Belföld

Bencsik Gábor: Sejtelmem sincs, mire készül Kerényi

Nagy József
Neményi Márton
Nagy JózsefNeményi Márton

2014. 06. 05. 14:51

Kinyílott a pitypang, vagyis hát megjelent a Magyar Krónika első száma, Kerényi Imre homokozója. A bemutató után az ötletgazda producert, magát Kerényi miniszterelnöki megbízottat interjúztuk volna, ám ő már elígérkezett a Népszabadságnak. Nekünk így a főszerkesztő jutott. Jobban jártunk.

Korábban a témában:

Bencsik Gábor (Bencsik Gábor)

Mi a csudáért nem jöttek? Miért ne lenne korrekt? Ha nem megy, minek erőltetni? Baloldali? Liberális? Vagy hogy fogalmazzam meg? Háromszáz példány? Hétezer példány? Harmincezer? Jó, beszéljünk nyíltan.

Egyetlen jobboldali újságíró sem mutatkozott a Magyar Krónika debütálásán. Vajon miért?

Sejtelmem sincs.

Nem hiszem.

Jó, beszéljünk nyíltan. Valószínűleg versenytársat látnak bennünk.

Tényleg? Önöktől reszket a Heti Válasz, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Hír tévé, az Echó, a Téma, a Metró? Ja, meg most már a TV2 is?

Különben mi a csudáért nem jöttek? Meg vagyok döbbenve azon, hogy míg a baloldali vagy liberális, vagy hogy fogalmazzam meg azokat, akik itt voltak…

Legyenek nem kormánypárti újságírók.

Jó. Szóval onnan sokan eljöttek, jobbról meg senki. Csak arra tudok gondolni, hogy attól tartanak, elszipkázzuk az olvasóikat.

Vagy simán nem érdekli őket a Magyar Krónika. Életképtelennek ítélik. Vagy azt gondolják, minden, ami a buzilobbizó Kerényihez köthető, kínos számukra. „Kerényi Imrével nem stílusproblémák vannak. Kerényi Imre állításai elfogadhatatlanok. Amit mondott, nettó gyalázat.” Deutsch Tamás írta ezt.

Kérdezze a jobbos sajtót, miért nem jöttek el a bemutatóra.

A Magyar Krónika első számából tízezer példányt nyomtattak, ebből 5801 darab kerül ingyen közintézményekhez, a maradék 4199 megy a standokra. El fog fogyni?

Nem tudni.

Három lapszámra megvan a pénz, a Fidesz pártalapítványától kaptak harmincmilliót. És aztán?

Hétezer eladott példány körül már megállna a lábán a lap.

Bevezetett hetilapok kelnek el ennél alig több példányban.

És a hétezer is csupán saját magát tartaná el, az ötezer-nyolcszáz ingyenes példányhoz plusztámogatás kell! Persze, ha majd harmincezret adunk el, akkor az is belefér.

Mi az az alsó határ, amire három lapszám után azt mondják, ez annyira ciki, hogy lehúzzuk a rolót?

Butaság volna számot mondanom, mert utóbb számon kérné rajtam.

A Fidesz bármeddig finanszírozza a bulit?

Volt már példa a jobboldali sajtótérfélen arra, hogy hamar bezárt egy nagy reményekkel induló lap.

Igen, a magyarnemzetesek által gründolt Nagyítás is csupán pár számot élt a 2010-es kormányváltás előtt. A kutya se olvasta.

Ha csúfos bukás van, azt tudomásul kell venni, és csöndben kiosonni a piacról.

Ha csupán, teszem azt, háromszáz példányt adnak el, az csúfos bukásnak minősül?

Az bizony csúfos bukás.

És?

És abban az esetben a harmadik szám után kiosonunk a piacról.

Trükközés?

Milyen trükközés?

Rendkívül nyomott áron, mindössze 980 forintért kínálják ezt a 132 oldalas, színes, szagos magazint. Ha havonta egyszer összeállnak hárman a szerkesztőségi vezérkarból, és vásárolnak fejenként kétszáz példányt, az koponyánként csupán szűk kétszázezer forint. És hatszáz példánnyal, plusz a standokon tényleg eladott pár százzal már lehet imitálni a sikert.

Persze, lehet trükközni, vannak mindenféle huncutságok a médiapiacon, harmincöt éve vagyok újságíró, ismerem mindet, de ha annyira nem megy, minek erőltetni? Az első számból nyilván sok fog fogyni, hiszen sokat beszélnek róla. A harmadik szám lesz az izgalmas. Meg a negyedik, ha megéljük. Az ötödik! Láttam én már sok kifulladó sikert.

Korrekt lap ez a Magyar Krónika?

Miért ne lenne az?

Manapság a nem kormánypárti sajtótermékek alig kapnak hirdetést, nem csak államit, szinte semmilyet, ráadásul az orbánista lapok, tévék is jobbára „csupán” a reklámokból élnek. Velük szemben korrekt, hogy önöket pártalapítványi pénz doppingolja?

Korrekt. Ugyanis nem egy újabb közéleti, politikai hetilapot indítunk. Azzal biztos bekavarnánk. Egyébként a Heti Választ annak idején kétmilliárd forintból alapították, ha úgy tetszik: ráindították a Demokratára. Miközben a Demokratát nulláról, a semmiből hozta össze a bátyám, úgy, hogy a kollégái hónapokig nem kaptak fizetést.

Azon sincs morális fogás, hogy a látszatra sem ügyelve még csak nem is egy elkötelezett jobbos vállalkozó adja önöknek a pénzt, hanem egyenesen a Fidesz?

Korrekt, demokratikus és legitim rendszer, hogy…

Bencsik Gábor (Bencsik Gábor)

…a pártok pénzt fordítanak az eszméik propagálására. Nekem, miközben rengeteg kifogásom van a kormány tevékenységével kapcsolatban, úgy egészében szívesen támogatom ezt a csoportosulást…

…, mert azt gondolom, hogy a hazám üdvét szolgálja.

Azért annak van bukéja, hogy harmincmillió gyakorlatilag közforintot kapnak cserébe azért, hogy támogatják a kormánypártot.

Korrekt deal. Nem sutyi-mutyi pénzt kapunk, hanem átláthatót, kuratóriumi döntés nyomán, és még az impresszumunkban is feltüntetjük. Persze, ha az MSZP bízna meg hasonló feladattal, valószínűleg tisztelettel elhárítanám a felkérést.

Miért jött létre ez a lap?

Arra jutott egy agytröszt, amiben benne van a miniszterelnök is, hogy kell egy újság, ami krónikása a kormány tevékenységének.

Ez is egy verzió. Meg az is, hogy „jár valami” az Orbán mellett sok éve kiálló, művészi reputációját kockáztató, tán le is amortizáló Kerényinek. Konkrétan egy miniszterelnöki megbízotti titulus, szolgálati autó, és időnként valami tennivaló is. Kell Kerényinek egy homokozó.

Lehetne ez is a logika. De nem ez. Imre rendkívül aktív, rendkívül cselekvő ember, eztán is ezer programot fog indítani. Olyanokat talál majd ki, amiről ma senkinek sincs még sejtelme sem! Ez egy feladata a sok közül. Az agytröszt kitalálta, és mondták Imrének, menj, keress hozzá csapatot, indítsd el, és aztán gyerünk tovább. Minden kormány így működik: túl a napi ügyek menedzselésén kigondol projekteket, keres hozzá embereket, ad pénzt, eszközt, s megindítja.

Mit szól Kerényi zseniális marketingfogásához?

Hát.

Tudja, mire utalok?

Abszolút tudom! De ugye nem várja tőlem, hogy bármilyen formában megtagadjam Imrét? Rendkívül kreatív embernek tartom. Mindig is olyan színházat csinált, ahol soha nem unatkozik a közönség. Most is ilyen színházat csinál: nem unatkozik a közönség.

Kerényi azért buzilobbizta le a színházi szakmát, hogy ne unatkozzon a közönség?

Ja, én nem erre gondolok, hanem a januári show-jára!

A kinyílott a pitypangos levélre?

Arra. Ami után a szerkesztőség előtt tüntetett a Szanyi kapitány.

Az sem volt rossz. De varrjuk el most azt a szálat, hogy a Magyar Krónika mai megjelenése előtt egy-két héttel Kerényi igyekezett ismét a közfigyelem origójába kerülni. És hát a buzizásnál aligha van populárisabb módja annak, hogy az ember beledurrantson a nullás lisztbe. Ha eleve így tervezték, igazán profik, hiszen a mai lapbemutatón, ahogy említettük is, megjelent a komplett nem kormánypárti sajtó.

Imre úgy gondolja, elég idős ahhoz, hogy elkezdje egyenesbe mondani, amit gondol. Az én stílusom más. És a lapban az én stílusom érvényesül.

Csak a stílusa más önnek, mint Kerényié vagy a gondolatai is?

Mindenkinek más a gondolata. Az iménti sajtótájékoztatón belekezdtem a melegjogi problémakörbe, pedig tán nem is volt ott helye. Hatalmas ügy, amire a jobboldalnak jó válaszokat kell kimunkálnia, mert az nincs rendben, ahogy most van.

Ön azt mondta, attól tart, ha a homoszexualitás elfogadottá válik, akkor elfogy a magyar, unokáinknak a puszta léte is veszélybe kerül, mi több, jön az iszlám fundamentalizmus. Vitára ingerlő álláspont, de ne vállaljuk túl magunkat, maradjunk a Magyar Krónikánál.

Annyit azért hadd jegyezzek meg: Imre megoldása ebben a helyzetben az, hogy belevágja a közepébe, hogy itt van, nesze.

Na de Imre most elég nagy baromságot vágott bele a közepibe, nem?

Mondom, én másképpen fogalmaztam volna.

Tényleg hagyjuk a buzilobbizást. Kérdezek mást. Kerényi azt ígérte januárban, hogy általa balosnak tartott szerzőket is felkér, ám az első számban nincs balos író. Kértek föl bárkit is a túloldalról?

Persze.

Hányat?

Többet.

És?

Egyelőre kosarat kaptunk.

Kiket invitáltak?

Nem akarok nevet mondani. Kényes játék ez. Nem szeretném megengedni magamnak a megsértődés luxusát. Akár tízszer is fölkérem azt, akit szívesen látnék a lapban.

Árulja el, kérem, hány úgymond balost környékeztek meg.

Ötöt. Körülbelül. Csupa exponált ember.

Színháziak?

A kulturális közélet élmezőnyéből valók.

Hogyan reagáltak. Röhögtek? Lecsapták a telefont? Udvariaskodtak?

Úriemberek, becsomagolták az elutasítást, és ez rendben is volt így: ők is értették, én is értettem, mit jelent az, hogy „most nem alkalmas”, vagy „jelenleg mással foglalkozom”.

Mindketten értették? Mit is? Azt, hogy nem kormánypártinak derogál Fidesz-pénzből készülő lapba, Kerényinek írni?

Szerintem azért mondtak nemet, mert nem tudják, mi ez. Megvárják, míg pattan egyet, aztán majd eldöntik. Lesznek olyan értékes alkotók – a nem értékesek engem nem érdekelnek -, akik határozott nemet fognak mondani, és…

Bencsik Gábor (Bencsik Gábor)

…számukra még az éhhalál szélén sem jöhet olyan konstelláció, hogy írást adjanak a Krónikának. De lesznek olyanok is, akik így szólnak: „Ahogy elnézem a lapot, tulajdonképpen akár adhatom hozzá a nevemet.”

Komoly eszköz van a lap kezében a meggyőzésre: Kerényi januárban kétszázezer forintos cikkenkénti honoráriumról beszélt. Az első szám szerzőit kifizették?

Félreértés volt. Ilyen nagy honorárium negyvenoldalas nagy anyagért jár.

És a szösszenetért? Meg a normálméretűért?

Kicsit fizetünk jobban, mint például a Demokrata. Óriási honoráriumokkal gazdaságilag nem működne a vállalkozás.

Az első szám belefért az erre jutó tízmilliós keretbe?

Nem kell ám elköltenünk mind a tízmilliót!

Hanem? Mennyiből jön ki egy szám?

Innentől legyen ez üzleti titok. Igyekszem felelősen gazdálkodni, hiszen nem az a cél, hogy ha egyszer megkaptuk ezt a pénzt, szórjuk szét gyorsan a barátaink között honor formájában.

Csalódást okoz sokaknak.

Kétségtelen, hogy volt egy várakozás még a barátaink körében is, hogy na, itt biztos jó nagy pénzek esnek le. Csakhogy nem tudnak nagy pénzek leesni, mert lapnak kell lenni. A végtermék az egyetlen minősítő. Hogy mi ott hátul, a szerkesztőségben meghalunk, beledöglünk, vitatkozunk, nem érdekli az olvasót. Én arra kaptam megbízást, hogy csináljak jó végterméket. Egyébként mondtam a szerzőinknek, hogy míg nincs lap, nincs egyetlen fillér sem. Senki nem kapott egy vasat sem. Én sem. Néhányan persze kérdezték, mennyit kapnak majd, de hát ez normális, ebből élnek.

Zsebbe fizetnek?

Dehogy! Természetesen számlára. Muszáj áttekinthetően működnünk, hiszen feszesen el kell számoljunk az alapítvány felé. Van ott egy nagyon kardos főkönyvelő. Egyébként a Fideszé az egyetlen pártalapítvány, melyet egyszer sem marasztalt el a számvevőszék, még a szocialista kormányzás alatt sem! Szem előtt vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak… Ha ez az én maszek bulim lenne, nyilván keresném az adóoptimalizálás útjait, de hát ezt most itt nem lehet.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.