A Magyar Nemzeti Bank jelenlegi, az inflációs célt követő rendszerében alapvető fontosságúak a rendszeresen publikált inflációs jelentések. Ezek hat negyedévre előrevetítve igyekeznek felvázolni a hazai pénzromlás várható trendjét.
Az angol nyelvű tanulmányról
Az MNB munkatársainak legújabb tanulmánya azt igazolja, hogy az Európai Unióba készülő tagjelöltek közül Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia inflációs folyamatai nem gyakorolnak jelentős hatást az EU átlagos inflációs trendjére a belépést követően sem. A jelentést ide kattintva érheti el a jegybank honlapján.
Az egyes inflációs jelentések mind a reálgazdasági folyamatokra, mind az inflációra vonatkozóan tartalmaznak előrejelzéseket. Bár a “végső termék” az inflációs jelentés, a prognózist készítő stáb először a makrogazdasági helyzet alapos vizsgálatával foglalkozik, majd ennek alapján tér át az inflációs elemzésekre.
A jegybank legfőbb monetáris döntéshozó szerve a Monetáris Tanács. Az inflációs jelentésnek végső soron a Monetáris Tanács jelentéseit kell előkészítenie, illetve azt tükröznie. Ennek jegyében a monetáris politikai döntéshozókat a jelentést összeállító jegybanki csapat az összeállítás korai szakaszától igyekszik bevonni a prognózis elkészítésébe.
Ezt az előrejelzéseket készítő jegybanki közgazdasági főosztály és a Monetáris Tanács közötti megbeszélés-sorozat révén valósítják meg. Az inflációs előjelzés egyik jellegzetessége, hogy nemcsak egy pontbecslést tartalmaz – azaz alapelőrejelzést -, hanem az azt övező bizonytalanság kiszámítását és értékelését is bemutatja.
A stáb a jelentés publikálása előtt gyakorlatilag hét héttel találkozik először. Ekkor számba veszik mindazokat a tényezőket, amelyek a pénzromlási folyamatra hathatnak, a jelenlegi előrejelző horizonton, vagyis hat negyedéven keresztül. Ebben a szakaszban csupán szóban, azaz verbálisan tárgyalnak a lehetséges makrogazdasági pályáról, feltételekről és variációkról és a későbbi “centrális” előrejelzést is megpróbálják szóban felvázolni. Megfontolják a lehetséges eltéréseket okozó mutatókat is, azaz felvázolnak az alaptrendtől eltérő deviáns variációkat.
A későbbi munka során már a szükséges makrogazdasági adatok birtokában a stáb elérkezik az első tényleges variáció felvázolásához, amely rögzíti mind az alapfeltételezéseket, mind az úgynevezett várható sokkokat, esetleges gazdasági megrázkódtatásokat.
A közgazdasági főosztály és a Monetáris Tanács még a konkrét, számszerű előrejelzések előtt rögzíti a centrális inflációs pálya feltevéseit, illetve azon bizonytalansági tényezők, sokkok körét, amelyeknek az előrejelzésre gyakorolt hatásáról a későbbiekben a Monetáris Tanács a közgazdasági főosztálytól értékeléseket vár. (Minden előrejelzés a prognózis horizontjának egészére rögzített forint/euró árfolyamszint alapján készül, azaz a döntéshozókat arról tájékoztatja, hogyan alakulna az infláció, ha nem változatának a monetáris kondíciók.)
A Monetáris Tanács a végső verzió előtt három héttel tárgyalja a jelentéstervezetet. A testület ezen az ülésen áttekinti, hogy milyen feltevések alapján készül az előrejelzések alappályája, és hogyan értékelte a közgazdasági főosztály az azt követő bizonytalanságot.
A Monetáris Tanács tagjainak egy kérdőív segítségével mind az alapfeltevések, mind a bizonytalansági elosztások tekintetében alkalmuk nyílik arra, hogy változtatásokat javasoljanak. Ez azért fontos, mert a monetáris politikai döntéseket a Monetáris Tanács hozza meg, ami a testület jövőképének megfelelően lehet csak konzisztens.
Az utolsó variációt nagyjából a jelentés publikálása előtt egy héttel vitatja meg a Monetáris Tanács. Ekkor öntik végső formájába az inflációs prognózist.
