„A hosszú tanítási napokat mindig feldobja egy-két színes beszólás. Összegyűjtöttünk nektek egy adagot. Osszátok be!” – olvasható az iskolaújság „Aranyköpések” rovata alatt, majd két bekezdéssel lejjebb a következő „aranyköpést” idézi a szerkesztő.
Diákok párbeszéde
– Milyen zsidó ünnepek vannak?
– Holokauszt…?
Megkerestük telefonon az iskola igazgatóját, aki először azt mondta, fél éve nem jelent meg náluk az újság, úgyhogy utána kell néznie, hogy valóban az ő lapjukról van-e szó. Elöljáróban azért annyit elmondott, hogy az újságot a diákok szerkesztik, és az a tanár felelős érte, aki az újságíró szakkört vezeti.
Az igazgató ezt követően azt kérte, küldjük át neki e-mailben a kérdéses részt, amiről egy kép készült, hogy be tudja azonosítani. Nem sokkal később Fábián Gábor e-mailben elismerte, hogy az újság az övék, ám arra a kérdésünkre, hogyan jelenhetett meg benne ilyesmi, nem válaszolt.
Forrás: mindenoke.tumblr.com
Ehelyett azt írta, hogy köszöni az iskolaújságuk iránt tanúsított érdeklődésünket, egyben sajnálja, hogy a többi nyolc oldalból, esetleg más lapszámokból nem találtunk semmi érdekeset, ahogy azt is, hogy kevésbé voltunk érdeklődőek, amikor 800 diákkal vettek részt az árvízi védekezésben, amikor elismerést vehettek át a Parlamentben, amikor Guinness-rekordot állítottak fel, vagy amikor náluk járt és elismerően nyilatkozott az iskoláról Ilan Mor.
Az igazgató ezután azt sérelmezte, hogy nem tudja, újságírónk milyen szervezet tagjaként és milyen szándékkal kereste meg, ezért az üggyel kapcsolatban többet nem kíván közölni. (Újságírónk a telefonban bemutatkozott, elmondta, hogy újságíró, ahogy azt is, hogy melyik portáltól van.)
“Tiszta szívvel, teljes meggyőződéssel vallom, hogy nálunk nincs antiszemitizmus. Erről talán megkérdezheti Vágó Istvánt és édesanyját is, akik éppen a holokauszt kapcsán tartottak nálunk telt házas előadást. Esetleg Turai Jánost a Váci Izraelita Hitközség vezetőjét akinek a rokonságából többen is diákjaink voltak és épp a napokban nevezett minket a szívéhez legközelebb álló iskolának” – zárta levelét az igazgató.
Update:
Közben megjött a bővebb válasz is, íme:
“Az iskolánk diáklapjának a diákszerkesztőség által szerkesztett Aranyköpések rovatába úgy kerülhetnek bele írások, hogy az erre felkért diákszerkesztők összegyűjtik az éppen hallott bölcseletlenségeket, sületlenségeket, műveltségi és szituációs nonszenszeket, és azokat csokorba szedve publikálják.
E rovat az iskola diákjainak és tanárainak nem a bölcs mondásainak gyűjteménye, hanem éppen ellenkezőleg azok elszólásainak, ostobaságainak, műveletlenségeinek kikarikírozása, s a megjelentetés által azok pellengérre állítása.
Súlyos műveletlenség például az, ha a diák nem tudja a prostitúciót a predestinációtól megkülönböztetni (mint ahogy erről pár sorral odébb olvashatnak az olvasók), ha nem tudja, hogy a cölibátusban élő pápának nem lehet felesége, a „szarakodás” és a „parasztkáim” kifejezés nem feltétlenül iskola- és tanárkomform kifejezés, a Jézus sem helyes válasz arra a kérdésre, hogy milyen zombikat ismersz, s a jobbsorsra érdemes Huzella sem valószínű, hogy suttyóképző lenne, és természetesen a holokauszt sem lehet és nem is ünnepe senkinek sem. Sőt, a XX. század és a történelem egyik legnagyobb bűne, s ezt így is tanítjuk, és meggyőződésem, hogy ezt diákjaink túlnyomó hányada is ÍGY TUDJA.
“Hozzánk is járnak hülyék”
Mindazonáltal a hülyeség, butaság ellen – bár mindent megteszünk, de hülyék és buták sajnálatosan hozzánk is járnak, így hát sajnálatosan akadnak olyanok, akik e tragédiát műveletlenségükben ünnepnek tudják, összekeverik a zsidóság más kifejezésével. Vélhetően ez volt a fekete humor forrása, ezt a magatartást kívánhatták a diákszerkesztők pellengérre állítani, amolyan diáktapintatlansággal, mint azt a többi fennemlített esetekben tették, amivel, ha nagyon akarjuk, sérthették nyilvánvalóan a katolikusok, a reformátusok, a földművelők, a magyar nyelv iránt aggódók, s a huzellások érzékenységét is.
Sajnáljuk, ha félreérthető volt a diákszerkesztő egyébként nyilvánvalóan tiszta szándéka, természetesen igyekszünk a további tapintatlanságoknak elejét venni egy még alaposabb pedagógiai munkával.”
