaj, a végén csak kijön belőle valami okosság.
Vagy nem.
És? Mi van más? Megyünk tovább a lenini úton?
Melyik leninin?
Hát ezen a mostani. A 2010 és 2014 közöttin.
Szóval mi is ez a Deák Ferenc Kör? Szivárognak vissza a Mesterházy által kiebrudalt „öregek”, a Puch László Harkányi Baráti Társaság tagjai, csak álcából magukra terítenek néhány fiatalt a belső ellenzékből?
Milyen visszaszivárgás? Mi el se mentünk! Ráadásul Puch nincs is benne a Deákban. És a fiatalok sem púdernek vagy takarónak kellenek. Nem belső ellenzéknek alakultunk, hanem markáns gondolati kontúrok meghúzójának, párton belüli viták generálójának. Természetesen nem kisebbségben szeretnénk lenni a párton belül, olyan már van nekünk a parlamentben meg úgy általában a politikai terepen, hanem többségben. Amúgy pont azért, hogy ne személyi visszarendeződés szaga legyen a dolognak, az aláíróink közül mindazok, akik szerepet vállaltak korábbi kormányokban, a most szombati kongresszuson egyetlen posztra sem vállaltak jelölést. Én sem.
Nem belső ellenzék?
Nem.
Értékelné a Mesterházy-érát? Tízes skálán.
Válaszolok, de hangsúlyozottan nem Mesterházy Attiláról, hanem az éráról mondok véleményt.
Nem ugyanaz?
Nem. Minden híresztelés ellenére nem egyedül ő csinálta azt, amit, hanem többen is benne voltunk a kezdeti viszonylagos sikerekben és az azt követő kudarcban is. A lényeg, hogy a személyt jobbnak ítélem, mint az érát. Attila képességes, sok mindent tudott és tud, ami a politikában hasznos. Az éra, a közös négy év tízes skálán viszont csak hármast ér.
Nulláshoz vagy egyeshez mit kellett volna tenniük? Felgyújtani néhány gyermekintézményt?
Jó, legyen kettes… Nem volt könnyű dolgunk, hiszen az előző ciklus elején a komplett parlament rajtunk verte el a port. Ez ostromlott végvár hangulatot eredményezett, amiben egyszer csak szent lett a várkapitány szava, és az is, hogy a várkapitány a hozzá feltétlenül lojális tisztekből állítja össze a vezérkart. Mindez fél évig, egy évig érthető, de sajnos megmaradt a későbbi időszakra is. Unalom lengte körül a pártot, lassanként elillant a hozzánk kötődő értelmiség, hiszen megérezte, hogy nem figyelünk rá, majd követte őt a választók széles tömege is.
Bár úgy volt, hogy az önkormányzati választásokig Mesterházyék viszik a pártot, az országgyűlési vereséget megfejelő májusi EP-bukás elsodorta a vezérkart. Ezért lesz most szombaton kongresszus, méghozzá tisztújító. Csakhogy túl sok új arcot nem látni a kandidálók között.
Az elnökség zömmel ki fog cserélődni. Új elnök, új elnökhelyettes, új alelnökök, számos új tag.
Régiekből.
Az új emberek nem azért fontosak, mert a régiek tiszta hülyék – egyébként nem azok, vannak ilyenek és olyanok is -, de újak nélkül tényleg nehéz elhinni, hogy valóban tartalmi változásra készülünk. Ezzel együtt nem a Mesterházy-éra embereinek leváltása a cél, hanem egy új típusú párt felépítése. Ismert arcok is hozhatnak új megoldásokat. Abból semmi jó nem sül ki, ha az elnökségben ugyan csupa Albert Einstein és Szent Teréz ül, netán olyanok, akik mindkettő képességeit ötvözik, de a régi politikai ruháinkban mozgunk. Ezért is javasoltuk, hogy a kongresszus határozzon az általunk javasolt átalakulások megkezdéséről is.
Hoppá, még egy Albert, de ez nem Einstein. Ennek, szegénynek a legkevésbé sem relatív a hülyesége, viszont ha elárulja, olajjal vagy vízzel locsolná-e a tüzet, spongya azokra a régi mondatokra. Hasta la vista?
A deákosok mit kezdenének a zömében Mesterházyhoz lojális parlamenti frakcióval?
Mi nem a frakcióról, hanem a pártról szeretnénk beszélni. Amúgy a parlament nyilvánvalóan eljelentéktelenedik, mégpedig a Fidesz akaratából, amin én óriásiakat szoktam zokogni, ugyanis érzelmileg is kötődöm ehhez a nemes intézményhez.
„Baloldali ember nem szavaz rátok, még befogott orral sem.”
Hogy mondja?
„Hasta la vista.”
Ja, hasta la vista! Azt olvastam én is.
Tamás Gáspár Miklóst idéztem egy másik Albert, de nem az Einstein, hanem a miskolci Pásztor kapcsán. Ugye Pásztor az a rendőrkapitány, aki évekkel ezelőtt cigányozással került a híradókba, s lett pár hete az MSZP, a DK, s egy ideig az Együtt-PM polgármesterjelöltje. TGM ezen felháborodva nyilvánította szalonképtelenné az összes úgymond balos pártot
TGM véleménye is amellett szóló érv, hogy változnunk kell, s nem a régi önmagunk testszagát kell úgy feltüntetnünk, hogy jaj, de jó illat.
Pedig ennek a miskolci ügynek aztán tényleg van hónaljbukéja. Nem sok maradt, amire büszke lehet egy magyar balos, ballib, baldem ember, s most még az is kilőve, hogy „mi nem cigányozunk”.
Nagyon nem örülök.
Kevésnek tűnik. Pásztor az MSZP miskolci jelöltje.
Valóban mindannyiunk közös problémája áll a háttérben: az egész ország egy nagy Miskolc. Így méltatlannak tartom azt a belső érvelést, hogy ebben az ügyben döntsenek a helyiek. Egyelőre nem látok tisztán. Azt még el tudnám fogadni, hogy az amúgy hülye mondatai ellenére jelöljünk egy jó embert. Azt viszont szörnyűnek tartanám, ha a vagy jó, vagy nem jó embert a hülye mondatai kedvéért jelölnénk, pont ezen hülye mondatok mögül kikacsintva remélve több szavazót.
Hülyemondatos jó embert jelölni sem tűnik okos ötletnek.
Mert?
Mert ő a hülye mondat kimondásával a hülyemondatos ember lett, bármi van is a hülye vagy nem hülye fejében.
Jó, de ez már nem értékvita, hanem arról szól, hogy a szimbolikus politizálásban ki lehet-e jönni egy hülye mondatból. Én még ott tartok, hogy engem és persze a baloldali szavazókat is meg kéne nyugtatni arról, hogy nem a második eset van.
Hogyan?
Hát nem a régi mondatok agyonmagyarázásával, hanem azzal, hogy a Pásztort jelölő pártok villámgyorsan előállnak azzal, mit tennének a miskolci cigányság integrálása érdekében.
Jön majd a blabla, hogy munkahelyteremtés, iskoláztatás.
Az kevés. Meg az is, hogy „majd ötödik generációnak tényleg jobb lesz”. Azt kell megmondjuk, Miskolcon konkrétan mit tennének. Mit gondol Pásztor?
Mit gondolna? A rendszerváltás óta csak rugdossák ezt a problémát a kormányok. Pont Pásztor találna megoldást? Ferge Zsuzsától Ladányi Jánosig szociológushadak rajzoltak integrációs programokat. És?
És akkor végre ki kéne választani azt az egyet, amit vállalunk. Ha ég a ház, s azzal fenyeget, hogy a lángok átterjednek az egész országra, nem titkolhatjuk, hogy olajjal locsolnánk vagy vízzel, s azt sem, mekkora kannával tennénk. Elő a cigányintegrációs programmal! Pásztor kitelepítené családonként kétmillióért a cigányokat vagy sem? Vagy vinne oda mediátorokat és szociális munkásokat, akik nem tíz év múlva, hanem már holnap napi segítséget adnának a helyieknek? Ha többet tud a lózungoknál, akkor ott egye meg a fene azt az öt évvel ezelőtti hülye mondatot. Persze ha nem tud ilyet, akkor fölnagyítódik a hülye mondat.
Marad Pásztor mögött az MSZP?
Azt világosan látom, hogy az MSZP-ben és a helyi szervezetben ma az a szándék, hogy maradnak, maradunk. Egyébként, ha kiállunk Pásztor mögül, de az új jelöltről sem tudjuk meg, mi lenne a cigánypolitikája, akkor ott leszünk, ahol a part szakad.
