…- Április elején, amikor a Gazprom bejelentette érdeklődését a Mol még állami kézben levő 11,8 százalékos részvénypakettje iránt, a Mol-papír tőzsdei árfolyama azonnal megugrott és rekordot döntött. Mit szólnának hozzá, ha az orosz cég befolyást szerezne a társaságban?
– A részvényárfolyam március közepén is rekordot döntött, pedig tudtommal akkor senki sem akart megvenni minket. A tőzsdei mozgások mögött mindig utólagosan keresik az összefüggéseket…
Komolyra fordítva a szót, egy ilyen tranzakció mindig a vevőn és az eladón múlik, a Mol vezetésének pedig nem hatásköre a tulajdonosok közti adásvételt véleményezni. Az én felelősségem a részvényesi érték optimalizálása. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy pénzügyi vagy szakmai befektetőt látunk-e szívesebben tulajdonosként, akkor a válasz: szakmai befektetőnek nem örülnénk. Jobb, ha a régióban a Mol maga hozhatja meg a döntéseit, és nem egy nagyobb csoport érdekeihez kell igazodnia.
– Nem teszi-e kiszolgáltatottá a Molt, hogy az olajat orosz forrásokból szerzi be? Az OMV például előnynek tartja, hogy nem függ az orosz olajtól.
– Az OMV éppen, hogy szeretne jobban függeni az orosz olajtól, hiszen most akarja összekötni a Barátság kőolajvezetéket a schwechati finomítójával. A Mol beszerzése sokkal diverzifikáltabb, mint az OMV-é, ugyanis a pozsonyi és a százhalombattai finomítót is el tudjuk látni mind a Barátság, mind az Adria kőolajvezetéken keresztül. A szállítási biztonság és persze a piaci ár alapján döntjük el, hogy melyikből vásárolunk, igaz, az elmúlt tíz évben a beszerzés zöme valóban a Barátságon keresztül zajlott.
– A Mol és a Jukosz közös szibériai vállalatának vezetőjét márciusban vizsgálati fogságba helyezték az engedélyezettnél gyorsabb ütemű olajkitermelés vádjával. Veszélyezteti-e ez azt a tervüket, hogy az idén már több mint 2 millió tonna legyen a kitermelés? 
– Természetesen nem örültünk, és igyekeztünk mindent megtenni, hogy a cégvezető szabadlábra kerüljön, ami egy héttel később meg is történt. Azóta egyébként már új vezetője van a közös vállalatnak, de a mezőt nem mi üzemeltetjük, így nem a mi döntésünk, hogy ki irányítsa a céget. Nem hiszem, hogy ez veszélyeztetné a kitermelési terveket; a jogi engedélyezés és a tényleges kitermelés közt amúgy is mindig van egy időbeni csúszás, de általában létezik egy tűréshatár a hatóságok részéről.
– A Jukosz ellen eljárás zajlik Oroszországban. Ha meg kell válnia a részesedésétől, mi lenne a Mol érdeke, az hová kerüljön? 
– Olyan partnerhez, akivel ugyanúgy lehet tovább üzemeltetni a társaságot. Filozófiánk, hogy a Magyarországon kívüli mezők működtetéséhez partnereket vonunk be, akik eligazodnak az adott területen, így hozzáadott értéket képesek termelni. A Jukosz ilyen volt Oroszországban. A kőolaj-kitermelés kockázatokkal jár, amit célszerű megosztani.
– Sajtóértesülések szerint a horvát kormány hajlik arra, hogy ne tőzsdén keresztül adja el az INA olajtársaság további 15, esetleg 25 százalékát, hanem egyetlen befektetőnek kínálja azt fel. S ha így lesz, akkor a legesélyesebb vevő a Mol, amely 25 százalékos tulajdonrésszel stratégiai partner. Ön milyen esélyt lát erre?
– Az eladó döntése, hogy el akar-e adni és milyen formában. Azt hiszem, mi megmutattuk, hogy az INA számára van hozzáadott értékünk. Az INA most Horvátország legnagyobb ipari beruházása előtt áll, 900 millió dollárt költ majd el csak finomítói fejlesztésre, most fogja elérni, hogy ugyanolyan hozamokkal dolgozzon, mint európai versenytársai. Most indul el az integrált vállalatirányítási informatikai rendszer bevezetése is. Kétségtelen, hogy a Mol már megkerülhetetlen tényező, nem is csak a szerződés, hanem az együttműködés miatt.
– A Mol az elmúlt időszakban elég aktívan vásárolt saját részvényeket a tőzsdén. Vajon összefüggésben van ez azzal, hogy az INA újabb pakettjét részvénycserés konstrukcióban vásárolnák meg? Esetleg igazak azok a piaci pletykák, hogy részvénycserés fúzióra készülnek az OMV-vel?
– Nagy tisztelettel nézzük egymást az OMV-vel, de a fúzió piaci zavart okozna, hiszen számottevő köztünk az átfedés a régióban. Az OMV-nek más a tulajdonosi struktúrája, mint a Molnak, ami újabb kérdéseket vetne fel. Hogy miért vásárolunk? Mondhatnám, hogy én sem tudok ma jobb befektetést a Molnál. Ugyanakkor soha nem zártuk azt ki, hogy egy tranzakció egy részében partnerbevonást is végrehajtsunk, ahogy Szlovákiában is tettük. Hogy más esetben is fel tudjuk-e ugyanígy használni a részvényeket, az a jövő kérdése.
– A Mol és az INA közösen pályázik a bosnyák Energopetrol 67 százalékos pakettjére. Miért közösen?
A tavalyi GDP-növekedés19 százalékát a Mol hozta, 268 milliárd forint értékű bruttó hazai terméket állított elő.
– Az INA a balkáni térség északi, észak-nyugati részének egyik meghatározó tényezője, komoly helyismerete van. E cégtől is megkérdezik, hogy miért a Mollal. És ezután már csak az a kérdés, miért fele-fele arányban. Én azt hiszem azért, mert nekünk legalább annyi hozzáadott értékünk van, mint nekik.
– Az Erste Bank elemzése szerint a Mol és a PKN az évtized végén maguk válnak nyugati multik felvásárlási célpontjává.
– Egy felvásárlás nem feltétlenül szörnyűség, ha a vevő felárat fizet és fair feltételeket nyújt. A részvényesek döntik el, hozzájárulnak-e a tranzakcióhoz, arról nem beszélve, hogy ehhez az aranyrészvényes magyar állam beleegyezése is kell. Egyébként 2010-ig létezik a szavazati korlátozás, azaz hiába rendelkezik egy tulajdonos nagyobb részesedéssel, akkor is csak 10 százalékkal voksolhat. Ha valaki ezután kifizeti a tényleges piaci árat, akkor vagy még több szinergiát lát a működésben, vagy piacot akar venni, ehhez viszont a versenyhatóságnak is lesz néhány szava. …
Az interjút teljes terjedelmében a Figyelő 2005/16. számában olvashatja.
