2002-ben – négy év szünet után – újra Magyar Bálint került az oktatási tárca élére. A régi-új miniszter beiktatásakor ugyan hangsúlyozta, hogy az állandó reformokba már belefásultak a pedagógusok, ennek ellenére folytatódott az immár közel 30 éve tartó „maratoni reform.”
A pedagógusok hangulatát rögtön a ciklus elején javította valamelyest a kormány: a száznapos program részeként 50 százalékkal megemelték a pedagógusbéreket. A négy év alatt ez átlagosan 80 ezer forinttal nőtt, 2005-re elérte a 184 ezer forintot.
Közoktatás: kompetenciaalapú tudás, esélyegyenlőség
Az új oktatási tárca az addig erősen elhallgatott PISA-jelentésből indult ki a reform véghezvitelekor. Intézkedéseit azzal magyarázta, hogy riasztó eredményeket produkálnak a magyar diákok nemzetközi összehasonlításban. Egyrészt katasztrofális a szövegértésük, de – mint kiderült – nincs minden rendben a természettudományos és a matematikai tudás területén sem. Másrészt a felmérésekből az is egyértelművé vált, hogy az iskola negatív világelső az esélyteremtésben: a hátrányos helyzetű (különösen roma származású) gyerekeknek az iskola még növeli is az egyébként is meglévő hátrányait.
Az utóbbira hivatkozva Magyar Bálint létrehozta a hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációjáért felelős miniszteri biztos hivatalát, amelynek kiemelt feladata e hátrányok csökkentését szolgáló program kidolgozása. A közoktatásban egyre többet lehetett hallani az integráció, inklúzió szükségességéről, ezek iskolai bevezetését külön normatívával is támogatta a tárca. E mellett bővült a Fidesz-kormány idején indult Arany János Tehetséggondozó Program, és beindult az Útravaló ösztöndíjprogram is, amely több mint 20 ezer diáknak jelent segítséget.
A tanulók rossz teljesítményének okait leginkább az erőltetett sebességű és túlzottan a lexikális tudásra épülő, a gyerekek igényeit figyelembe nem vevő tanítási folyamatban látták. Elsősorban a kezdő szakaszt bombázó elképzelésekkel kapcsolatban forrtak fel – sokszor átpolitizált – szakmai viták. A minisztérium megnehezítette az alsó tagozatban a buktatás lehetőségét, mondván, a gyerekek eltérő ütemű fejlődése miatt nem lehet definiálni, hogy az egyes tanévek végén mi a mindenkitől elvárható tudás. Bevezette – szintén alsóban – a szöveges értékelést, ezzel megszűntetve a „jól bevált”, hagyományos osztályozást. A pedagógusok egy része ezeket az intézkedéseket személyes szakmai kompetenciája megnyírbálásaként értékelte.
Az iskolai tudásról fellángoló szakmai vita a Nemzeti Alaptanterv (NAT) átdolgozásakor éleződött ki. Az előző SZDSZ-es minisztérium által bevezetett, a Fidesz-években háttérbeszorított NAT 2003-as változatában ugyanis drasztikusan lecsökkentették a kötelező tananyag mennyiségét. Az ellenzék szerint ezzel veszélybe került – az egyetemes és nemzeti műveltséghez tartozó – olyan ismeretek iskolai tárgyalása, mint a Himnusz vagy Shakespeare, sőt az egész történelem. Noha oktatáskutatók a lexikális tudás és a kompetenciaalapú tudást egymás nélkül elképzelhetetlennek tartják, az egyik oldal tovább erőltette volna „a minél több ismeretet a gyerekek fejébe” szemléletet, a másik oldal pedig a készségek, képességek fejlesztését hangsúlyozta.
A kompetenciaalapú oktatás elterjesztését dolgozza ki több száz szakember segítségével az Oktatási Minisztérium egyik háttérintézménye, a Sulinova Kht., amely jórészt a Nemzeti Fejlesztési Terv közel 30 milliárd forintjából a 2006-os tanévben teszteli az új szemléletet hordozó programcsomagjait.
Botrányos érettségi reform
Hangos botrányok, ellopott és idő előtt nyilvánosságra került tételsorok: kis híján Magyar Bálint miniszteri székébe került a kétszintű érettségi premierje. Az új követelményrendszer évtizedes fejlesztő munka után 2005-ben debütált. Ellenzői szerint a szakmai konszenzus alapján elképzelt koncepciót a végére „kiürítették” azzal, hogy az emelt színtű érettségi nem volt alapkövetelmény a felsőoktatás felé.
A másik probléma, hogy átgondolatlanul, a szervezést, a logisztikát és a biztonságot tekintve sorozatos bakikkal zajlott le a 2005-ös érettségi. Az interneten minden ügyesebb diák a tesztírás előtt megismerhette a tételsorokat. Az ügyben azóta is rendőrségi nyomozás folyik, egyelőre eredménytelenül. A helyzetet kezelte ugyan a minisztérium, de az új tételekért reggelente sorban álló és azokat dobozokban személyesen elszállító igazgatókról szóló képeket még sokáig fogjuk emlegetni.
A kétszintű érettségi ennek ellenére olyan nagyarányú tartalmi változás a magyarországi közoktatásban, amelyhez hasonló léptékű évtizedek óta nem volt, és amely – ellentétben az elmúlt tíz évben gyakran változó tantervi szabályozással – már néhány év alatt jelentősen át tudja helyezni a közoktatás hangsúlyait. Egyrészt nemcsak a lexikális ismereteket méri, hanem a használható tudást, rátermettséget, kompetenciákat is, másrészt – és ez a legnagyobb érdeme –, hogy a közoktatás által megszabott, teljesíthető követelmények alapján dől el, a tanulók közül ki és hova kerül be a felsőoktatásba.
Sikertörténet: az idegen nyelvi évfolyam
Az elmúlt négy évben jelentősen bővült a használható nyelvtudás iskolarendszeren belüli megszerzésének lehetősége. A ciklus sikertörténete a Világ-nyelv-program és annak része, az idegennyelvi évfolyamok bevezetése. Nem vitatják azt az intézkedést sem, hogy a diákok az érettségivel együtt, tehát a közoktatás keretében ingyenesen juthatnak középfokú nyelvvizsgához.
Szakképzés: új OKJ
A magyar szakképzés problémáinak jelentős része az oktatás átstrukturálódására vezethető vissza, a társadalmi-gazdasági átalakulás nem kedvezett a szakképzésnek. Az intézményrendszer nagyon elaprózódott, s emellett az utóbbi 15 évben 20 százalékkal csökkent a beiskolázottak száma. Jelenleg az adott korosztály egyötöde jelentkezik szakiskolába, ugyanakkor számos szakmában óriási a hiány a munkaerőpiacon.
A kormány Térségi Integrált Szakképző Központok létrehozásával új rendszert próbált teremteni, fejlett technológiájú képző centrumokat kialakítva. Elkészült az új Országos Képzési Jegyzék, ami az eddigi 807 szakmával szemben 416 szakképesítést tartalmaz. Az új rendszer törekszik a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelésre és a felzárkóztatásra.
Felsőoktatás: Bologna és PPP
A felsőoktatás terén jelentős eredmény és persze heves viták kiváltója az új felsőoktatási törvény, amellyel a hazai egyetemek és főiskolák áttérnek az úgynevezett bolognai típusú képzésre. A 2006 szeptemberétől hazánkban is elinduló lineáris képzési rendszer szerint a felsőoktatási intézményekben először egy alapképzésre (BSc) iratkozhat be a hallgató, majd a minősítést megszerzettek közül a legsikeresebbek továbbtanulhatnak az MSc, más szóval master fokozatért. A március 1-jén életbe lépett törvénnyel bővül a felsőoktatási intézmények gazdasági autonómiája; kikerülnek az állami gyámkodás alól és felelős, komoly döntéseket hozhatnak. Ehhez persze át kellett alakítani az intézmények irányítási rendszerét, létrehozva a Gazdasági Tanácsokat (GT), amelyek az egyetemek döntés-előkészítő, ellenőrző szervei lesznek.
A törvény egyik legfontosabb célja az európai felsőoktatási rendszerekkel harmonizáló, azokkal összecsengő és az átjárhatóságot biztosító modern, angolszász típusú képzési rendszer bevezetése.
Az elvekkel mindenki egyetért, Pokorni Zoltán leginkább azt kifogásolta, hogy a kétciklusú felsőoktatást átmenet nélkül vezetik be. Mádl Ferenc, akkori köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz küldte véleményezésre a törvényt, mert szerinte egyes szabályai ellentétesek voltak a tudományos élet szabadságával, a bolognai rendszert azonban nem kifogásolta. Végül – apróbb módosításokkal – 2005. március 30-án életbe lépett a törvény.
A Magyar Bálint vezette minisztérium másik kiemelt tervezete a Felsőoktatási Beruházási Program. Ennek keretében magánbefektetői tőke bevonásával (úgynevezett PPP-konstrukcióban) valósulhat meg számos intézmény korszerűsítése, kollégiumok építése. Az ellenzék szerint ezzel olyan – sok évre elhúzódó – adósságot vett a nyakába az oktatási tárca, amely ráadásul végül is nem térül meg. A beruházások ugyanis nem az állam tulajdonába kerülnek a hitel lejárta után, hanem a vállalkozókéba.
