Ismét eltelt egy év, és ismét megjelent a Transparency International (TI) az egyes országokra jellemző korrupció mértékét vizsgáló, úgynevezett Korrupciós Észlelési Indexe (Corruption Perceptions Index; CPI). A 146 ország rangsorolását is magára vállaló felmérés szerint Magyarország az első harmadban van, de tavalyhoz képest két helyet visszacsúszott, s a 42. helyen végzett.
Az alapvetően jó szándékkal, figyelemfelkeltés céljából készülő felmérést a TI minden évben közzéteszi, ugyanakkor nem történik
semmi. A jószándékú kezdeményezésről minden médium tudósít, de ezen túl nem lehet mit kezdeni az eredménnyel. A TI korrupciós indexe ugyanis – nevében sugalltakkal ellentétben – nem egzakt, standardizált módszertan alapján felállított mérőszám. Inkább csak homályos becslés arra vonatkozóan, hogy egy-egy országban miként vélekednek a korrupcióról az éppen ott tartózkodó külföldiek, s néhány megkérdezett helyi lakos.
|
A CPI a közszférában megjelenő korrupcióra koncentrál. Definíciója szerint „a korrupció a közhivatallal való visszaélés személyes haszonszerzés céljából. A CPI összeállításához felhasznált felmérésekben szereplő kérdések általában a köztisztviselői hatalomnak személyes előnyök érdekében történő helytelen felhasználására vonatkoznak, a középpontban, például, a köztisztviselők által közbeszerzési eljárások során elfogadott kenőpénzekkel”.
Ezzel kihúzzák sok ellenérv alól a szőnyeget, hiszen a korrupció köznyelv szerinti definíciójába mindenféle megvesztegetés és hatalommal történő visszaélés beletartozik. Így az alvállalkozó által megvesztegetett tendernyertes fővállalkozó szintén korrupt, még ha a CPI ezt nem is tartalmazza. De a meghatározás szerint szintén mentesül a korrupció vádja alól az a jegyellenőr, aki a büntetés töredékéért elengedi a büntetést – bár az ilyesmi a közvélekedés szerint mindenképpen korrupciónak minősül.
|
A világos definíciót bizonytalan módszertan kívánja megalapozni. A TI közleményeiben a tekintélyelvűségre építve többször is kijelenti, hogy a kutatásokat „különböző ismert intézmények” végezték, s azok „tükrözik mind az üzletemberek, mind az elemzők meglátását világszerte, beleértve az értékelt országok szakértőit is” [sic!]. A gond csak az, hogy a vizsgálatot végző ismert intézmények száma, s az általuk alkalmazott módszertan szinte minden esetben különbözik. A vizsgálatok többsége csak érintőleg foglalkozik a korrupcióval, másodelemzés, ugyanis az eredeti felmérést valamilyen más célból végezték el.
Például a 21. helyet elfoglaló Barbados 7,3 pontot kapott, de az ott vizsgálódó intézmények száma mindössze három volt. Hasonló a helyzet a 29. helyen található, 6,1 pontot elért Egyesült Arab Emírségekkel is, ahol 5 intézmény folytatott vizsgálatot. Meggyőzőbb Finnország első helye, ott 9 intézmény felmérése alapján jött össze a maximális 10-ből 9,7 pont.
A TI göngyölítéses indexet számol, ami azt jelenti, hogy az utóbbi három év adatait összegzik, s valószínűleg utóelemzést készítenek, de a pontos módszertan nem elérhető. A TI törekszik arra, hogy országonként legalább három intézmény végezze el a vizsgálatot, de az elsikkad, hogy a nagyközönség elé csupán összesített formájában kerülő indexet pontosan miként összegzik. Milyen alapon lehet egységeges indexet számolni különböző felmérésekből (lehet, de ahhoz az alapadatokra van szükség – A. B.), és főként, hogyan lehet ebből összehasonlításra módot adó, ordinális rangsort felállítani?
Ez utóbbival van a legnagyobb probléma. Mivel szubjektív, a TI szerint „érzékelésen” alapuló felmérésről van szó, ezt befolyásolja az adott ország kultúrája, a korrupció megítélése (például sok helyen nem számít korrupciónak a baksis, míg máshol megvetik a kenőpénzt, de a közvélemény nem ítéli el, inkább szükséges rossznak tartja, megint máshol kiközösítéssel reagál rá a társadalom). Habár többségében külföldiek a megkérdezettek, azok is alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz, nem beszélve a nemzetközileg nem standardizált kérdőívekről, amelyeket a helyi szervezetek valószínűleg a környezet ismeretében alakítanak ki.
Magyarország: kicsit korrupt, kicsit nem
Hazánk 4,8 pontot kapott az ismeretlen ítészektől, ami nem jelent változást a korábbi évhez képest. Helyezése viszont rosszabb lett, ugyanis Olaszországgal holtversenyben a 42. Ez nem jelent tényleges elmozdulást, csupán annyi történt, hogy az újonnan rangsorolt Barbados, Japán és Málta elénk került.
A módszertani kétségek ellenére, szakszerűbb kommunikáció esetén, a CPI nagyon fontos eszköz lehetne a korrupció elleni küzdelemben. Hiszen minden hiányossága ellenére hat a gazdaságban érvényesülő érzelmi tényezőkre. Ugyanakkor a korrupció bizonyos fajtáit kulturális örökségük okán nem elítélő országoknak az első helyeken szerepeltetése hiteltelenné teszi az indexet.
