Belföld

Gulyás Gergely: Délután háromkor tilos pornófilmet vetíteni

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2014. 06. 18. 10:56

Pár napja pompásat propellereztünk (helikoptereztünk) az RTL-es Kolosi Péterrel, most pedig az ellenlábast, a fideszes Gulyás Gergelyt igyekeztünk bevonni ilyes játékba. Ismét messziről, hunyorogva nézünk, s csudás háromszöget látunk. Nagyinterjú.

Hogy a csudába keveredett ebbe a pofozkodásba?

Nem érzem, hogy pofozkodásba keveredtem volna.

Ön a társadalomra kártékonynak minősítette a két nagy kereskedelmi tévét, cserébe az RTL Klub egy folyosói meglepetésinterjú keretében azzal szembesítette, hogy pár éve a bűnbarlangból, akarom mondani, a stúdióból nézte végig az X-faktor döntőjét. Ez pofozkodás.

Nem az. Az, hogy a két nagy kereskedelmi tévé sok színvonaltalan műsorral komoly társadalmi kárt okozott, nem azt jelenti, hogy ne lett volna egy-egy színvonalas prudukciójuk. A tehetségkutatók az utóbbi kategóriába tartoztak.

Oké. Hogyan keveredett ebbe a pofozkodásra emlékeztető valamibe?

A sajtó különösen érzékeny az őt érintő jogszabályokra, és most, hogy szembe kell néznie a reklámadóval, a személyeskedésektől sem riadt vissza.

Amiből ön simán kimaradhatott volna, ha párttársára, a törvénytervezetet benyújtó L. Simon Lászlóra hagyja a reklámadó kommunikációját. Komolyan kérdem: miért szállt be?

Mert elvi alapon támogatom a javaslatot.

Tudni lehetett, hogy vér fog folyni mindkét oldalon.

Mondom: indokoltnak tartom reklámadóval sújtani a nagy kereskedelmi televíziókat. Ezért nem akartam kimaradni a vitájából.

Az öntől megszokott tárgyszerűséget mellőzve a múlt héten így fogalmazott: „A reklámadó a kereskedelmi televíziók egészségügyi termékadója.” Az RTL Klub bacilus, a TV2 pedig vírus?

Ez így túlzás, de van benne valami.

Ön csipszes?

Fogyasztok olykor.

Jé.

Olykor eszik az ember ilyeneket, bármennyire is káros és egészségügyi termékadóval sújtott árucikkről van szó. De közben nem áltatja magát azzal, hogy egészséges.

Néz tévét?

Sportot sokat, hírműsort időnként.

Mást nem?

Nem jellemző.

Se egy Barátok közt, se egy Poirot? Columbo?

Columbo rajongó vagyok. De a kereskedelmi tévékhez és a csipszhez való viszonyom hasonló: ritkán és keveset. A Barátok köztből, amikor indult, láttam néhány részt, a valóságshow-kat meg a Mónika show-t viszont nem néztem, mégis azt a néhány jelenetet, ami mindenkihez – többek közt az internet útján – eljutott, már annak idején is felháborítónak találtam. Az ORTT ezzel kapcsolatos határozatai gyönyörűen kifejtik, hogy ezek a műsorok hogyan növelték a társadalmi előítéleteket, a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt.

Gulyás Gergely (Gulyás Gergely)

Csipsz? Ritkán és keveset. Sport jöhet, Mónika mehet. A propellerezés Bayer Zsolttól van meg, L. Simont nem kommentálja. Nem haragszik, ez a mázlink, “rég túl vagyok azon”. Nincs párhuzam, nyista spekulálás.

A portálunkon pár napja megjelent interjújában Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója azt mondta, ön személyesen kérte azt az X-faktoros ingyenjegyet. Mire ön kijelentette: nem is, hanem egy barátja meghívására érkezett a buliba. Ki az a titkos barát, aki bevitte önt?

Nem közszereplő. Ettől még tény: Kolosi nem mondott igazat.

Az lett volna szép, ha ön Orbánnal vagy Semjénnel tapsol a győzteseknek.

Nem ily regényes.

Ősszel indul az új X-faktor. Várja?

Nem különösebben.

Karácsony körül pedig lesz megint döntő. Ha Kolosi küld két zsugát, beül a fináléra? Poénból.

Várom az RTL Klub meghívását.

Tényleg odamenne?

Meglátjuk. Majd jelzem, ha meghívtak.

Azt amúgy tudja, mi az a propellerezés?

Ez hogy jön ide?

Mindjárt odaérünk. Tudja, mi az?

Tudom. De csak azért, mert olvastam Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban e tárgyban megjelent kiváló jegyzetét.

Na, az meg nekem maradt ki.

Érdemes elolvasni.

Érez ön rokonságot a reklámtörvény és a propellerezés között?

Ezen a színvonalon meg sem próbálkozom az összehasonlítással.

Az emlegetett Kolosi-interjúban nekünk sikerült harsány párhuzamot vonni. Valahogy így: a kormány úgy használja a reklámadót a médiával szemben, mint VVAurelio a propellerezőjét a valóságshow csajai előtt: „Belengetem, aztán azt teszek veletek, amit akarok.”

Párhuzam helyett továbbra is csak a két országos kereskedelmi televízióra jellemző színvonaltalanságot látom.

Kár. L. Simon László múlt kedden a reklámtörvényről tartott sajtótájékoztatót a Parlamentben. Az esemény után, műsoron kívül így szólt az újságírókhoz: „Bocsánat, ez egy ilyen műfaj.” Segítene értelmezni L. Simon szabadkozását?

Nem tudom, valóban elhangzott-e ez a mondat, s ha elhangzott is, nem dolgom kommentálni párttársaim nyilatkozatait.

Úgy általában megesik, hogy olyan ügyet kénytelen vinni egy frakciótag, amivel nem ért egyet?

A konkrét esetben szó sincs erről. Arról, hogy a nyilvánosság előtt milyen ügyet viszek, én döntök.

Megesett már, hogy nem értett egyet az ön által képviselt üggyel?

Sosem kényszerítettek ilyenre, még azt is mindig eldönthettem, akarok-e egy konkrét ügy előterjesztője lenni. És az is csupán egyszer fordult elő, hogy önkéntes döntés alapján a frakció érdekében olyan ügy mellett álltam ki, ami ellen több érvet tudtam volna felhozni, mint mellette.

Titok, mi volt ez?

A belföldi regisztráció.

Kolosi felhánytorgatta az interjúban, hogy miközben a reklámpiac tizenöt százaléka jut az RTL Klubnak, a reklámadó felét ez a csatorna fizetné.

Ez egyelőre spekuláció. Szerintem túlzó a becslés. Kétségtelen, hogy a reklámadónak nyereségadó jellege van, vagyis aki kimagaslóan részesül a reklámbevételekből, annak többet kell fizetnie. Márpedig az RTL Klub kimagaslóan részesül a reklámbevételekből.

A reklámadó sokkal brutálisabb, mint a nyereségadó. Utóbbit a haszonból fizet a cég, a reklámadó viszont a költségekkel nem csökkentett bevételt terheli. Nagyon más.

Nem is nyereségadót mondtam, hanem nyereségadó jellegű terhet. Az elmúlt év veszteségének felével az adóalap csökkenthető.

Tévézni drága móka. Az már kifejezetten bravúrosnak számít, aki, teszem azt, nyolc egység pénzből gyártott műsorra behoz tíz egység reklámot, aztán a maradék két egységet leadózza, s marad neki egy egység profit. A reklámadó most szétveri ezt a törékeny modellt, hiszen az új sarc már eleve a tíz egység reklámbevétel után fizetendő. Ráadásul sávosan: az évi húszmilliárd forint fölötti bevételt negyven százalék elvonás terheli.

Ahogy ön is mondta, a negyven százalék csak húszmilliárd forint fölött érvényes. Vagyis kevés kereskedelmi televíziót érint.

Konkrétan egyet: az RTL Klubot. Ezért vélik sokan, hogy a reklámadó egyetlen célja kicsinálni ezt a csatornát.

Szó nincs erről. A nagy kereskedelmi televíziók elég sok reklámbevételre tesznek szert.

De a két nagy közül csak az RTL Klub a nyereséges. A TV2 tavaly is hatalmasat bukott.

Amire mi érzékenyen reagáltunk. A törvényjavaslat benyújtása után az a vád hangzott el, hogy az új szabályozás a veszteséges csatornák végét okozhatja. Erre a kormánypárt olyan módosító indítványt fogadott el, ami alapján az érintett cégek az előző évi veszteség ötven százaléka erejéig csökkenthetik reklámadóalapjukat.

Ez volt, ami végképp leverte a biztosítékot. Ugyanis a módosító javaslat kifejezetten a pár hónapja a Fidesz-közelinek mondott tulajdonba került TV2-nek kedvezett.

Nem csak a TV2 jár jobban. Ahogyan egyelőre azt sem bizonyította semmi, hogy a TV2 a Fideszhez köthető személy vagy gazdasági társaság tulajdonába került. A TV2 új tulajdonosa, tudtommal, a korábbi vezérigazgató.

Ön cáfolja, hogy „Fidesz-közeli tulajdonú” a TV2?

Hogy cáfolni tudjam, ahhoz olyan információk birtokában kellene lennem, amelyek nem állnak rendelkezésemre.

Ugye nem haragszik, ha ezt nem hiszem el?

Már rég túl vagyok azon, hogy újságírókra haragudjak.

Emlékszik, mi történt 2010 környékén a két nagy kereskedelmi rádióval, a Danubiusból átvedlett Class FM-mel és a Slágerből lett Neóval?

Mi történt velük?

A Class Fidesz-közeli volt, a Neo szocibarát. Aztán ahogy a Fidesz kétharmaddal hatalomra került, az egyébként hallgatottabb Neo hirdetései hirtelen elfogytak – úgy tudni, a hatalom rögvest a reklámozók tudtára hozta, hol célszerű pénzt költeni. A balos érdekeltségű adó így kimúlt, és egyetlen komoly szereplője maradt a kerrádiós piacnak, máig mocskosul kitömve reklámmal. Egyesek szerint most ugyanez forgatókönyv játszódik le a tévés piacon.

Amennyiben?

Van két nagy kereskedelmi televízió. A TV2 most került Fidesz-közeli…

Nincs rá semmilyen bizonyíték, sőt éppen fordított a helyzet, az RTL nyereséges a TV2 nem.

Jó, akkor most került olyan tulajdonba, amivel kapcsolatban nem cáfolható, hogy Fidesz-közeli lenne. Az RTL Klub pedig, ha nem is ellenzéki, de egész biztosan nem barátja a rezsimnek. Azt is tudni, hogy a TV2 bevételei már a tulajdonosváltás hírére is nőttek, az RTL Klubnak viszont, bár nézettsége nem csökkent, bevétele állítólag esett.

Spekulációval nem foglalkozom. A „nem cáfolható”, mint kategória értelmezhetetlen. Először talán alá kellene támasztani valamivel az állításokat. Több mint négy éve vagyunk kormányon, ez idő alatt bebizonyosodott, hogy egy velünk nem szimpatizáló kereskedelmi televízió is kiválóan elműködhet a reklámbevételeiből. És ezen a tényen a reklámadó sem fog változtatni.

Gulyás Gergely (Gulyás Gergely)

Ahol propeller pörög, pornó is nő. Közelítünk a miniszterelnökhöz, de persze soha el nem érhetjük; olyan ez, mint a párhuzamosok találkozás a végtelenben. Bolondozunk, s egy bolond még egyet csinál. Megromlottunk.

Már hogyne változtatna. Megjegyzem, az RTL Klub a reklámtörvényig nem volt „kormányellenes”. Bulvár volt, s most is az, csak a hírműsoraiban elkezdett tökösen, vagy legalábbis normálisan viselkedni. Már ha azt vesszük normálisnak, hogy a közéleti sajtó dolga a hatalom ellenőrzése. Amúgy lényeges különbség az elmúlt négy év és a jelen között, hogy akkoriban nem volt fideszes nagy kertévé, most meg van. És az is lényeges különbség, hogy az elmúlt négy évben a két nagy csatorna piaci alapon versengett a hirdetésekért, most meg, úgy tetszik, a hatalom nemcsak az adó, hanem a bevétel oldaláról is belenyúl a buliba.

Az a kormányellenes bosszúhadjárat, amelyet az RTL a reklámadó elfogadása óta folytat, kizárólag annak a bizonyítéka, hogy a csatorna az önérdek és az objektivitás közül gondolkodás nélkül az előbbit választja.

A 2013-at huszonhatmilliárdos bevétel mellett kétmilliárdos nyereséggel záró RTL Klub úgy kalkulál, évi 4,5 milliárd forintot kell majd fizetnie. Ez padlóra teszi a csatornát. És egyedüliként marad placcon a mosolygós TV2.

Ez a logika teljesen követhetetlen. A TV2-nek ugyanis nem többmilliárdos nyereség, hanem többmilliárdos veszteség mellett van adófizetési kötelezettsége.

Demokráciával, nyugatos gondolkodással összeegyeztethető, hogy a hatalom akarja megmondani, kierőszakolni, mit engedjenek képernyőre a kereskedelmi televíziók? Jó az, ha kultúrharc, vagy inkább kultúrdiktátum kérdése, mi hasznos, mi káros, mi ízléses, mi nem, mi létezhet, mi nem?

Ezek rendkívül érzékeny határok, érdemes pontosan fogalmazni. A hatalom senkinek nem akarja megmondani, milyen műsort szerkesszen, különösen a politikai hírműsorok tekintetétében. Persze a kiegyensúlyozottság alapkövetelmény, kár, hogy ennek immár egyáltalán nem kíván megfelelni az RTL Klub, ahogy ezt Kolosi Péter is elismerte.

Olyat nem hallottunk Kolositól, hogy nem kíván megfelelni a kiegyensúlyozottságnak. Amúgy pedig nem Kolosiék keze lendült elsőként ebben a pofozkodásban.

A kormányellenes haditerv aligha a kiegyensúlyozottság záloga. Egyébként bárkinek a keze lendült először, minden demokratikus országban létezik a médiát ellenőrző felügyelet. Valamilyen tartalomszűrésre mindenhol szükség van, és még a legliberálisabbakkal is egyetértünk például abban, hogy délután háromkor tilos pornófilmet vetíteni.

Nem látni pornót az RTL-en. Délután háromkor pláne nem.

Hogy hol húzódik a jó ízlés és a társadalomra való veszélyesség határa, s ki állapítja meg, hol ez a határ, valóban fontos kérdés. Én csak azt a jogot tartom fenn magamnak, hogy országgyűlési képviselőként véleményt alkothassak a – döntően nem politikai jellegű – műsorok színvonaláról. És eszembe sincs bármit is kikényszeríteni.

Épp most kényszeríti ki azt a bármit az önt is magába foglaló kétharmad.

Mi egy jelentős hasznot termelő ágazatra vetünk ki szerintem elviselhető mértékű adót. Ez független attól, hogy miként egy bolond embernek is lehet olykor jó gondolata, úgy a két nagy kereskedelmi televízióknak is vannak olykor jó műsorai.

Lebolondozza Kolosiékat?

Nem. Az én szememben az, hogy ezek a csatornák képesek jó műsorokat is csinálni, akár sokkal jobbakat is, mint a közszolgálati televízió, az csak felnagyítja a vállalhatatlan műsorokkal kapcsolatos bűneiket.

Tartja még, hogy a reklámtörvény a kereskedelmi tévék egészségügyi adója?

Persze.

Vagyis a reklámadó az ostor arra, hogy a „helyes” irányba tereljék a hatalom ízlésének nem megfelelően működő médiumokat.

Az én ízlésemet nem szerencsés a hatalom ízléseként föltüntetni.

Ez esetben tán fedi egymást a kettő. Na de hogy jön a reklámadó a tartalomszabályozáshoz? Ha az RTL Klub pornót adna délután háromkor, akkor sem az a megoldás, hogy reklámadóval agyonütik, hanem az, hogy bírságol a médiahatóság. Nem?

Mondom, nem én vagyok a javaslat előterjesztője, én elmondtam, hogy a két nagy kereskedelmi televízió tekintetében miért támogatom jó szívvel a reklámadót.

Mi a reklámadó valódi célja? Az ország költségvetésében nem tétel a reklámadóból várható pár milliárdos bevétel. Arra viszont biztosan alkalmas az akció, hogy bokáztassa és átrendezze a kereskedelmi televíziós piacot. Azért lesz reklámadó, hogy „jó ízlésre”nevelje a nagy kertévéket? Vagy azért, hogy a Fidesz-közelinek mondott, maszek TV2-t hozza ki a két nagy versenyében győztesül, s legyen ki fogadja az állami és egyéb hirdetési pénzt? Vagy miért?

Ahogy a miniszterelnöki indokolásban is hallhattuk, miként a többi szektoriális különadóra, úgy a reklámadóra is az igazságos közteherviselés miatt van szükség. Ez egy gazdaságpolitikai döntés, ami beleillik az elmúlt négy év kormánypolitikájába.

Annak mi értelme volt, hogy önök még a választások előtt belengették a reklámadó ötletét, aztán curikkoltak, majd a minap egyetlen hét leforgása alatt el is fogadtatták a parlamenttel? Mire ez a hideg víz, meleg víz, hideg víztaktika?

Fogalmam sincs, mert az első alkalommal nem jutott el a frakcióig az ügy, márpedig én ott találkozom ezekkel a javaslatokkal.

Orbán Viktor nyilatkozta a héten a Bildnek a „kommunistákról”, hogy „jó harcosok voltak… húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket”.

És ez hogy jön ide?

Messziről, hunyorogva nézve a rádióeinstand, meg ez a most zajló kertévés attak is pont egy ilyen hatalmi harc célegyenesének tűnik, s a legkevésbé sem az „igazságos közteherviselésről” meg az „ízléses műsorokról” szól.

A kormányfő által emlegetett húsz év 2010-ben telt le, az akkori választási eredmény valóban megtörte a régi struktúrát. A médiában zajló jelenlegi folyamatokhoz semmi köze a miniszterelnöki nyilatkozatnak.

A mentalitás, a harcmodor ugyanaz. Elkapni, bedarálni, nincs kompromisszum, nincs kegyelem. Csak mi tudjuk a tutit, csak a Fidesz. Ha még egy kicsit hunyorgunk, csudás háromszöget rajzol ki Aurelio csípőmozgása, a reklámtörvény és Orbán „jó harcosok voltak, húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket” mondata. Nem?

Javaslom, keresse meg a miniszterelnöki sajtóirodát, hogy a kormányfő kifejthesse önnek a véleményét. Bár kérdés, hogy mennyi értelme van ennek, ha ön szerint az 1989-90 utáni húsz év 2014 nyarán ér véget.

Ha jól értem, fel lettem írva Kolosi mellé a bolondozós listára, sebaj, csak magamat tudom ismételni: a mentalitás, a harcmodor ugyanaz, elkapni, bedarálni, nincs kompromisszum, nincs kegyelem, csak mi tudjuk a tutit, csak a Fidesz. Amúgy fogadnánk mi a kormányfői kifejtést, de tizenéve nem férni Orbán Viktor közelébe. Ön esetleg tudna szerezni hozzá időpontot?

Nem érzem úgy, hogy ez az én feladatom lenne, ráadásul nem biztos, hogy el tudnám intézni.

Hát, ha bevállal még két-három ilyen odakozmálós balhét, úgy ível majd a karrierje, csak győzze szusszal az államtitkári, miniszteri megbízásokat.

Ebből a megjegyzésből látszik, hogy a sajtónak a politikáról való gondolkodása lényegesen romlottabb, mint a valóság. Ahogyan az elmúlt hónapokban sem akartam államtitkár lenni, úgy most sem akarok. A jelenlegi tisztségem is több, mint amihez az adott pillanatban kedvem, illetve ambícióm volt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

In this photograph taken on February 3, 2017, Nepalese women Pabitra Giri (L) and Yum Kumari Giri (R) sit by a fire as they live in a Chhaupadi hut during their menstruation period in Surkhet District, some 520km west of Kathmandu. - The practice of banning women from the home when they are menstruating is linked to Hinduism and considers women untouchable at this time. They are banished from the home -- barred from touching food, religious icons, cattle and men -- and forced into a monthly exile sleeping in basic huts. Chhaupadi was banned a decade ago, but new legislation currently before parliament will criminalise the practice, making it a jailable offence to force a women to follow the ritual. (Photo by PRAKASH MATHEMA / AFP) / TO GO WITH AFP STORY: Nepal-women-religion-society, FEATURE by Annabel SYMINGTON
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.