Tavasszal világszerte megszaporodik az egyetlen részvényt vásárló befektetők száma – ez immár jól ismert tőzsdei jelenség. A háttérben az áll, hogy sok – főleg tengerentúli és főként kedvezőtlen gazdasági helyzetű – ráérő kisbefektető űz sportot abból, hogy egyetlen papírját felhasználva hatalmasat lakmározik az érintett társaság közgyűlésén.
A finom ingyenebédben megnyilvánuló „extraprofit” mellett a tavasz elhozza az osztalékfizetéseket is, s e körülmény már a komolyabb gondolkodású befektetők fantáziáját is megmozgatja. A magyar tőzsdei cégek amúgy nem szokták részvényeseiket bőkezűen megvendégelni (ásványvíz és pogácsa reményében pedig nem érdemes egyetlen papírt beszerezni), az osztalék bezsebelésére tett kísérletek azonban évről évre tetten érhetők a hazai piacon is.
Ki, mikor , mennyit?
Persze osztalékra nemcsak tavasszal lehet játszani. A cégek által fizetett nyereségrészesedés hosszú távú befektetők számára is fontos jelzés, külföldön vannak olyan befektetési alapok, amelyek kimondottan azokra a várhatóan jelentős osztalékot fizető cégekre vadásznak. Itthon sem haszontalan a hosszú távú befektetésekről szóló döntéseknél figyelembe venni az osztalékot, a Budapesti Értéktőzsdén is vannak olyan papírok, amelyeket önmagában az osztalékért is érdemes vásárolni. Ebbe a kategóriába az elmúlt években elsősorban az áramszolgáltatókat lehetett besorolni, de a Zwack is hasonló vonzerővel bír. Nem véletlen, hogy piacukon főleg a hazai részvényalapok részéről jelenik meg a stabil kereslet.
Ezeknél a cégeknél általában konzekvensen kifizetik a nyereség döntő részét a részvényeseknek, s mivel az eredményesség jól kiszámítható (világítani és alkoholizálni egyaránt a gazdasági ciklusoktól függetlenül szoktunk), a következő évi járandóság megtippelése sem ördöngösség. A piac ráadásul tavasszal már egyértelműen az osztalékhoz árazza ezeket a papírokat, vagyis az osztalék és az árfolyam hányadosa nagyjából kiadja az egyéves állampapír referenciahozamot.
E papíroknál meglehetősen csekélyek az éven belüli árfolyamkilengések, az osztalékrészvények inkább kötvényekként viselkednek: árfolyamuk elméletben a szelvényvágás után az idő haladtával párhuzamosan emelkedik a következő osztalékfizetésig. Változást ebben – a cégek eredményességének módosulása mellett – főleg az hozhat, ha a kockázatmentes kamatszint elmozdul. Ebből az is következik, hogy ha a következő hónapokban tartósnak bizonyul az állampapírpiacon a hozamcsökkenés, az felértékeli az osztalékrészvényeket is.
Kamatkulcs
Úgy tűnik, a közgyűlési meghívók és az osztalékjavaslatok megjelentével a piac túl van a meglepetéseken. A Matáv mellett az Édász és az Elmű árfolyama is megugrott a vártnál magasabb kifizetés miatt, ezek a hírek már benne vannak az árfolyamokban. A nagy osztalékfizetők szépen beárazódtak 10-11 százalékos osztalékhozamra, innen aligha erősödik komolyabb mértékben a kurzus. Az osztalékok közgyűlési megszavazása és a kifizetések között ettől függetlenül ezúttal is van esély arra, hogy az osztalékvadászok kissé felhajtsák az árfolyamokat, s a kamatcsökkentési várakozások miatt reális lehetőség az is, hogy a szelvényvágás utáni árfolyamcsökkenés kisebb lesz a kifizetett részesedésnél. A kulcs tehát a kamatcsökkentés, ami hosszabb, néhány éves távlatban is kitűnő befektetéssé teszi a magas osztalékot fizető részvényeket.
A hosszú távú befektetések mellett természetesen rövid távú osztalékspekulációra is van lehetőség, az elmúlt években rendszeresen láthattunk is rá példát a hazai tőzsdén. Az osztalék bezsebelésének legegyszerűbb módja a részvényt még osztalékszelvénnyel megvenni, majd annak „levágását” követően, vagyis a nyereségrészesedés kifizetése után eladni. A tőzsdén 8 nappal a kifizetés napja előtt forog utoljára a képzeletbeli szelvénnyel a papír, s akinek aznap záráskor a birtokában van a részvény, annak a számlájára kerül az osztalék.
Téves azonban azt hinni, hogy a papírtól másnap megszabadulva automatikusan meg lehet nyerni az osztalékot, ilyenkor ugyanis általában már a „nyitásban” éppen az osztalék értékével esik a papír ára a tőzsdén. Ha azonban ennél kisebbet mozdul, az már nyereség.
A teljes cikket elolvashatja a Figyelő 2004/14. számában.
