A választási rendszer elavultságának a legszembetűnőbb és mára már súlyos alkotmányossági aggályokat is felvető problémája a választókerületek lélekszáma között kialakult számottevő eltérésből fakad – áll a Political Capital (PC) legfrissebb választási auditjában.
Többet érő szavazók
Mivel 1990 óta egyszer sem rajzolták újra a kerülethatárokat (minimális revíziót csak az a néhány eset jelentett, amikor egy település egyik megyéből átkerült egy szomszédos megyébe), mára hatalmas különbségeket mutat az egy egyéni választókerületre jutó szavazásra jogosult lakosok száma. „A legutóbbi, 2006-os országgyűlési választás névjegyzéki adatai azt mutatják, hogy a legkisebb és a legnagyobb lélekszámú választókerület között két és félszeres az eltérés, ami azt jelenti, hogy ennyivel kisebb súlyt képvisel egy gödöllői választó szavazata veszprémi honfitársáéhoz képest” – írják az elemzők.
A 2006-os adatok szerint ugyanis Veszprém 6. számú egyéni választókerületében 27 073 szavazó többségének támogatása kellett ahhoz, hogy képviselőt válasszanak, míg Gödöllőn például 67 092 vagy éppen Ráckevén 63 977.
1990 óta ugyanis jelentős népességmozgás történt: Budapesten közel 11 százalékkal csökkent a választásra jogosultak száma az elmúlt 19 évben (míg az 1990-es országgyűlési voksoláson még 1 517 877 embert vártak az urnákhoz, a júniusi EP-választásokon már csak 1 352 562-t). Ezzel szemben Pest megyében több mint 33 százalékkal nőtt a jogosultak száma az első szabad választások óta: 707 030-ról 940 655-re.
Az Alkotmánybíróság egy 2005-ös határozatában 2007. június 30-ai határidővel kötelezte az Országgyűlést, hogy biztosítson törvényi garanciát arra, hogy a választókerületek lélekszáma igazodjon a mindenkori lakosságmozgásokhoz. Ez a mai napig nem történt meg. Az AB-határozat ugyanakkor nem helyezte hatályon kívül a választókerületekre vonatkozó jogszabályokat.
Visszaélésre ad lehetőséget
„A jelenlegi szabályozás ebben a formájában elvi lehetőséget ad arra, hogy a mindenkori kormány esetlegesen a saját szempontjainak érvényesítése mellett, akár manipulatív módon – a megfelelő törvényi garanciák hiányában – alakítsa ki az egyes egyéni országgyűlési választókerületeket” – emeli ki a Political Capital elemzése. Tehát a hiányos és nem megfelelő jogforrási szinten megalkotott szabályozás miatt is sérül az Alkotmányban rögzített egyenlő választójog elve.
„Látni kell azonban azt is, hogy soha egyetlen kormány sem élt ezzel a lehetőséggel, aminek legfőbb oka éppen a hiányos szabályozásban keresendő: ha bármely kormány hozzányúlt volna a kerülethatárokhoz, hosszadalmas, széles körű felháborodással kísért, politikailag nehezen védhető állapotot idézett volna elő, az ezt kísérő elhúzódó jogértelmezés pedig megjósolhatatlan, a kormány számára feltételezhetően kedvezőtlen végkifejletben csúcsosodott volna ki” – teszi hozzá az elemzés.
A súlyos aránytalanságon felül a szabályozás jogforrási szintje sem megfelelő: a kerülethatárokat nem a választási eljárásról szóló törvény, hanem egy 1990-es minisztertanácsi rendelet szabályozza. Az Alkotmánybíróság viszont rámutatott: törvényi garanciák szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi aránytalanságok megszűnjenek.
miért nem törvény szabályozza?
A Political Capital kritikaként jegyezte meg, hogy a szabályozás jogforrási szintje nem megfelelő. Tóth Zoltán választási szakértő az FN.hu-nak elmondta: 1989-ben a Nemzeti kerekasztal (NEKA) pártjai, amelyek elfogadták a választási törvényt, bizottságot hoztak létre, és pártközi egyeztetésen rajzolták meg a határokat. Ám ez nem készült el a törvény parlamenti elfogadásáig, így máig rendelet szabályozza a választókerületeket.
Brit minta – határkijelölő bizottság
Az átgondolt, hosszú távú megoldáshoz a Political Capital (PC) a Nagy-Britanniában működő Boundary Commissions intézményét, mint lehetséges mintát javasolja. Ajánlásuk szerint a választási eljárásról szóló törvény módosításán felül egy önálló testületet kéne felállítani, amelynek feladata lenne a képviselői helyek elosztásának rendszerét 8-10 évenként felülvizsgálni.
A Political Capital szerint a magyar választási törvény módosításakor érdemes lenne egy kötött mandátumú, független határkijelölő bizottságot létrehozni. „Ha nem paritásos bizottságban, hanem pártoktól független tanácsban gondolkodunk, akkor a Költségvetési Tanácshoz (KT) hasonló delegálási mechanizmus tűnik a legcélszerűbbnek, mivel ez már bebizonyította, hogy nem lehetetlen Magyarországon olyan független testület felállítása, amely széles körű politikai támogatást tudhat maga mögött. A KT-éhoz hasonló jelölési folyamatban részt vehetne például a köztársasági elnök, az Országos Választási Iroda vezetője, a legfelsőbb bíróság elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, esetleg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa” – áll a PC ajánlásában.
Szerintük a határkijelölő bizottságnak mindenképp páratlan számúnak kell lennie, és bele kéne illeszteni a rendszerbe az Országos Választási Irodát is. És célszerű lenne a tagok, vezetőkkel szembeni követelményrendszer kidolgozása, a jogi végzettség esetleges megkövetelésétől az összeférhetetlenségi szabályokig.
Ezenfelül – a PC javaslata szerint – meg kell találni a külső kontroll feltételeit is. Az elemzők szerint a megoldás annál is inkább sürgős, mivel a jelenlegi, alkotmányos aggályokat felvető helyzetben, bármikor is kerül sor általános parlamenti választásra, annak vesztesei között bizonyosan sokan lesznek, akik kifogással fognak élni a választás alkotmányosságával szemben, amelynek a közjogi mellett a politikai kockázatai is beláthatatlanok.
Politikusokból kéne állnia
Egyetért egy bizottság felállításával Tóth Zoltán választási szakértő is, ám szerinte az a fő kérdés, hogy ez kikből állna. „Nagy-Britanniában szakértőkből áll, Magyarországon viszont ez nem működne, mert a pártok nem értenének velük egyet, azt néznék, nekik melyik megoldás a legkedvezőbb. Ezért jobb híján a parlamenti pártok képviselőiből kéne összeállítani, nekik kéne egyezségre jutni” – fogalmazott a szakértő. Hozzátette: az adatállományt ugyanakkor szakértőknek kell biztosítaniuk, ahogy térképészeti szakemberre is szükség van. „Az Országos Választási Irodának és a műszaki egyetemnek is van már egyébként erre vonatkozó szoftvere, így a technikai háttér adott” – emelte ki.
Tóth Zoltán szerint a ciklusok félidejében lenne célszerű a felülvizsgálat, de ha elfogadnának egy ilyen jogszabályt, első alkalommal radikális korrektúrára van szükség. Ezt követően egy-két cikluson át csak – mint fogalmazott – „szépészeti beavatkozások” is elégségesek lennének, de a változás dinamikájának megfelelően 10-15 évente radikálisan át kell alakítani a határokat.
A szakértő ugyanakkor lapunk kérdésére megjegyezte: semmi esélyt sem lát arra, hogy még ebben a ciklusban elfogadjanak egy ilyen törvényt.
A pártok nyitottak, de óvatosak
Az új SZDSZ célja a választáson való sikeres szereplés, nem pedig a választási rendszer átalakítása. Az arányos képviselet ügye fontos, a választási rendszer átalakítása ugyanakkor alapos és minél szélesebb körű egyeztetés után lehetséges csupán – hangsúlyozta lapunk kérdésére az SZDSZ.
Molnár Zsolt, az MSZP budapesti szervezetének ügyvezető alelnöke az FN.hu-nak kifejtette: a szocialista párt több alkalommal is próbálta már rendezni a választójogi törvényt, ám mindig falakba ütközött. „Nyitottak vagyunk a kérdésre, ám a választókerületek átszabásához törvényt kéne módosítani, és nem hiszem, hogy ez januárig megvalósítható lenne. A fő problémát a konszenzushiányban látom” – fogalmazott az MSZP-s politikus. Lapunk kérdésére hozzátette: ha a Fidesz 2/3-ot szerezne a választáson – amit az MSZP nem tart valószínűnek –, hozzányúlhat ehhez a kérdéshez is, de – mint mondta – „illik önmérsékletet tanúsítani”. Ha viszont sima többséget szereznek, akkor a szocialisták nyitottak az egyeztetésre egy új választási rendszerről, amely kisebb parlamentet és racionálisabb, egyfordulós szisztémát hozhat.
Az MDF frakcióvezetője a témával kapcsolatban kifejtette: ötpárti egyeztetés kell a választókerületekről. Herényi Károly hozzátette: két éve már volt erről egyeztetés, de az kudarcba fulladt. Mint a politikus az FN.hu-nak elmondta, a brit modell átvehető, de a magyar jogrendbe kell illeszteni – ebben az esetben az MDF támogatni tudná ezt a megoldást. Herényi szerint például az OVB is felruházható lenne ezzel a feladattal. Lapunk kérdésére úgy válaszolt, hogy nem esélytelen a konszenzus; öt éve például éppen az ő önálló indítványára szavazta meg a parlament a külképviseleti szavazást.
Az FN.hu az ügyben megkérdezte a Fideszt is, a párttól azonban a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz kérdéseinkre.
