A tanári hivatás a nálunk sokkal gazdagabb országokban is „veszélyes üzemnek” számít, Németországban vagy Hollandiában is több pedagógus rokkan meg, mint fodrász, vagy önkormányzati tisztviselő – olvasható a tanulásmódszertan.hu cikkében. A tanári munkával együtt járó stresszen kívül vannak hazai „specialitások” is: elsősorban az átlagos jövedelemszinthez képest is alacsony pedagógusfizetések. Az utóbbi években a pedagógusokat is megcsapta a létbizonytalanság szele, hiszen a születésszám harminc éve folyamatosan csökken, elkerülhetetlen, hogy iskolákat zárjanak be, tanárokat bocsássanak el.
A pedagógusképzésben csak szaktárgyakat és némi módszertant oktatnak, a tanárnak készülők pályaalkalmasságával nem foglalkoznak érdemben. A kihívásokra nem kellőképpen felkészített pedagógusok viszont mindenütt hamar kiégnek. Aki nem tud helyrerázódni, átlagosan 3-5 év elteltével búcsút int a katedrának.
A szaklapban megjelent írás leszögezi, hogy a diákok viselkedéskultúrája, neveltségi szintje az utóbbi néhány évben drámaian zuhan. A gyerekek viselkedése gyakran a rossz családi viszonyokat tükrözi. Egyre több a speciális pedagógiát igénylő, tanulási nehézséggel küzdő, vagy szociálisan hátrányos helyzetű, valamint a nehezen kezelhető gyerek. A „normál” pedagógusok túlnyomó többségét nem készítette fel a főiskola, hogyan kell tanítani, fejleszteni, segíteni vagy éppen fegyelmezni ezeket a gyerekeket. A szülőkkel való együttműködésben is egyre több a feszültség, jönnek az ellenséges, vádaskodó szülők, mire sok pedagógus azzal védekezik, hogy a minimálisra csökkenti a velük való érintkezést. Mindezek a hatások összegződnek abban, hogy a magyar pedagógusok kétharmada a vizsgálatok adatai szerint tartósan fáradt, kimerült, kedvetlen, letargikus, lelki eredetű testi panaszai vannak.
Az állandóan változó tantervek, átszervezések, összevonások tovább erodálják a biztonságérzetet. Sok pedagógus egyszerűen túl nagynak érzi a terheket, a feszültség átszüremlik a családi kapcsolataikba is.
A kiégés /burnout/ szindróma gyakori pedagógus állapot, vagy inkább betegség. A szakszerű megfogalmazás szerint:” krónikus érzelmi megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és tehetetlenség érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív érzések és gondolatok jellemeznek.”
A legtöbb uniós országgal ellentétben, nálunk semmiféle intézményes segítség nincs a tanítással összefüggő személyes, vagy szakmai problémák, konfliktusok, súlyos, stresszhelyzetek kezeléséhez, megoldásához. Pedig mindenkinek, aki intenzíven foglalkozik emberekkel, szüksége van arra, hogy a lelki egészségét karban tartsa, és ehhez időnként szakszerű segítséget kell kapnia. E nélkül, kiég, megbetegszik vagy olyan fásult tanár lesz belőle, akire ő maga se bízná a saját gyerekét – zárul a tanulásmódszertan.hu bejegyzése.
