A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. A szokásról Magyarországon már a 17. századból is fennmaradtak írásos emlékek. Apor Péter egyik Erdélyről szóló, 1735 -os művében ezzel kapcsolatban azt írta„… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben.”
A locsolkodás szokása szerint húsvét hétfőn hajnaltól kezdve hajdan a fiúk vízzel, ma többnyire kölnivel locsolják a lányokat, leszámítva azokat a falvakat, ahol még mindig életben vannak a régi hagyományok. Húsvét hétfőjét vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték, ugyanis falun még ötven évvel ezelőtt is elterjedt volt az a szokás, hogy a fiúk vödörnyi vízzel locsolták, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak.
A népi szokás sokak szerint arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A népi szokás szerint a locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek.
Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán szenvedett, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.
A locsolkodáskor külön műfajjá fejlődött az ahhoz párosuló – néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető – rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak.
Régen a legények locsolásért ajándékba kapott tojásokkal játszották, két tojást addig kocogtattak össze, míg az egyik el nem tört. Akié ép maradt, az nyert. Létezett még az úgynevezett kókányolás, amikor a tojást letették a fal tövébe, és öt tyúklépés távolságból kellett belevágni a pénzérmét. Ha valaki beletalált a pénzzel úgy, hogy az megállt a tojásban, akkor a kókányoló nyerte a tojást.
A Szeged24 a következő hagyományos locsolóverssel kíván Olvasóinak sok locsolkodót illetve piros tojást:
“A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a piros tojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.”
