Belföld

Medvetánc – Egri Cuvée 2003, Újbor, Simon Pincészet

Az újbor-mizériát használjuk ki, hogy ismét jó hírét keltsük Don Simonnak, mert az egyik legjobb borász Egerben, ami nagyon nem semmi, viszont nem elég ismert.


Medvetánc – Egri Cuvée 2003, Újbor, Simon Pincészet 1
Egri Cuvée 2003, Újbor, Simon Pincészet

Ennek Simon József esetében is leginkább az volt az oka, hogy birtoképítésben a marketing mindig a végére maradt, amikor már se pénz, se energia. 1997 óta összerakott, 20 hektár első osztályú ültetvény, 12 olyan hektárról vásárlás, melyet ő kezel, 4 ezer hektoliter tárolókapacitás, 800 hektó barrik. Tudatos, kemény hozamkorlátozás, tiszta ügykezelés, ami koncentrált, illatos, sokszor sajátosan rusztikus borokat eredményez, prímán hangolt, visszafogott barrikolás.

Az újbor-játék persze Franciaországból ered, az idei, készre kezelt, tehát szükségképp friss, gyümölcsös, nem barrikolt-ászkolt, könnyed vörösök piacra pörgetését jelenti. November harmadik csütörtökén százegy kamion százkét felé szalad, viszi a beaujolais-t szerte a világba. Ez Burgundia déli fertályán fekvő borvidék, ahol az ősi gamay szőlőből sajtolják ezt az üde, gyümölcsös geműzét és jól megmarketingolják. Nálunk az egészre szerencsésen rá lehet pakolni Szent Mártont. November 11-én magyar népszokás volt az újbor bevizsgálása az elsötétülő őszben-télelőn a pincébe menekülve és megpihenve kicsit a munkák végeztével. Ez volt a gyertyával való világítás formális kezdete is a műhelyekben-üzletekben és összekapcsolódott a talán pannon születésű tours-i püspök napjával, az agrárius gazdasági évet lezáró Márton-nappal, amit afféle kvázi-farsanggal ünnepeltek meg a régi öregek. Mivel Márton, mondjuk elég fura módon, a baromfiudvarba menekült, mikor hírét vette püspöki kinevezésének, attribútuma a lúd lett. Ezért ezek a napok a libák szemszögéből felérnek egy Moháccsal, a libatepertő mellé Simon-primőrt lafatyolóknak viszont vigaszt nyújtanak a korán leszálló estében.

Simon újbora kékoportó-pinot noir küvé, a Síkhegy dűlőiről válogatott alapanyagból szűrte a maestro. Jóképű címke, sötét színkomplexió, szűretlen benyomást keltő megjelenés, nyers, cefrés illat, rusztikus jelleg. Színben-illatban kicsit súlyosabbnak tűnik az egész, mint egy primőr, relatíve jelentősnek tűnő extraktja is ezt a benyomást erősíti. Ízben már inkább bozsolé, karcsú és gyümölcsös, kis extraktédességgel. Összességében nem laza cucc; kicsit, mint amikor a medve táncol. Szerintünk príma marhapörköltbor; libák, lehet fellélegezni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik