Belföld

Út a munkához: út a semmibe

A rendszerváltás óta nőtt a gyerekszegénység, a válság ráadásul további terheket rótt a - főleg kétgyermekes - családokra. A gyermekszegénység elsősorban a falukra koncentrálódik. A kormányzati intézkedéseknek csekély eredményei vannak, az Út a munkához program kifejezetten káros lépés volt – derül ki egy most megjelent tanulmányból.

a kiadvány

Az Országgyűlése 2007 májusában fogadta el a “Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról 2007-2032 szóló határozatot. A törvényhozás ebben felkérte a kormányt, hogy hozzon létre egy – a Nemzeti Stratégia végrehajtását segítő, követő és értékelő – monitoring bizottságot a szociális szakmai és civil szervezetek és az egyházak bevonásával.
A testület évente egyszer átfogó jelentést készít a Nemzeti Stratégia végrehajtásának tapasztalatairól. A Gyerekesélyek Magyarországon. “Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának 2009. évi jelentése ezekről a tapasztalatokról ad számot.

„Ma a társadalom egynegyede gyerek, de mindannyian felnőnek, s ők fogják alkotni a jövő felnőtt társadalmát” – hívta fel a figyelmet a triviális igazságra Ferge Zsuzsa, a Gyerekesélyek Magyarországon című kötet bemutatóján. A szociológus hozzátette, ha a gyerekek szegénységben, rossz egészségügyi körülmények között, éhezésben, rossz iskolákban nőnek fel, az a jelenleginél is súlyosabb feladatokat ró a majdani társadalomra.

A Ferge Zsuzsa által vezetett Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 450 oldalas jelentését a könyvbemutatón értékelve Somlai Péter szociológus kiemelte, hogy a gyermekszegénység 1945 után fokozatosan csökkent, majd a rendszerváltás után ez a tendencia megfordult. A 90-es évek végi néhány esztendőt leszámítva megint évről évre több a szegénységi küszöb alatt élő gyerekek aránya. Kiemelte, hogy a most megjelent az első olyan tanulmány, amely leírja a válság – nem meglepő módon nagyon negatív – hatását a családokra, a szegénységre. Annak hatásait tavaly novemberben a gyerekes családokban élők 92 százaléka már érzékelte. Az áremelkedések hatását 64 százalék, a munkahely elvesztését 21 százalék, az eladósodással kapcsolatos nehézségeket 16 százalék említette.

Drámain csökkenő reáljövedelmek

A kötetből kiderül, hogy a gyermekes családok egy főre jutó reáljövedelme 2005 és 2009 között 16 százalékkal csökkent. A hatás leginkább a kétgyermekes családokat érintette. A kötet egyik legaggasztóbb adata szerint 2009-ben több mint minden ötödik gyerek olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső. Pedig ez a tényező döntően befolyásolja az egy főre jutó jövedelmeket. Nominálértéken 2009-ben ennek értéke havi 52 ezer forint volt azokban a gyerekes családokban, amelyekben volt aktív kereső, és 27 ezer forint, ahol nem volt.

A keresők hiánya számos egyéb probléma forrása is, hiszen kihat a családtagok egymás közti viszonyaira, a család egészségére, de mindenekelőtt ez a szegénység egyik fő forrása. A kutatók európai adatokra is támaszkodhattak, amelyekből kiderül, a gyerekszegénység aránya az EU-25 országaiban átlagosan 68 százalék, ha nincs kereső, 24 százalék, ha egy kereső van, és 6 százalék, ha minden felnőttnek van kereső munkája. Magyarországon ezek az arányok 73, 14 és 5 százalék. Az is nagyon elszomorító tény, hogy azon 6–8 ország között vagyunk, ahol a legnagyobb a távolság a népesség és a gyerekek szegénysége között, a gyerekek rovására.

A gyermekszegénység kétharmada a falukban koncentrálódik (fotó: Gáti András-FN)

A gyermekszegénység kétharmada a falukban koncentrálódik (fotó: Gáti András-FN)

Faluban a szegénység

Érdekes, hogy míg nyugaton inkább a városokban jellemző a szegénység és a gyermekszegénység, addig kelet-európában inkább a falvakra. E különbség oka, hogy a régi ipari országokban – például Angliában – a falvakban számos jómódú, középosztálybeli, viszonylag fiatal ember telepedett le, és alig van etnikai kisebbség, illetve bevándorló. A gyerekszegénység a városokba zsúfolódik, nagyon jelentős etnikai kisebbségekkel, illetve bevándorlókkal. A kelet-európai országokra a nem túl magas városi gyerekszegénység jellemző. Nálunk a szegény gyerekek kétharmada a kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. A cigányok és szegények egyre nagyobb részét szorítja ki ugyanis a város falura vagy vadtelepekre, és ráadásul e családokban a gyerekszám nő. Ugyanakkor a falvakban – és főleg a szegény falvakban – minden oktatási, egészségügyi és személyes szolgáltatás rosszabb minőségű és nehezebben elérhető, mint a városokban – mutat rá a tanulmány.

Kétes reformok

A Gyerekesélyek Magyarországon vegyesen értékeli a családok helyzetével kapcsolatos kormányzati intézkedéseket. Mint írják, 2005 és 2007 között erős kormányzati törekvés volt a gyerekek esélyeinek és a gyerekes családok helyzetének javítására. Ennek eredményeként többek között elindult a hat éven aluli gyerekek fejlesztését szolgáló Biztos Kezdet program, differenciálódtak a kisgyermekek napközbeni ellátását szolgáló intézmények, átalakították a családtámogatási rendszert, évente szélesedett a családi pótlék és az ingyenes-kedvezményes iskolai és a nyári étkezésétkezésben részesülő rászoruló gyerekek köre, erősödtek az iskolai szegregáció elleni fellépések, valamint bevezették a család nagyságát figyelembe vevő differenciált segélyezést. Mindezek hatására Ferge Zsuzsáék szerint 2005 és 2008 között valamelyest csökkentek az egyenlőtlenségek és a gyerekszegénység.

Ám azt is hozzáteszik, hogy az „ígéretes indulás nem teljesedett ki”. Ennek okai között említik, hogy a gyermekek életesélyeinek javítása nem maradt a közpolitika középpontjában, és számos olyan kormányzati intézkedés született, amely sérti a gyermekek „mindenek fölötti” érdekét. A 2008-tól indult, s a válság kirobbanása után felerősödött kormányzati megszorító politika a gyermekes családokat sújtotta leginkább. A rossz hatású intézkedések között is több tényezőt sorol fel a kötet az ellátások reálérték-csökkenésétől, a szankcionáló elemek erősítésén át a feltételekhez kötött ellátások rohamos bővüléséig. Ez utóbbira példa az Út a munkához program, amit a könyvbemutatón Somlai Péter csak „hosszú út a semmibe”- ként jelölt meg. A kötetben pedig az áll, hogy annak bevezetése „hirtelen választ akart adni egy tartós és bonyolult problémára. A politikai okokból kikényszerített gyorsaság gazdaságilag, politikailag és társadalmilag kétes eredményekkel jár.”

Többek között azt mondják az Út a munkába programról, hogy gazdaságilag nem hatékony, olykor pazarló, amely kevéssé bővítette a közfoglalkoztatás mértékét, de rontotta sokszínűségét. Politikailag pedig semmit nem segített a szegényellenesség és rasszizmus oldásán. A szegényekből bűnbakot képező mechanizmusok akkor is működnek, ha a szegények ugyan dolgoznak a segélyért, de munkájukat nem tartják hasznosnak, értékesnek. E mellett felerősít társadalmi falakat: a szegények túlnyomó részét látható módon bezárja a közmunka-segélyezés kiutat nem kínáló csapdarendszerébe.

Többféle módon értékelhető a kötet szerint a gyes és gyed együttesen három évről két évre rövidítése. Az intézkedés rosszul fogja érinteni a falusi, szakképzetlen nőket, akiknek kevés az elhelyezkedési esélyük. A többieket ösztönözheti munkavállalásra, ha van lehetőség a gyermekek napközbeni elhelyezésére, illetve a család és munka összeegyeztetésére.

Szociális minimum

Ferge Zsuzsáék leírnak néhány olyan javaslatot, amelyek azonnali kormányzati cselekvést igényelnek, hogy a már létező rossz folyamatok ne romoljanak tovább. Ezek közül van néhány olyan, amelyek induláskor sem igényelnek többet néhány milliárd forintnál. A közcélú foglalkoztatás mellett vagy helyett nagy léptékű közmunkaprogramokra lenne szerintük szükség a rossz helyzetű térségekben. Megfontolandó ezen belül is, hogy a közcélú munkák elosztásánál valamilyen előnyt kapjanak a többgyerekes családok. A többgyermekes és egyszülős családok szegényedésének fékezésében a legegyszerűbb módszer a családi pótlék emelése legalább ezen csoportok körében.

Szükséges a szociális minimum bevezetése (fotó: Gáti András-FN)

Szükséges a szociális minimum bevezetése (fotó: Gáti András-FN)

Felhívja a kötet a figyelmet arra, hogy egyre kevesebb gyerek jut elégséges táplálkozáshoz. Az éhes és alultáplált gyerekek egy része azonban nincs „szem előtt”, mert tanyákon, külterületen, vadtelepeken élnek. A teljesen ellátatlanok aránya is magas – írja tanulmány -, a segélyek, illetve a bérek egy részének színvonala pedig méltatlanul alacsony, ami szükségessé teszi a szociális minimum bevezetését, még ha kezdetben alacsony szinten is. Ez nemcsak a munkanélküli, hanem a dolgozó szegény családok esetében is létfontosságú. Minthogy egy ilyen intézkedés politikai, technikai és jogi előkészületei több évet vesznek igénybe, a munkálatokat máris meg kellene kezdeni – javasolják a kutatók.

Érvényt kell szerezni annak a régen megfogalmazott követelésnek is, hogy gyermekes családokat ne lehessen kilakoltatni, illetve gyerekes családok ne veszíthessék el lakásban lakhatási lehetőségüket. Ehhez a Krízisalapon belül vagy felül további eszközökre és forrásokra van szükség. Hasonlóan fontos – és hasonló eszközöket igényel – a közműkikapcsolás megakadályozása a gyerekes családok körében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik