Hamecz István hangsúlyozta, hogy a növekedés motorja az idén még a magas lakossági kereslet, jövőre azonban ennek egy részét átveszi a külpiaci élénkülés. Kedvezőnek nevezte, hogy Magyarország főbb külkereskedelmi partnereinek importja nő, kedvezőtlen azonban a magas világpiaci olajárszint, illetve a dollárral szemben erősödő euró.
Az ügyvezető igazgató hangsúlyozta, hogy az erőteljes dezinflációhoz a vállalatok csak lassan alkalmazkodtak. “A 2001 közepén még 10 százalék fölötti infláció az idén az év elején 4 százalék alá mérséklődött, ennek ellenére a bérek éves emelkedése még mindig 8 százalék körül van” – mondta.
A termelékenységet meghaladó bérnövekedés lehetséges magyarázatai között említette a regionális munkaerőhiányt, illetve, hogy a vállalatok nehezen hisznek az infláció csökkenésében. Hamecz István még mindig túl magasnak nevezte a költségvetés hiányát, ami mint mondta, az idén GDP-arányosan 6 százalék körül várható.
Hozzátette, hogy a csatlakozás előtt álló 10 ország közül Magyarországon a legmagasabb, 50 százalék körüli az állami újraelosztás aránya. Hangsúlyozta, hogy nem szükségszerű a magas deficit, mivel több csatlakozó országban annak ellenére gyors a növekedés, hogy nincs magas költségvetési hiány.
“Az infláció alakulásával összefüggésében Hamecz István elmondta, hogy az áfa és a jövedéki adók emelése közvetlenül egy százalékponttal növeli a fogyasztói árakat. A fogyasztóknak ez többletteher, de a vállalatoknak nem jelent többletbevételt, ez kizárólag az államkasszát gyarapítja” – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalatoknak így bevételük tervezésénél nem a bruttó, hanem az adóváltozások hatását kiszűrve csak a nettó inflációval kell számolniuk, ellenkező esetben a szükségesnél nagyobb béremelést hajtanak végre, ami az inflációs várakozások növekedésével járhat. Hamecz István szerint az optimális infláció 3 százalék körüli, ennél tartósan magasabb, vagy alacsonyabb index csökkenti a növekedést.
Hangsúlyozta, hogy gyengébb árfolyammal tartósan nem lehet élénkíteni a gazdaságot. “Ez átmenetileg az exportálók bevételeit növelné, idővel azonban a vállalati költségek nőnének és így nem javulna a vállalatok jövedelmezősége tartósan”. Hozzátette, hogy gyengébb árfolyammal nem lehet javítani a versenyképességet.
