Bod Péter Ákos úgy gondolja, hogy a csatlakozással teret hódit a nyugati kultúra és gondolkodásmód, és érvényesülnek az uniós befektetési és megtakarítás szokások.
A legtöbb gazdaságban a nettó megtakarítások zömét a háztartások adják, főleg olyan országban, ahol tudatos megtakarítói viselkedés jellemzi a családokat – mondja Bod Péter Ákos. A magyar megtakarítói szokások szociológiai vizsgálata azonban azt mutatja, hogy az 1990-es években a családoknak csak harmada, vagyis pontosan 36 százaléka volt képes a napi megélhetésen túl félretenni pénzt. A rendszeres megtakarítók aránya még kisebb, bár valamelyest növekvő. A kilencvenes évek első felében a családok 8 százaléka volt képes rendszeresen félretenni, az évtized végére már a háztartások 13 százaléka.
A magyar lakosság hagyományosan készpénzben, bankbetétben takarít meg – közölte Bod Péter Ákos. Kedvező fejlemény, hogy a devizabetét megtakarítás aránya folyamatosan visszaszorult a forint alapú befektetésekkel szemben. Ez a volt jegybank elnök szerint a nemzeti devizába vetett bizalmat tükrözi.
Magyarországon viszonylag jelentős a lakosságnak üzletrészekben, nem-tőzsdei részvényekben jegyzett, azaz a nehezen mobilizálható pénzbeli vagyona. Növekvő az életbiztosítási és nyugdíjpénztári díjtartaléka is, bár e téren, de különösen a tőzsdei részvények, befektetési jegyek birtoklása terén elég nagy az európai átlagtól való elmaradás.
A megtakarítások, vagyongyarapítások legfőbb eszköze és célja azonban még mindig az ingatlan. A bérlakás-szektor aránya nemzetközi összevetésben igen kicsi, és az ingatlanok kisebb hányadát, 10-20 százalékát terheli csak jelzálog. A magyar lakásvagyon jelentős része nehezen eladható, kis forgalmi értéket képviselő ingatlanban ölt testet, az ország meglehetősen nagy részén ugyanis immobil a lakáspiac.
Az ingatlanvagyon ilyen nagy arányából következik az a tény, hogy a magyar háztartások szektora, s ezen keresztül a magyar gazdaság pénzügyi fejlettsége gyengébb, mint ami az általános gazdasági fejlettségből következne. Másfelől az ingatlanvagyon a maga gyengébb mobilizálhatósága miatt fékezően hat a magyar társadalom területi-szakmai mobilitására is.
A családok által felvett hitelek állománya 1998-tól enyhén, majd 2000-től gyorsan, de főleg a lakástámogatási rendszer 2002. márciusi kiszélesítését követően erőteljesen nőtt. Sokkal nagyobb ütemben, mint az egyébként példátlanul gyorsan emelkedő reálkeresetek üteme. Az elmúlt három esztendőben mintegy megháromszorozódott a háztartások hitelállományának a teljes pénzügyi eszközállományhoz viszonyított aránya, és a rendelkezésre álló jövedelmen belül megduplázódott a családi kamatfizetési teher. A Magyar Nemzeti Bank becslése szerint 1,5 százalékról 3 százalékra. A kamatteher lassabban nőtt, mint az adósság-állomány, köszönhetően az államilag támogatott lakáshitelek nagy arányának. Másfelől ez azt is jelenti, hogy a családi költségvetések erősen ki vannak téve az állami kamattámogatási politika esetleges változásainak.
A magyar megtakarítások lassú bővülése és a pénzbeli tartozások növekedése miatt a családok nettó pénzügyi pozíciója egy ideje már csökkenő mértékű többletet mutat. Idén az első negyedévében pedig a háztartások nettó megtakarításai az inflációt is figyelembe véve példátlan módon negatív értéket vettek fel.
Márpedig ha a háztartások is külső finanszírozást igényelnek, miközben az államháztartás komoly deficittel küzd, akkor a külföldi eladósodás növekedése elkerülhetetlen, függetlenül a vállalati szektor gyenge-közepes beruházási tevékenységétől – mondja Bod Péter Ákos. A jelenlegi gyenge dekonjunkturális szakasz azonban átadhatja helyét egy ennél erőteljesebb beruházási időszaknak, és akkor kritikus méretűvé dagadhat a külső forrás-bevonás – azaz eladósodás – tette hozzá.
A magyar háztartások pénzügyi tárcájában az indokoltnál kisebb szerepet tölt be a tőzsdén forgatható részvény. Egészében a magyar gazdaság életében is kevésbé jelentős az értéktőzsde, mint ami a fejlettségi szintünkhöz hozzátartozna – hangsúlyozta a volt jegybankelnök. Ennek okai visszavezethetők a magyar privatizációs gyakorlat, a működőtőke-bevonás sajátosságaira – teszi hozzá. Az indokoltnál kisebb a belföldi befektetők részaránya a tőzsdei részvények birtoklásában, forgalmazásában.
Ez a körülmény hozzájárul a magyar tőzsde volatilitásához, hiszen így a külföldi szakmai befektetők a meghatározók, akiknek átlagos értékpapír-tartási tartama és a külföldi hírekre való érzékenysége növelően hat a tőzsdei ingadozásokra. Ezért minden jelentős tőzsdei cégnek és a potenciális tőzsdeképes vállalatnak érdeke a magyar nagyközönség bizalmának megerősítése, a tőzsdei ismeretek széleskörű elterjesztése.
