Bár itt ülünk az SZDSZ székházában, mégis meg kell kérdeznem: ön MSZP-s vagy SZDSZ-es miniszternek tekinthető? Egyes információk szerint ugyanis a liberális párton belül kifogásolták, hogy nem elég elkötelezett az SZDSZ irányába.
Ez nem így van. Nem vagyok tagja a pártnak, mégis már három éve az SZDSZ felkérésére vagyok miniszter, és a liberális párt környezeti programját valósítom meg. A gondolkodásmódom baloldali liberális, így valószínűleg az SZDSZ-nek inkább ahhoz az oldalához tartozom, amelyik a jelenlegi helyzetben a szocialista párttal való együttműködést elkerülhetetlennek tartja.
Meglepődött, hogy újra miniszter lett?
Jó kérdés. Egy új kormány megalakítása előtt az ember a jövőjét többféleképpen képzeli el. Én is többféle tervvel számoltam: egyrészt, hogy újra miniszter lehetek, vagy visszatérek a korábbi hivatásomhoz, esetleg valamilyen nemzetközi szakmai feladaton fogok dolgozni.
Újbóli jelölése miatt 16 környezetvédelmi szervezet tiltakozott nyílt levélben Kuncze Gábornál. Az aláírók szerint az elmúlt 3 évben nem tudta érdemben előmozdítani a környezet-és természetvédelem ügyét a kormányzatban. Mit szól a vádakhoz?
Az eddigi környezetvédelmi miniszterek bármelyikével vállalom az összehasonlítást „előmozdítás” dolgában. Talán egy olyan kormányzati ciklus volt, amikor hasonló nagyságrendű, áttörő megoldás született, mint az utóbbiban. De míg egyes zöld szervezetek tiltakoztak, addig mások meg éppen gratuláltak. Hasonló volt a kép a túloldalon is, hiszen tiltakozott pár környezetszennyező cég, szövetség is, utóbbiak azért, hogy a tárcát ne ilyen „zölden” vezessék. Nem azt mondom, hogy a tiltakozások kioltják egymást, de egy környezetvédelmi miniszter sem a szennyezőket, sem a radikális környezetvédőket nem képviselheti a kormányban. Egy államférfi dolga ugyanis az, hogy döntései a társadalom nagyon széles körének, és ne csak a radikálisoknak vagy szűk körnek kedvezzenek. A kérdéséhez persze az is hozzátartozik, hogy a választást nem a zöld pártok nyerték meg, együttesen mindössze kilenc ezreléket szereztek. Éppen ezért ez a kormány nem a zöld pártok programját akarja megvalósítani. Egyes zöld csoportok hiába kérnek ilyet rajtam számon, nem fogom teljesíteni.
A zöldek azt kifogásolják, hogy érdekeik háttérbe szorultak a gazdasági lobbikkal szemben, ugyanakkor több olvasónk azt nehezményezte, hogy civilszervezetek miatt csúsznak olyan intézkedések, amelyek 2 millió ember érdekét képviselik. Gondolok itt például az M0-ás körgyűrű építésére, engedélyeztetési eljárására.
Sajnos a közvélekedésben tényleg megjelent az a nézet, hogy a zöldek csak radikálisok lehetnek. Egyes szélsőséges fellépéseik ártanak szerintem magának a környezetvédelemnek is. Idén márciusban írtam egy cikket, amelyben erre a problémára hívtam fel a figyelmet, és ezt rossz néven vették. Úgy vélem, a környezetvédelmi miniszternek nagyon sok kérdésben együtt kell működnie a civilszervezetekkel, de van egy pont, ahol ez már nem megy. Mert vannak olyan konkrét ügyek, ahol nem a zöldeknek van igazuk.
Például?
Az M0-ás keleti szakasza és északi hídja esetében a legkardinálisabb környezetvédelmi érdek, hogy az a lehető leggyorsabb módon épüljön meg. Hiszen ez teszi lehetővé azt, hogy a város belsejében csökkenjen a légszennyezettség, a por és a zaj. Bár nyilván minden helyi érdeket megfelelő módon szem előtt kell tartani, de az mégis abnormális, hogy ebben az országban évekig vagy évtizedekig lehessen ügyeket húzni, anélkül hogy megszületne a döntés. Nem az állampolgári fellépés jogosságát vitatom, hanem azt, hogy szinte a végtelenségig következménymentesen el lehet húzni egy ilyen ügyet. De példaként említhetném azt is, hogy akadnak zöldek, akik kifogásolják a nagy környezeti infrastrukturális beruházásokat, például a nagyobb szennyvíztisztító telepek építését azzal az indokkal, hogy miért nem használnak az emberek inkább egyedi víztisztítást vagy komposztvécét. Helyenként ennek is van létjogosultsága, ám a mai igények és tömegszokások mellett ez lehetetlen küldetés.
Bár ön az egyik olyan miniszter, aki a posztján maradt, mégis lehet várni valamilyen változást a minisztérium életében? Mi a terv a következő négy évre?
Az elmúlt három évben rengeteg dolgot sikerült megvalósítani, és ezek bizony történelmi áttörések voltak a magyar környezetügyben. Boldog lennék, ha a következő négy évben is ennyi lehetne, de több ok miatt nem várok most ilyen sok változást a szabályozásban. Jelenleg az államháztartás kiigazítása és az egyensúly megteremtése az elsődleges cél, ez törvényszerűen nem az az időszak, amikor a környezetvédelem nagyon radikális újításokkal állhat elő. Persze azért arra figyelek, hogy visszalépés se legyen. A ciklus ugyanakkor a példátlan ütemű környezeti fejlesztés négy éve lesz. Az ország minden lakosának tiszta ivóvizet kell biztosítani, vagy valamennyi nagyobb településen rendezni a szennyvizek ügyét, vagy európaivá tenni a hulladékok kezelését. Történelmi változás, történelmi lehetőség és történelmi felelősség.
A megszorítások illetve a minisztériumi zárolások miatt lehet-e olyan terv, ami csúszik vagy nem készül el? Elsősorban az árvízi védekezésre gondolok, hiszen bírálói ismét felhánytorgatták a Vásárhelyi-tervet.
Lehet elképzelni valamit most, és gondolni, hogy az legyen meg holnapra. Ha pedig ez nincs kész, akkor elkezdek őrjöngeni. Én viszont mégis azt gondolom, meg kéne már nézni, volt-e valaha ebben az országban egy Vásárhelyi-tervhez hasonló méretű program, amely a politikai döntéstől elkezdve ilyen gyorsan jutott volna a kivitelezési szakaszhoz. A politikai döntést a tervről ugyanis 2003-ban hozta meg a kormány, ehhez képest a közbeszerzéssel, területszerzéssel, kisajátítással, környezeti hatástanulmánnyal, engedélyeztetéssel együtt 2005-ben már 22 projekten kezdtünk el dolgozni. Tehát a Vásárhelyi-terv kivitelezését nyugodtan össze lehet hasonlítani egy ugyanilyen kaliberű hazai autópálya-építéssel, vagy akár egy holland hasonló árvízvédelmi fejlesztéssel. És persze hozzá kell tenni, hogy a Vásárhelyi-terv épülhetne gyorsabban is, ha nem lett volna árvíz idén vagy két hónapig, meg tavaly, meg tavalyelőtt. Elvesztettünk háromszor két hónapot. Akkor most ki a felelős?
Ez igaz, idén volt viszont az egyik legnagyobb árvíz. Nem olcsóbb védekezni, mint kárt enyhíteni?
Ha megépítjük azt, amit terveztünk, akkor is sok pénz megy el a védekezésre. Egyébként pedig régi vízügyesek szerint, amikor árvizes év van, akkor mindenki nagyon boldogan hajlik arra, hogy építsünk gátakat. Az árvizes években van egy ilyen nekilódulás, ez a lendület tart egy évig, és akkor a következő árvízig ismét kopp van.
Ezen a szemléleten nem kéne változtatni?
De.
És lehet?
Nem.
Miért?
Mondok egy példát: 1975-ben a nagy szamosi árvíz után azt a döntést hozták a Szamos vidékén, hogy öt éven belül a folyó teljes árvízvédelmi rendszerét ki kell építeni. A befejező szakaszt én adtam át tavalyelőtt. Ez a dolog így működik, és nemcsak most működik így, hanem ez minden eddigi kormányra igaz volt. A társadalom ugyanis hálátlan és összességében nincs benne az az előrelátó bölcsesség, ami kellene. Most ismét bontakozik némi remény.
Mikorra épül ki a Tisza teljes árvízvédelmi rendszere?
150 éve épül az árvízvédelmi rendszer Magyarországon, de ekkora árvízre még soha nem épített ki senki védelmet. Kockázati, illetve társadalmi költséghaszon-elemezési alapon pedig soha nem is fog. Az ideális állapot szerint a gátakat a valaha előfordult legnagyobb árvízszint plusz egy méter magasságúra kellene kiépíteni. Ennek megvalósítása körülbelül ezermilliárd forintba kerülne. Sajnos mindig csak az hangzik el, hogy a Tisza mellett a töltések egyharmada nincs kiépíttetve az említett szinten. Kétharmada viszont igen, a maradék egyharmad viszont a gyakran előforduló árvizekre kellő biztonságot ad. Ám ha jön egy rendkívüli árvíz, mint ahogy most, akkor bizony neki kell állni, és rakni a homokzsákokat. Bár nagyon nagy forrásokat fogunk az árvízvédelem fejlesztésére fordítani – évente annyit tervezünk, amennyi korábban egy-egy kormányzati ciklus egészében állt rendelkezésre – szerintem mégis legalább 20 év kell az ideális védelmi rendszer kiépítéséhez.
Magyarországon soha nem lesz olyan állapot, hogy sehol se kelljen nagy árvízkor homokzsákokat pakolni. Egyébként már elindítottunk egy olyan helyreállítási programot, amelynek eredményeképpen a gátak jobb állapotban lesznek őszre, mint amilyenek az év elején voltak. A rendkívüli vizektől megrongált és kritikusnak vélt szakaszokat fogjuk megerősíteni, mintegy 11 és fél milliárd forintból a következő hónapokban.
