Az amerikai értékpapír-felügyelet (Securities and Exchange Commission, SEC) meg kívánja hallgatni a Qwest Communications vezetőségét, hogy tisztázzák a cég és a Global Crossing között létrejött ügyleteket. A Qwest, mely az 1990-es években alapított amerikai távközlési cégek élbolyába tartozik a vizsgálattal kapcsolatban jelezte, hogy “teljes mértékben együttműködik a SEC-kel”.
A Global Crossing csődjeAz ambiciózus Global Crossing optikaiszál-gyártó vállalat, amely egykor 50 milliárd dollárt is ért, 2002. januárjának végén kért csődvédelmet, ezzel a telekommunikációs iparág legnagyobb bukását érve el (abszolút értékben is csak az Enron bukott ennél nagyobbat). A cég bejelentette, hogy két ázsiai befektetőtől 750 milliós támogatást kap, ami segítségére lehet egy esetleges fúzió kialakításában. Ha sikerül is rávenni a bankokat a támogatásra, a hitelezők kárpótlásra több mint 12 milliárd dollárt kell majd költeniük.
Akárcsak az Enronnál, a Global Crossing esetében is jócskán megkérdőjelezhető a cég számviteli gyakorlata. A vállalat ugyanis számos esetben a több éves ügyletek árbevételét teljes értékkel, elhatárolások képzése nélkül jelenítette meg az ügylet megkötésének évében. A sok bevételre pedig a kiugróan magas hitelállomány miatt volt szükség. Utóbbit még az internet-boom idejében szedte össze a Global, amikor, tévesen felmérve lehetőségeit, dollármilliárdokat költött óceánokat átszelő kábelhálózatának kiépítésére.
Fiktív ügyletek
Egyes iparági szakértők úgy vélik, hogy a fiatal cégek fiktív ügyletekkel turbózták fel bevételüket. Egymás kapacitásblokkjait vették meg jó drágán, miközben sajátjukat is eladták cserébe. Így tüntették fel magukat a valósnál lényegesen jobb színben a nagy távközlési cégek utódvállalatai. “A vizsgálat biztosan talál majd jó néhány példát, hogy a társaságok a fiktív ügyletekkel becsapták saját magukat és a befektetőiket” – mondta Jim Crowe, a Level 3 Communications vezérigazgatója. Cége is a gyanúsított csoportba tartozik, de állítása szerint a Level 3 kevés ügyletben vett részt.
A Global Crossing csődje után különös jelentőséggel bír, hogy a SEC alaposan átvizsgálja a Qwest Communicationst. Ebből ugyanis arra következtetnek a szakértők, hogy az értékpapír-felügyelet a távközlési cégek nagyobb csoportjánál is kopogtat majd, hogy tisztázza azok üzleti és számviteli gyakorlatát.
Kapacitások nagykereskedelme
A Global Crossing egykori számviteli igazgatója egyenesen kijelentette, hogy vállalata, még csődbe menetele előtt, teljesítés nélküli ügyletekben cserélt optikai hálózati kapacitást a Qwesttel. Ez – állítása szerint – jócskán feldoppingolta a Global Crossing eredménykimutatásait, ami pedig azért felettébb kínos, mert az amerikai számviteli előírások egyenesen megtiltják a valós üzleti cél nélküli cserék árbevételként történő lekönyvelését.
Ilyen esetekben, ha csak felmerül is a csere ténye, tehát nem egyoldalú értékesítésről van szó, a cég nem könyvelhet el az ügyletből származó bevételt. Dan Cohrs, a Global Crossing pénzügyi igazgatója egy múlt heti interjúban még arról számolt be, hogy cége egyáltalán nem vett részt olyan ügyletekben, ahol akár csak felmerült volna a kapacitáscsere fogalma.
A kapacitások nagy tételben zajló kölcsönös kereskedelme (irrevocable rights of use, IRU) a kilencvenes évek végén jelent meg, amikor a cégek lépést tettek hálózati hatékonyságuk növelése irányába. Ezek az ügyletek nagyon fontosak voltak a startup távközlési cégek számára. Indulásuk után ugyanis előbb-utóbb jelentős árbevételt kellett felmutatniuk, hogy megtartsák, illetve fokozzák befektetőik bizalmát.
Jogalkotói szándék és alkalmazás
A távközlési szektor egyik legalapvetőbb tulajdonsága az egymástól való függés. Az iparág szereplői lényegesen nagyobb mértékben vannak egymásra utalva, mint a legtöbb szektorban, ami leginkább a technológiai korlátok hiányával magyarázható. A cégeknek ugyanis meg kell felelniük ügyfeleik elvárásainak, amit egyrészt saját hálózatukkal valósítanak meg, másrészt versenytársaik infrastruktúrájának felhasználásával.
Ez utóbbi megközelítés hatja át az 1996-os amerikai távközlési törényt (Telecommunications Act), hiszen kifejezetten az iparági szereplők kötelességei között említi, hogy közvetlen kapcsolatot építsenek ki egymás hálózataival. Sőt azt is előírja, hogy a helyi társaságok reális áron tegyék lehetővé a hozzáférést a versenytársaknak kapacitásukhoz.
Ennek következtében ugyanis jelentősen alacsonyabb a piacra lépés költsége, mintha minden szereplőnek teljes saját hálózatot kellene kiépítenie. A piacon így kevesebb lesz a belépési korlát, azaz nyitottabb lesz.
Így aztán egy átlagos távközlési cég szerződések százait kötheti versenytársaival. A szoros összekapcsolódásnak azonban az előbb említett előnyei mellett hátrányai is vannak: ha a kapcsolati háló egyik eleme csődbe jut, a piac egésze megérzi a következményeket.
