„Harminc évvel ezelőtt váratlan és meglepő volt, hogy államalapító Szent István királyunk dalra fakad, és rockzenei környezetben fogalmazódik meg a magyar történelemben állandóan létező, újra meg újra felbukkanó konfliktus, ami a nemzeti önazonosság, a hagyományok védelme, valamint a megújítás, a progresszió, az európai integráció között feszül. A mostani előadás legalább annyira váratlan és meglepő, mert Alföldi elolvasta a szövegeket, megnézte, hogy a dalokból melyek szólhatnak a mai kor közönségéhez és ezeket hangsúlyozta nagyon hatásosan” – jelentette ki Bródy János.
Az először 30 éve, 1983-ban bemutatott rockoperát, Szörényi Levente és Bródy János művét augusztus 17-én, 18-án és 20-án mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon Alföldi Róbert rendezésében. Bródy János az MTI-nek most azt mondta: a rendező mintegy kiemelte a darabot a történelmi kontextusból, hasonlóan a harminc évvel ezelőtti felfogáshoz. Az új előadás a ma emberének érezhetően jelentős élményt okoz, nem lehet mellette szó nélkül elmenni – tette hozzá.
Fotó: MTI / Komka Péter
“Minden színházi előadás akkor jelentős, izgalmas és érdekes, ha annak a kornak a problémáiról beszél, amelyben bemutatják. Ezt Alföldi esetében nem éreztem aktuálpolitikának, hiszen játszi könnyedséggel jelezhette volna egyik vagy másik szereplője jelenlegi politikai figurákkal való hasonlatosságát. Ettől ő nagyon távol tartotta magát, sokkal inkább általános érvényűvé tette a darabot” – mondta.
Le a pátosszal
Arra a felvetésre, hogy Szörényi Levente zeneszerző néhány napja bírálta az előadás zenei minőségét, Bródy János azt mondta, úgy érzi, az első két szegedi estére még nem tudtak kellőképpen felkészülni a színészek, az előadók, és az augusztus 20-i volt az első igazi előadás. Ő azt nem érti igazán, miért kellett ilyen hamar a televízióban műsorra tűzni a darabot (az előadás augusztus 20-án este az egyik kereskedelmi csatornán volt látható felvételről), hiszen “szinte az első nyilvános főpróbát vették fel és adták le, és akkor a produkció a hangok, a megszólalás tekintetében még hagyott maga után némi kívánnivalót”.
Bródy János szerint utóbbi oka az lehetett, hogy a dalokat külön-külön próbálták el az énekesek, és talán még nem voltak felkészülve a teljes előadásra, ettől fogyhatott el a második részre kissé az energia. A szövegíró ennek tudja be a kritikai megjegyzések jó részét, amelyek nem a szegedi előadásról, hanem a tévéközvetítésből vontak le szerinte elhamarkodott következtetést.
„Azt gondolom, hogy aki elmegy a Sportarénába 30-án vagy 31-én, már egy nagyon jó és összefogott, zenei megközelítés szempontjából is tökéletesen kimunkált hatásban fog részesülni” – közölte. A rendezés fogadtatása kapcsán Bródy János érthetetlennek nevezte azokat az indulatokat, amelyek a fantázia birodalmába tartozó, elvarázsolt történelemképpel közelítenek az eseményekhez. A darabra az elmúlt harminc évben sok legenda rakódott, és nem bánja, hogy a rendező leszedte a műről “a pátoszt és a gloire-t”, és az érvényes mondanivalót rendezte meg.
Marad a darab
Bródy János egyetértett Szörényi Levente azon megközelítésével, hogy a darab üzenete nem változott 1983 óta, mert az összeáll az eredeti műben. Kiemelte: a mű mondanivalója ma is az, hogy el kell fogadnunk egymást, sokfelől jöttünk, István és Koppány is mi vagyunk.
“Megállapodásunk a rendezővel már a legelején az volt, hogy a művet eredeti formájában mutatják be, a dalokon és a szövegeken nem változtat, cserébe viszont színházi nyelven szólva mi halott szerzőnek tekintjük magunkat, nem látogatjuk a próbákat, nem szólunk bele. Úgy tudom, hogy Levente, aki jobban foglalkozik a darab történelmi hátterével, beszélgetett Alföldivel, és bizonyos tekintetben a rendező az ő invencióit követte” – hangsúlyozta Bródy János.
A szerző felidézte, hogy az ő megközelítésében a darab a Magyarország történelmére jellemző, visszatérően létrejövő hatalmi modell leírása volt, és nem egy konkrét helyzeté.
A parlamentben is téma volt a rendezés. Napirend előtti felszólalásában a jobbikos Mirkóczki Ádám arról kérdezte a kormányoldalt, miért támogatják Alföldi Róbert új István, a király feldolgozását, amely szerinte devianciájával kimeríti a nemzet- és kereszténygyalázást, valamint a történelemhamisítást. Az ellenzéki képviselő gyalázatnak és szennynek nevezte az előadást, és bírálta a szegedi “Fidesz-MSZP nagykoalíciót”, amiért több millió forint közpénzzel támogatta a rendezőt.
Kovács: Semmi közöm hozzá
Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár úgy reagált: az államnak és a kormánynak sem volt köze az előadáshoz, így azt nem is lehet rajtuk számon kérni. Kijelentette továbbá, hogy a parlementet nem tartja alkalmas helyszínnek arra, hogy ott művészeti értékekről vitatkozzanak.
Előzőleg Szörényi Levente is emlékeztetett rá, hogy az István eleve a konfliktusra épült, „csak hát olyan nehéz az embereknek tükörbe nézni”. Ha csak illusztrálni akartak volna egy ezer évvel ezelőtti történetet, akkor nem lett volna értelme megírni, 30 éve sem. A zeneszerző világossá tette, hogy csak azért, mert valamilyen téma nemzeti, azt ő nem fogadja el, ha egyszer gagyi! Ha valaki nemzeti témát dolgoz fel, rosszul és ő ezt szóvá teszi, és ettől ő nem jó magyar, akkor nagy baj van. És az is van – tetett hozzá.
