A Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese által jegyzett publicisztikában Csermely Péter arról ír, hogy eleinte nemigen lehetett komolyan venni azokat a „hőzöngő” véleményeket, amely szerint a sajtószabadság is a diktatúra áldozatául esett.
„Mindez azonban nem indokolja, hogy ne tegyük szóvá: a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs. Abból a mintegy kilencmilliárd forintból, amit a magyar költségvetés a reklámadóból összeszedhet, egy fél stadionra, ha futja. Az állami bevételek szintjén ennek a néhány milliárd forintnak semmi jelentősége nincs. Ugyanakkor a reklámpiac speciális helyzete miatt (minden reklámra költött tíz forint közel ötven forinttal járul hozzá a nemzetgazdaság növekedéséhez) jelentős, körülbelül negyvenötmilliárd forinttól eshet el ugyanez a költségvetés” – írja Csermely.
A lap szerint „a reklámadó pórázra veszi a médiát, s hogy a nyakörv szoros vagy laza, és a közös séta tempója lassú vagy gyors, az már csak kormányzati elhatározás kérdése lesz. A reklámadó csökkenti a média forrásait, megnehezíti a munkáját, korlátozza a hatékonyságát, akadályozza a feladatai ellátását”.
A főszerkesztő-helyettes mindemellett a törvénytervezet színvonalát is kritizálja, mert például a „kreatív törvényalkotó megadóztatná az önreklámot is, amely nélkül semmiféle média nem képzelhető el.
A Magyar Nemzet szerkesztői mindemellett azért némiképp tudathasadásos állapotban lehettek, mert a szakmai tiltakozást, amely az RTL Klub és a TV2 reakcióját közölte, még a némiképp pejoratív „A reklámadó ellen lázadozik a média” címmel hozta.
