Egészen addig, míg már nem bír a túl sok szőlő- és gyümölcscukorral, pontosabban avval, hogy egy idő után alkoholmérgezést kap, amiben elhuny, így nem bír minden cukrot alkohollá emészteni. Kábé ekképpen marad természetes cukor a borban. 
De szedjük össze magunkat.
Há nem mindegy, mitől édes a bor, kérdezhetné a térfogatszázalékivó polgár, mire mi azt felelnénk: nem szeretnénk közönségesek lenni, de, uram bocsá, úgy véljük, a műcukor és a természetes maradékcukor között a különbség a guminő és az igazi nő közti különbséghez lehet hasonlatos.
Mór is ama bortájak közé tartozik, melynek múltja nagyobb, mint jelene, itt a kapucinusok jeleskedtek a borkészítésben, legalább valami örömük legyen a cölibátus sújtotta rideg falak között, itt is szőlészkedett a történelem, hol kiirtva, hol államosítva a tőkéket, melyek mostanában kezdenek magukhoz térni, hogy újra megtalálják azt a csak itt fellelhető minőséget, amit a Móri Ezerjó jelent. Mint ismeretes, a jó terroir és a fajta egymásra találásának szép példája Mór, hol az Ezerjó, nevének megfelelően, képes olyan bort adni, amely mindig visszahívja az embert a szép, valaha tán egy ősi folyam medreként szolgáló völgybe. Huzatos hely, a keltáktól a komenistákig sokan forgolódtak errefelé, utóbbiak kitelepítették a völgyben borászkodó bajor telepeseket, mondván: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. De a sok szél kisöpri a gombákat és a fagyokat és a komenistákat a völgyből. Kemény, savas, testes fehérborok teremnek itten, ezt írta át a könnyű, divatos, piacos borokat komponáló Kamocsay-műhely lágy, kedves édesborrá, ez az Ezerjó is jobban hasonlít Kamocsay Ákosra, mint az Ezerjóra.
Világos szalmasárga szín, nem túl színes illat, könnyű, tiszta édesség, simaság, tehát lágy savak, utóízében kellemes fanyarság és némi fügeség álmának emléke, emlékének álma, utóízében érezni a kései szüret jellegzetes alkonyízét, a bor magát foie gras-hoz és kék sajtokhoz ajánlja. Nincs nagy komplexitás, a hétköznap édesbora ő, ahogy a Hilltop általában inkább a lektűrök, mint a Tiszta ész kritikája világának bora, a kék sajté, nem a Sein und Zeit-é.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
