Tabajdi: illúzió a szlovák-magyar megbékélés

Nem csalódott, hogy csak a negyedik helyre került az MSZP EP-listáján?

Nem csalódtam, hiszen a három listavezető nő után én vagyok az első férfi. Megjegyzem a negyedik voltam az előző ciklusban is. A „három nő” koncepciónak vélhetően van társadalmi üzenete.

Mi a véleménye arról, hogy Göncz Kingát tették listavezetőnek? Hallani olyan hangokat, amelyek szerint külügyminiszterként „nem vált be”, így ezzel a poszttal engesztelték ki.

Én első pillanattól támogattam Göncz Kinga jelölését, hiszen reálisan nézve sem az európai parlamenti, sem az uniós munka egésze nincs benne a magyarországi médiában. Néhány orgánumot kivéve úgy néznek ki a lapok, mintha nem is lennénk az EU tagjai. Így rendkívül nehéz Brüsszelből elérni a média érdeklődési ingerküszöbéig. Ezért kellett olyan húzónév, akinek ismertsége, elismertsége és népszerűsége van. Ha a három legnépszerűbb szocialista politikust – Szili Katalint, Göncz Kingát és Gráf Józsefet – vesszük, nem jöhetett szóba a másik két név. Ami pedig Göncz Kinga külügyminiszterségének értékelését illeti, én egyáltalán nem értem azokat a kérdőjeleket, amelyek az ő tevékenységével kapcsolatban felmerülnek. Jó pár elődje volt, akik nem ismerték azt a fogalmat, amely nélkül pedig nincs külpolitika: „nemzeti érdek”. Göncz Kinga ebben gondolkodott, egész kiválóan kezelte a szinte kezelhetetlen magyar-szlovák viszonyt. Nem volt sem keményebb, sem visszafogottabb a kelleténél, még ha némelyek azt az illúziót táplálják, hogy keményebb illetve megengedőbb kiállással mérsékelni lehetett volna a szlovák kormány politikai nacionalizmusát. Nagyon fontosnak tartom a nyugat-balkáni nyitást is.

Tabajdi Csaba, negyedik lett a listán (Fotó: Gáti András)

A közvélemény-kutatási adatok nem túl derűs képe festenek az MSZP esélyeiről. Ön hány hellyel lenne elégedett az EP-választáson?

A közvélemény-kutatásokat akkor is figyelembe kell venni, sőt akkor kell igazán, ha egy párt számára kedvezőtlen csillagállást mutatnak. Nem szívesen bocsátkoznék jóslatokba ebben a helyzetben. A válságkezelés társadalmi következményei biztosan hatni fognak. Ez a szavazás sajnálatos módon – sem itt, sem máshol – nem az unióról, hanem a belpolitikáról szól. Bár az unióról szólna! Nyugodtan mondhatom ugyanis, hogy a jelenlegi kilenc szocialista képviselő teljesített úgy az EP-ben, mint a tizenkét fideszes, sőt számos mutatóban, eredményben, aktivitásban, felszólalásban nemhogy álltuk a versenyt velük, de eredményesebben tudtuk a nemzeti érdeket érvényesíteni. Sajnos csak remélni lehet, hogy a szavazó ezt is értékelni fogja.

Belpolitikai kérdés az is, hogy a felmérések szerint a kis pártok közül jelenleg egyedül a Jobbiknak van esélye a bejutásra. Ön tapasztalt európai politikusként mit gondol, hogyan venné ki magát a Jobbik képviselője az EP-ben?

Azzal a veszéllyel szembe kell néznünk, hogy a Jobbiknak képviselete lehet az EP-ben. Azért mondom azt, hogy ez veszély, mert minden radikálisan vagy akár rasszistán, nacionalistán elmondott szöveg nagyon jelentős károkat okozhat Magyarországnak. Márpedig ismerve a Jobbik politikáját, ezzel a kárral számolni kell. A másik nagy kérdés, hogy elképzelhető-e bármiféle együttműködés. Az EP-ben a demokratikus, mainstream pártok nagyon egyértelműen elzárkóznak a szélsőségesekkel való együttműködéstől. Európában például elképzelhetetlen az, ami Magyarországon történik, hogy a Fidesz az önkormányzatokban közel nyolcvan helyen együttműködik a Jobbikkal. Míg Olaszországban a Fini-féle párt megszelídült Berlusconi hatására, addig nálunk sajnos a Fidesz és a Jobbik között komoly érintkezési pontok vannak.

Azaz Magyarországra rossz fényt vetne, ha Morvai Krisztina EP-képviselő lenne?

Azt gondolom, hogy egy ember nem fogja megrendíteni az Európai Parlamentet. Sajnos szélsőséges nacionalisták bőven akadnak más uniós országokban is, elég Hollandiára vagy Ausztriára gondolni. Ez nem lenne eltérés az európai trendtől. Ez nekünk a nemzeti érdekek érvényesítése során lenne hátrányos. Elég csak arra gondolni, hogy egy emberrel kevesebbel tud lobbizni az új csapat a Parlament meghatározó politikai frakcióiban. A nemzeti érdek érvényesítése során eddig a három legerősebb parlamenti frakcióban voltunk benne. Az SZDSZ jelenléte az Európai Parlamentben azt jelenti, hogy Magyarország képviselve van a harmadik legerősebb európai pártcsaládban, ami nagyon fontos a nemzeti érdekeink érvényesítésében. Magyar szempontból eddig is fontos volt, hogy a néppárti és a szocialista szavazatok mellett a liberálisokat is magunk mögött tudjuk.

Azt is sajnálná, ha az MDF nem jutna be?

Az MDF-et azért sajnálom, mert Olajos Péter kiváló munkát végzett a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem területén. Vannak kételyeim, hogy Bokros Lajos az EP munkájába, ahol nem szólójátékra, hanem csapatjátékra van szükség, ugyanilyen eredményesen be tud illeszkedni.

—-Kisebbségek határon innen és túl—-

Említette, hogy elismeri Göncz Kinga Szlovákiával kapcsolatos munkáját. Utódja, Balázs Péter lapunknak adott interjújában is nagy hangsúlyt helyez a kérdésre. Ön hogyan látja: van esély a jószomszédi viszony kialakítására?

Túl sok illúziónk nem lehet a jelenlegi szlovák kormányzattal kapcsolatban. Sajnos a legfőbb szlovák párt, a Smer – amely egyébként az Európai Szocialista Párt tagjelöltje – teljesen foglyává vált Slota pártjának. Egy magyarellenes, a felvidéki magyarságot másodrangú állampolgárnak tekintő kurzus van most Szlovákiában, amelynek ellenségképre van szüksége.

Azaz csak akkor lehet esély a viszonyok normalizálására, ha kormányváltás lesz Szlovákiában?

Kormányváltás nem valószínű, hiszen Ficóék rendkívül népszerűek. Sajnálatos, hogy a Smert oly erősen átitatta a nacionalizmus, a magyarellenesség, hogy nem látom azt az okot, amitől ez a hozzáállás megváltozna. Úgy tűnik, hogy ez a Smer politizálásának tartós eleme.

Akkor tehát patthelyzet van, amelyben mi nem tehetünk semmit?

Kísérletet mindenképpen kell tennünk, de reálisan kell látnunk a korlátokat. Mi nem tehetünk mást, mint hogy nagyon higgadtan reagálunk a szlovák politikára. A különböző gárdisták masírozásai viszont kifejezetten nagy kárt okoznak a felvidéki magyar közösségnek.

Tabajdi Csaba szerint a kettős állampolgársággal nem tudjuk megvédeni a határon túli magyarokat (Fotó: Gáti András)

Romániával sem felhőtlen a viszony. Bár folyamatosan elutasítják a magyar autonómiatörekvéseket, ők kettős állampolgárságot adnak a moldovaiaknak. Ezt meglovagolva esetleg lehet-e előrelépést elérni az erdélyi magyarok ügyében?

Ha ezek az emberek kettős állampolgárok, akkor az EU-ban fel fog vetődni, hogy Romániát mennyi támogatás, mennyi EP-hely illeti meg? Románia kettős játékot játszik: korlátozni próbálja Magyarország anyaországi szerepvállalását, miközben maga gond nélkül túlment a nemzetközi normákon. Ez próbatétel lesz az Európai Unió szervezeteinek is, amelyek igyekeznek távol tartani maguktól minden kisebbségi problémát. Ez már egy uniós és unión kívüli ország kettős állampolgárainak problémája, nem egyszerű kisebbségi ügy. Ezt az Unió nem hagyhatja szó nélkül.

Az EU-nak milyen eszközei vannak?

A kedvezménytörvény esetében tudjuk, hogy Szlovákia és Románia sikerrel lobbizott, és uniós nyomásra Magyarország bizonyos dolgokban visszakozni kényszerült. Igaz, volt egy nagy különbség: akkor hazánk még csak tagjelölt volt. A helyzet most azért bonyolultabb, mert Románia nem uniós ország polgárainak szeretne uniós állampolgárságot adni.

Mindez mit vetíthet előre Magyarország és a határon túli magyarság számára?

Amennyiben az Unió ezt megengedi Romániának, akkor nekünk is újra kell gondolni a politikánkat. Ne feledjük azonban, hogy nincs egységes mérce. Ha mi lépnénk meg hasonlót, például a vajdasági magyarok vonatkozásában, biztos, hogy rendkívül erős román és szlovák diplomáciai tevékenység bontakozna ki. Változatlanul azt a komoly veszélyt látom – ha meglépnénk a kettős állampolgárságot a határon túli magyarok számára – az kiváló ürügy lenne egy újabb nacionalista hullámra Szlovákiában és Romániában. Azt lehetne mondani a magyar kisebbségeknek, hogy „miért akarnak magyar gimnáziumokat, egyetemeket, ha önöknek ott a saját államuk”. Ez nagyon kétélű fegyver. A kettős állampolgárság nem biztosítana jogvédelmet a magyarok számára Románia és Szlovákia területén, hiszen kettős állampolgárokat csak egy harmadik államban részesíthetnénk védelemben.

És mi a helyzet a nem uniós államok magyar nemzetiségű polgáraival?

Meggyőződésem, hogy Magyarországnak lépnie kellene Ukrajna irányába, ahol az alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot. Jó lenne elérnie a magyar diplomáciának, hogy a magyar nemzetiségűek esetében kössünk kétoldalú megállapodást és tegyenek kivételt. AVajdaság is megfontolás tárgya, bár ha egy éven belül az Európai Unió megadja a teljes vízummentességet, akkor ez is szimbolikussá válik. A kettős állampolgárság megadása inkább érzelmi kérdés lenne, mintsem gyakorlati jelentőségű dolog. Ezzel ugyanis nem tudjuk segíteni a határon túliakat abban, hogy a szülőföldjükön könnyebben boldoguljanak. Legfeljebb könnyebben tudnának Magyarországra áttelepülni, de a nemzetpolitikánknak nem ez a fő célja.

Orbán Viktor is nemrég kettős állampolgárságot ígért a kárpátaljai magyaroknak, ebben a kérdésben tehát egyetért a Fidesz elnökével?

Orbán Viktor, mint a „nemzet miniszterelnöke” odament, és tálcán kínálta azt, amit nem tud odavinni. Én azt mondtam, hogy az ukrán kormánnyal kell leülni tárgyalni, és jó lenne megkötni egy magyar-ukrán államközi szerződést.

Említette, hogy a kettős állampolgársággal sem tudnánk megvédeni a magyarokat az atrocitásoktól. Szerbiában azonban folyamatosan napirenden vannak a magyarverések.

Az elmúlt években egyre kevesebb ilyen atrocitás történt. Szerbiát nem fenyegetni kell, hanem a mostani, Európa-párti szerb vezetést inkább segíteni kell az európai integrációhoz való előrehaladásban. Kérni kell őket, hogy minden jogsértést vizsgáljanak ki. Úgy látom, hogy erre most már megvan a megfelelő politikai akarat.

A romák elleni támadássorozat a magyar kisebbségi rendszer, kisebbségi politika csődje?

1997-ben kidolgoztuk Európa első, középtávú roma integrációs programját. Azt kellett volna következetesen továbbvinni, végrehajtani. 1998-tól nem volt meg hozzá a politikai akarat. De volt egy szemléleti torzulás is, ami most is jelentkezik: a felelősség kérdése. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2001-ben megfogalmazott egy tézist, a kölcsönös, de aszimmetrikus felelősséget. Ha most olvassuk a cikkeket a tragikus és mélyen elítélendő cselekedetekről, az az általános vélekedés, hogy vagy a többségi társadalom, vagy a romák felelősek, pedig a felelősség kölcsönös. A többség felelőssége nagyságrenddel nagyobb, hiszen a többség kezében vannak az anyagi eszközök, a politikai hatalom, a média. Ám a kisebbségnek is megvan a maga felelőssége. Mára eljutottunk oda, hogy még mindig nem beszélünk őszintén a problémákról. Ma azoknak a romáknak sem tudunk esélyt adni, akik tanulni és dolgozni akarnak. De 20 év telt el, és a romák nem kaptak esélyt az érvényesülésre a munka világában és az iskolarendszerben, hanem döntő részük munkanélkülivé vált. A szociális rendszerünk a minimális saját erőfeszítést sem várta el a kisebbségi társadalomtól. Azok a gazdák, akiknek a terményét elviszik, vagy akiket megfélemlítenek a kistelepüléseken, azoknak a reális problémáit sem tudtuk kezelni.

Ön szerint van „cigánybűnözés”?

Ez a fogalom így elfogadhatatlan, de a bűnelkövetések és a romák társadalmi integrációjának, kirekesztetettségének összefüggéseiről őszintén kell beszélni. A problémák gyökerét kellene kezelni. Elő kellene venni a meg nem valósított programokat, és nagyon kemény munkával azokat meg kellene valósítani. Elsősorban helyi szinten teremtsünk kereteket ahhoz, hogy a romákat visszavigyük a munka világába. Ahhoz, hogy egy ilyen program sikeres legyen, ahhoz a problémát megoldani kész helyi többségi vezetőkre, hiteles roma vezetőkre, jó módszerekre és természetesen sok pénzre lenne szükség. Bármilyen paradoxnak tűnik, nem is a pénzügyi források jelentik a szűk keresztmetszetet, hanem az emberi tényező, a módszerek hiánya, s mára sok helyen a szinte kezelhetetlen többségi-kisebbségi szembenállás, a kölcsönös gyanakvás.

Ennek ellenére egy világgazdasági válság közepén megoldható ez a probléma?

Magyarország jövője a tét, a gazdasági válság nem lehet mentség, nemcsak a romák, hanem más, falusi szegények számára sem. Ez egy sziszifuszi munka lesz, mind a többség, mind a kisebbség számára.