A V50 minden tekintetben sokkal jobb autó lett, mint elődje, a V40 volt. Az új modellnek sikerült alsó középkategóriás kombiból igazi prémiumautóvá fejlődnie. Az autó designját igyekeztek minél inkább az egységes márkaarculat jegyében kialakítani, így az összes tipikus Volvós ismertetőjegy felfedezhető rajta, ám míg testvére, az S40-es könnyen összetéveszthető a nagyobb Volvókkal, addig a V50 sokkal egyedibb megjelenésű, amiért nyilván a kombiforma és a tetszetős hátsó kialakítás felel. 
Stílusos beltér
Az elegáns formák és finom megoldások természetesen az utastérben is főszerepet kaptak. Legérdekesebb talán a kecses formájú, integrált középkonzol, amely szemből nézve teljesen hagyományosnak tűnik, ám a valóságban mindössze néhány centi vastag lapról van szó, mögötte ötletes, de kevéssé praktikus rakodóhellyel. Pedig jól jönne néhány méretes pakolórekesz, mert a piciny térképzsebek gyakorlatilag használhatatlanok, a kesztyűtartó sem nevezhető nagynak, így a legpraktikusabb rakodóhely a két öblös pohártartó. Az utastérben felhasznált anyagok rendkívül jó minőségűek, tapintásuk kellemes, ez a kárpitokra fokozottan igaz, ráadásul a nálunk járt tesztautóban használt kétszínű, világos ülések kifejezetten vidám légkört teremtettek.
Az első üléseket semmilyen kritika nem illetheti, hiszen szinte bármilyen testalkattal jól el lehet férni bennük. Nagyon jól beállítható az üléshelyzet, a kormány mind a négy irányba tág tartományban mozgatható, az ülőlap dőlése is változtatható, a kényelmet pedig az állítható gerinctámasz fokozza. Hátul is kényelmes a V50, ám a helykínálat itt inkább csak átlagos: egy termetesebb sofőr mögött már kifejezetten szűkösnek bizonyulhat a lábtér. A csomagtér a maga 417 literes méretével nem tartozik a kategória élvonalába, viszont a prémium minőség itt is érződik, a kárpit finom, kifejezetten színvonalas benyomást kelt.
Átlagos 1,8-as
|
A váltó áttételei kellően rövidek, így még 130-140-es tempóról is dinamikusan gyorsít. A váltó amúgy talán az egész autó egyik legjobban sikerült alkatrésze, rendkívül precízen kapcsolható, ugyanakkor vajpuhán jár. A finom szerkezet még a japán egységeken is túltesz.
Remek futómű
A V50 másik büszkesége a futómű. Az elöl McPherson, hátul pedig többlengőkaros felfüggesztés nagyautós kényelmet és remek stabilitást ígér. A kisebb úthibákat szinte tökéletesen kivasalja, és a nagyobbakat is jó hatásfokkal csillapítja, ezáltal az autó komfortja akár egy nagyobb kategóriás modellével is összevethető.
Szerencsére a komfort nem megy az úttartás rovására, az autó kanyarban is jól helytáll, és a végletekig semleges marad. Így remek partner a sportos kanyarvételekben is, amihez nagyon jól passzol a rendkívül precíz kormány és az érezhetően hatalmas tartalékokat rejtő fék is.
Svéd acél
Tempósan autózva is teljes a nyugalom az utastérben, hiszen a Volvóban ilyenkor is tökéletes biztonságban érzi magát az ember. A stabil, merev karosszérián kívül egy sor biztonsági berendezés is az autó részét képezi: két első, két oldalsó, valamint két függönylégzsák jár szériában, de van az autóban menetstabilizáló elektronika (DSTC) és blokkolásgátló is, így a V50 természetesen hozza a kötelező öt csillagot az EuroNCAP törésteszten.
Értékelés
|
