Az amerikai fogyasztó mentheti meg a gazdaságot a recessziótól – sulykolják folyamatosan gazdasági szakemberek és politikusok, hiszen az USA GDP-jének kétharmada a lakossági vásárlásoktól függ. A szeptemberi terrortámadásokat követően ez különösen nagy hangsúlyt kapott, a sokkos állapotba került gazdaságot a fogyasztói bizalom helyreállításával akarják meggyógyítani.
Kamattranszmissziós mechanizmusMint azt a Magyar Nemzeti Banktól (MNB) megtudtuk, a jegybanki kamatlépéseket az állampapír-piaci hozamok viszonylag gyorsan követik, ám a vállalati és lakossági hitel- és betéti kamatok esetében ez már több hónapot is igénybe vehet. A kamattranszmisszió hatékonyságát – azaz azt, hogy milyen gyorsan reagálnak a banki termékek a jegybanki kamatváltozásokra – befolyásolja a pénzintézetek közötti verseny erőssége és a banki termékek átárazódási ideje is. Egy monopolista piacon a vezető bank könnyen lenyelheti a jegybanki kamatcsökkentést, növelve ezzel a profitját.
(Részletek az MNB-től >>)
Ennek megfelelően a jegybank szerepét betöltő Fed idén már kilencszer csökkentette az irányadó kamatot, abban reménykedve, hogy alacsonyabb forrásköltségnél több hitelt vesznek majd fel az emberek és a vállalakozások. (Cikkünk a Fed kamatcsökkentéséről >>)
Hiába azonban a történelmi rekordnak számító, 2,5 százalékos kamatszint, ha a hitelkártya társaságok saját hitelkamataikat közel sem csökkentették ilyen mértékben. Hogyan fogyasszon többet a lakosság, ha a bankok nyelik le az alacsonyabb kamatokból származó dollármilliárdokat?
Hasonló jelenség figyelhető meg az amerikai állampapírok esetében is. A 3 billió dolláros piacon ugyanis jóval kisebb mértékben csökkentek a hozamok, mint azt a Fed drasztikus kamatcsökkentései indokolták volna. Ennek oka azonban az, hogy míg korábban költségvetési többletet vártak a következő évekre, most a befektetők nagy deficittől félnek. (Cikkünk az amerikai költségvetésről >>)
Kevesebb, mint a fele
Míg a Fed az idén összesen 4 százalékponttal csökkenetett irányadó kamatát, addig a hitelkártyák átlagos kamata összesen csak alig 1,85 százalékponttal mérséklődött. Az 500 milliárd dolláros hitelkártya-tartozás esetében a 4 százalékpontos mérséklődés 20 milliárdos megtakarítást jelent. Ennek több mint a felét azonban a bankok tették zsebre a fogyasztók helyett.
A Cardweb kutatócég adatai szerint 2000 decemberében az átlagos kamatláb 16,57 százalék volt, míg idén augusztus végén alig 1,59 százalékponttal, 14,98 százalékra mérséklődött. A hitelkártyák használói tehát nem érezhettek túl nagy könnyebbséget, mikor havi elszámolásukról megkapták a kimutatást.
Az egész országAzt, hogy a gazdaság alakulása mennyiben függ a hitelkamatok alakulásától, jól jelzi, hogy a 110 millió amerikai háztartásból 82 milliónak van hitelkártyája. Ezeket ráadásul igen aktívan használják is, és a kártyák többsége változó kamattal fut – azaz elméletileg csökkenhetne a kamatteher, ha a Fed mérsékli irányadó kamatait. A társaságok nagy része azonban csak negyedévente vizsgálja felül a kamatokat, és akkor sem bizonyulnak túl nagyvonalúnak.
Ülnek a pénzen
A Fed csökkenő kamatai (amelyek mérséklik a hitelkártyacégek finanszírozási költségeit) és a fix kamatozású hitelkártyák kamatai közötti egyre növekvő különbség ráadásul továbbra is arra készteti a bankokat, hogy ne a változó kamatozású plasztikkártyákat részesítsék előnyben.
Míg 3 éve még csak 20 százalékos arányt képviseltek a fix kamatozású kártyák, addig mostanra ez 45 százalékra emelkedett. Az idén ezek kamata nem is változott – a pénzintézetek ülnek az így megkeresett milliárdokon. “A bankok egyre olcsóbban és olcsóbban jutnak pénzhez – világítja meg a helyzetet a Bankrate.com egyik elemzője -, ám ugyanolyan magas kamatokkal kölcsönzik ki a fogyasztóknak.”
Erre a trükkre azonban szükségük is van, hiszen a szektorban sok társaság küzd komoly nyereségességi gondokkal. A több mint 10 milliárd dolláros “talált pénz” nagy része így a veszteségek fedezésére használható fel.
Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a kamatok akkor csökkennének igazán, ha a megnőtt pénzkínálattal szemben stabil hitelkereslet állna. “Az utóbbi időszakban azonban visszaesett a lakossági hiteligény – mondja Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő makroelemzője -, a gazdaság gyengélkedése miatt az emberek inkább spórolnak.”
Nagy költséget jelent a bankoknak az is, hogy sokan – például akik munkanélkülivé váltak – fizetésképtelenné válnak. Az American Bankruptcy Institute idén 1,5 millióra becsüli azok számát, akik nem tudnak majd eleget tenni hitelkötelezettségüknek.
Taktikázó bankok2000 októberében a jegybank a magas infláció miatt egy százalékkal megnövelte kamatait. Egyes bankok erre viszonylag gyorsan reagáltak (2-3 héten belül), a nagyobbak azonban, mint az OTP, egy hónapot vártak. Ezek a pénzintézetek azért választották a halogató taktikát, hogy maguk is egy kis többletjövedelemre tehessenek szert, hiszen betéteseiknek addig sem kell nagyobb kamatot fizetniük. Ebben az esetben még viszonylag gyorsan reagáltak a bankok, hiszen forrásaik megdrágultak, ám kamatcsökkentéseknél előszeretettel húzzák az időt, és csak késve mérséklik a hitelkamatokat.
Részletek a tavaly októberi kamatemelésről >>
Magyarországon még rosszabb a helyzet
A hazai pénzügyi rendszer viszonylagos fejletlensége, és a bankok közötti gyenge verseny Magyarországon olyan helyzetet teremt, hogy a pénzintézetek viszonylag lassan reagálnak a jegybanki kamatdöntésekre. Az MNB ennél is precízebben fogalmaz: “a bankok érzékenyebben reagálnak a finanszírozás költségeinek megváltozására, mint a potenciálistól elmaradó nyereségük alakulására.”
Azaz, ha emelkedik a jegybanki kamat, és így drágul a finanszírozás, a kereskedelmi bankok szinte azonnal drágítják hiteleiket, ha azonban csökkennek a kamatok, ezzel több hónapot is várnak. “A hazai bankok szeretnek ülni az ügyfeleik pénzén, és így növelni profitjukat – mondja Nagy Márton -, itthon még sokkal gyengébb a kamattranszmissziós mechanizmus, mint az USA-ban.”
Erre jó példa a múlt év első fele, amikor a sorozatos jegybanki kamatcsökkentéseket csak hónapokkal később követték a kereskedelmi bankok. 2000. áprilisa óta azonban nem változtak drasztikusan a jegybanki kamatok, így nem meglepő, hogy a magyar piacon 2000. augusztusától szinte semmilyen mozgást nem mutattak a hitelkamatok.
Az MNB legfrissebb adatai szerint tavaly nyár végén a fogyasztási és egyéb lakossági hitelek átlagos kamatlába 21,52 százalék volt. Egy évvel később, azaz idén augusztusban ez a mutató alig 42 század százalékpontot csökkenve, 21,10 százalékon állt. A nem pénzügyi vállalatok számára nyújtott hitelek kamati ráadásul még emelkedtek is: 12,09-ről 12,28 százalékra.
