Az erdei fülesbagoly (Asio otus) hazánk egyik legközismertebb fészkelő bagolyfaja. Közismertsége ellenére sajnos sem a fészkelőállomány, sem a telelőállomány nagyságával nem vagyunk tisztában. A szakemberek szerint minden településnek meg van a maga fülesbagoly csapata, ezért számuk a Tiszántúlon többezresre tehető.
Lovászi Péter a Magyar Madártani Egyesület szegedi tagja tud néhány bagolycsapatról a városban (Kemes utca, Aranyosi utca, Traktor utca stb), de a Közép fasor és az Egressy utca sarkán élőket eddig még nem vették nyilvántartásba. Általában egy nagy fenyőfán próbálják túlélni a nagy hidegeket, de nem bújnak össze, mint sok másik állat, melyek így próbálnak védekezni a kemény fagyok ellen.
Lovászi szerint a tudósok is csak találgatják, miért élnek csapatokban télen a baglyok, hiszen a költési időszakban tavasszal és nyáron családokban nevelik a fiókáikat. Több logikus magyarázat is létezik, mint például az, hogy egymást figyelve könnyebben megtalálják a táplálékot, de egyik hipotézist sem bizonyították még.
Ennek ellenére komoly veszély leselkedik az összes bagolycsapatra, ugyanis a vastag hóréteg alatt nem hallják meg a rágcsálók mozgását, így várhatóan a kemény hideg sok fülessel végezni fog. Ha hinni lehet az időjárás jelentéseknek, a hóréteg vastagsága sem csökken jelentősen a következő napokban, ezért az újszegedi bagolycsapatra még nehéz napok várnak.
