Magyarországon 1990-ben egy elvileg sem működőképes önkormányzati rendszert sikerült létrehozni, amely a közoktatás fenntartását, irányítását tekintve egyedülálló a világon – fejtette ki a FigyelőNet kérdésére Varga Júlia, közgazdász. Ahogy azt az Oktatási az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) által kidolgozott Zöld könyvben le is írja, kétfajta közoktatás-fenntartási rendszer működik a világon.
Magyarországon sok kis helyi önkormányzat működik, ahogy például Franciaországban vagy Olaszországban. Ám az utóbbiakban a helyi fenntartókhoz nincsenek olyan feladatellátási kötelezettségek rendelve, mint nálunk, a közoktatást sem a helyi önkormányzatok irányításával, hanem központilag finanszírozzák. Ezekben az országokban az iskolákat, óvodákat a központi kormányzat tartja fenn. A másik típusú működőképes rendszer decentralizált, de ezekben elég nagyok, működőképesek az önkormányzati egységek, és ezekhez rendelték a közoktatási (és egyéb feladatok) ellátását. Nálunk egy hibrid rendszert sikerült a rendszerváltás során létrehozni, ami ezer sebből vérzik – állítja Varga.
Szegény településeken kevesebbet ér a diák
A magyar önkormányzati rendszer ugyanis rendkívül szétaprózott. Az önkormányzatok 75 százaléka kétezernél, 90 százaléka pedig ötezernél kisebb népességszámú településen működik. A közoktatási feladatok ellátása annak idején abból az elgondolásból került a helyi önkormányzatok felelősségi körébe, hogy így a felhasználókhoz legközelebb lévő közigazgatási szinthez tartozzon e nagyon fontos terület. A tény azonban az, hogy nem is esik egybe a helyi közoktatás tényleges felhasználói köre az önkormányzatok hatókörével. Az ötezer főnél kisebb falvakban – ahol jellemzően egy iskola van – a tanulók 20-25 százaléka például nem is a helyi iskolába jár, hanem általában a közeli városok intézményeibe.
Újra kell gombolni?
Ráadásul egészen különböző jövedelemtermelő képességük van az önkormányzatoknak, s emiatt jelentős különbségek figyelhetők meg az egy tanulóra jutó oktatási ráfordításokban. A szegényebb falvakban – ahol minden vizsgálat szerint a települési szegregáció következtében a hátrányos helyzetű gyermekek koncentrálódnak – jóval kevesebb pénz jut egy tanulóra, mint a gazdagabb településeken. Ez nem magától értetődő összefüggés. Az úgynevezett jövedelem-semlegességet elérő önkormányzati támogatási rendszerek pontosan ezt tudják megszüntetni. Csakhogy a magyar szétaprózott önkormányzati rendszerben, és – a részben ebből is adódó – önkormányzatok közötti jövedelem-különbségek mellett, ez csak az újraelosztás és a támogatások szintjének olyan emelése mellett volna lehetséges, aminek a költségvetési nyomása nem elviselhető.
Tankerületek alakulnának
A Zöld könyv ezért azt javasolja, Magyarországon is alakítsuk át a rendszert úgy, hogy hozzunk létre középtávon egy erős kistérségi önkormányzati szintet. Ezzel működőképes, és a jövedelem-különségek kiegyenlítésére alkalmasabb önkormányzati egységek alakulnának ki. A helyi önkormányzatok helyett e szinthez kellene hozzárendelni a közoktatási feladatellátást. Ezt úgy képzelik el a gyakorlatban, hogy e kistérségekhez kialakítanának oktatási tankerületeket, amelyeket széles hatáskörrel rendelkező, választott oktatási vezető irányítana.
A FigyelőNet felvetését, miszerint a szegényebb településekből álló kistérségek nem lesznek ilyen módon gazdagabbak, Varga Júlia nem vitatta. Hozzátette azonban, hogy egy ilyen intézményi és finanszírozási átalakítás megteremti annak a feltételeit, hogy jobban ki lehessen egyenlíteni a jövedelemtermelő képességében mutatkozó különbségeket.
Rendszeresen átvilágítanák az iskolákat
Emellett Varga Júlia azt is kiemelte, hogy az intézmény- és finanszírozási rendszer átalakítása szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy csökkenjenek az iskolák közötti teljesítménykülönbségek. A brit Ofsted felügyeleti rendszer mintájára szerinte ki kell építeni nálunk is egy központi, átfogó felügyeleti rendszert, amely az elképzelések szerint – az Országgyűlés felügyelete alá kerülő, kiterjesztett hatókörű – Oktatási Hivatalra épülne.
Berozsdált rendszer
E hivatal, egységes módszertant követve két-háromévente értékelné valamennyi iskola munkáját. Ebben ez iskola adottságainak (működési hely, társadalmi-kulturális háttér, az intézmény fő céljai, prioritásai) figyelembevételével a diákok által elért teljesítményszintet (az országos kompetenciamérések adatait is felhasználva), a tanítás minőségét (a tanítási módszereket és az értékelést, a szülőkkel és a helyi társadalommal kiépített kapcsolatot), és az iskola irányítását vizsgálnák.
—-Biztos állás, alacsony bér—-
Egy másik súlyos, és a felemás iskolafenntartáshoz kapcsolódó probléma, hogy Magyarországon teljesen elkülönülnek egymástól a közoktatás foglalkoztatási és bérezési döntései. A központi kormányzat mindenféle béreket ígérhet, amit aztán az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk – vázolja a problémát Varga Júlia. Hozzáteszi, hogy ugyanakkor az önkormányzatoknak meg van kötve a kezük munkaadóként, hiszen a gyereklétszám-csökkenéshez alkalmazkodva az óraszámon, az osztálylétszámon keresztül a központi kormányzat korlátokat állíthat fel. Ez a kettősség csak nagyon drasztikus lépéseket hozhat, például iskolabezárásokat.
A magyar közoktatásban kialakult jelentős túlfoglalkoztatás szintén ide vezethető vissza. A túlfoglalkoztatásnak pedig az a következménye, hogy a tanárok relatív kereseti helyzete nagyon alacsony. Ezen – a ráfordítások olyan emelése nélkül, ami nem elképzelhető – nem lehet változtatni ebben a rendszerben, így relatíve a keresetek tovább fognak romlani.
A diák/tanár arányok változása az általános iskolákban településtípusonként
A kutató kiemelte e kérdésben a pedagógus szakszervezetek súlyos felelősségét. Mint kifejtette, az utóbbi évtizedekben (és mai napig is) egyetlen stratégiájuk volt, a pedagógus álláshelyek megszűnésének megakadályozása. Persze mindig kifejtik, hogy mennyire keveset keresnek a tanárok, de ezzel a stratégiával gyakorlatilag ezt elfogadják. A pedagógusok számára is jobb lenne, ha világosan látnák, hogy a szakszervezeteik a biztos foglalkoztatást és közvetve az alacsony bér ígérik – véli Varga.
A közalkalmazotti státusz eltörlése
A Zöld könyv e témához kapcsolódó „merész” javaslatai közé tartozik, hogy meg kellene szüntetni a pedagógusok közalkalmazotti státuszát. Varga Júlia ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ez természetesen csak egy hosszú távú elképzelés. Azt is aláhúzta, hogy az OKA egész tanulmánya egy egységes javaslatcsomag, amelyből nem lehet kiemelni egyes elemeket.
Mindenestre megerősítette, hogy a munkáltatói jogok megosztását javasolják a leendő kistérségi oktatási tankerületek és az iskolák között, és ezzel párhuzamosan a tanárok munkaszerződéssel való foglalkoztatását. Mindez egyébként nem ördögtől való elképzelés. Nagy-Britanniától a skandináv országokig egyik olyan országban sincsenek a pedagógusok közalkalmazotti státusban, ahol decentralizált az oktatás, és ahol működőképes helyi önkormányzatok tartják fenn az iskolákat. (Rendelkeznek valamilyen kollektív megállapodással, de nem közalkalmazottak.)
Rövidebb távon – a tanárok közalkalmazotti státusának megmaradása idejére – a pedagógus-bérrendszer átalakítását tartanák jónak. Ez egyrészt az előmeneteli rendszer olyan átalakítását jelenti, amely a pályakezdő pedagógusok relatív kereseti helyzetét jelentősen javítja, és nagyjából ötéves időszak alatt felzárkóztatja az átlagos diplomás pályakezdőkéhez.
A politikusoknak kell dönteni
A Zöld könyv megrendelője az OKA-t életre hívó Gyurcsány Ferenc volt. Úgy tűnt, hogy a kormány a szakemberek egy-két javaslatát meg is fogadja. Az Új Tudás programban például felfedezhető néhány, a Zöld könyvben leírt javaslat, bár az eredeti elképzelésekből fokozatosan hullanak ki különböző fejezetek. Így például a korábban bejelentett kezdő pedagógusi béremelés is a „gazdasági válság áldozata” lett.
Az átfogóbb OKA-javaslatokkal kapcsolatban pedig még nem nyilvánított határozott véleményt a kormány, így az önkormányzati rendszer átalakításáról sem. A szocialista párt ugyan a napokban felvetette, hogy neki kell fogni a közigazgatás reformjának, de nem világos, hogy az elképzelések mennyiben harmonizálnak a Zöld könyvben leírtakkal. A Fidesz is szorgalmaz valamilyen önkormányzati reformot, de ez leginkább a képviselőtestületek létszámának csökkentéséről szól. A FigyelőNetnek december végén Pokorni Zoltán mindenesetre kifejtette, hogy az OKA javaslatát nem támogatják.
Újabb meddő reformelképzelés marad?
Jelenleg, úgy tűnik a kerekasztal javaslatcsomagja a közoktatás megújítására egy újabb meg nem valósult elképzelés lesz a közoktatás lassan három évtizede zajló „maratoni reformjában”. Készül mostanában más javaslat is: a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsának szintén feladata az oktatás gondjaira orvoslást találni. Varga Júlia szerint a kutatóknak az a dolguk, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, megoldási javaslatokra, de ezen túl a politikusoknak kell dönteni.
Évtizedek óta meddő ötletelés folyik a magyar iskola átalakításáról. Egy biztos: önkormányzati reform nélkül kizárt a közoktatás megújítása – szögezi le Varga. Az oktatásgazdaságtan szakértője szerint világossá kell tenni, hogy amennyiben a politikusok nem hajlandók kétharmados többséget teremteni az önkormányzati reformhoz, azzal együtt lemondanak a közoktatás megújításáról és sok más probléma orvoslásáról. A hetvenes években Skandináviában mindenesetre már volt arra példa, hogy az oktatás fenntartási problémái átfogó önkormányzati reformot generálak. Igaz, ott ehhez is sikerült megteremteni egy nemzeti konszenzust.
