A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején végleg halottnak tűnt a keynesi gazdaságpolitika, amely a kormányzati kiadások növelésével és a kereslet élénkítésével próbálta jó irányba terelgetni a gazdaságot. A kiegyensúlyozott költségvetés, privatizáció és liberalizáció szentháromságát hirdető, sokáig győztesnek látszó monetarista politikát azonban szeptember 11-én szintén súlyos csapás érte. “Kísértet járja be Amerikát: John Maynard Keynes kísértete” – parafrazeálhatnánk Marxot.
A nagy fordulat
Egy-két hónappal ezelőtt még az adóvisszatérítésektől volt hangos az USA. A költségvetési többletpénzeket nem elköltötte az állam, hanem jelentős részüket visszatérítette az adófizetőknek, akik az így kézhez kapott pénzzel rohantak a boltokba. Az amerikai gazdaság ugyanis kétharmadában a fogyasztói vásárlásoktól függ – így a lanyhuló gazdaság élénkítésére ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
A terrortámadást követően azonban változott a helyzet. Egyre több közgazdász érvel amellett, hogy nem elegendő a megrögzött monetarista Alan Greenspan, a Fed elnöke keddi, kilencedik kamatcsökkentése. (Részletek a keddi kamatcsökkentést érő kritikákról >>) A gazdaság fellendítéséhez igazából egy 100 milliárd dolláros nagyságrendű költségvetési segélycsomagot kell nyújtani a gazdasági szereplőknek. A kamatok ugyanis már olyan alacsonyak, és a vállalatok annyira el vannak adósodva, hogy a monetáris politika szinte hatástalan.
Háború és hadigazdaság?Andor László közgazdász a FigyelőNet kérdésére a következőképpen kommentálta az amerikai gazdaságpolitikai fordulatot: nem az általában vett keynesiánus gazdaságpolitika tér vissza, hanem a “hadikeynesiánus” változat (War Deal), amely például a negyvenes évek első felét és a nyolcvanas évek első felét jellemezte Amerikában. A biztonsági jellegű kiadások megugrása és az üzleti szektor (légiközlekedés, turizmus stb.) csődtől való megmentése háttérbe szoríthat jóléti jellegű kiadásokat. Amerikában most mindenki támogatni látszik a beavatkozó államot, az igazi kérdés azonban az lesz, hogy a közvetlen válsághelyzet elmúltával a most megnövelt állami költekezést egyszerűen leépítik-e, vagy pedig legalább részben átirányítják jóléti beruházásokra – ahogy az a második világháború után történt Angliában és Amerikában. Az Egyesült Államok most példát mutat a világnak anticiklikus beavatkozásból, és érthető, ha ezt mások is követni próbálják. Nem mindegy azonban, hogy milyen társadalmi igények kielégítésére irányul a többletköltekezés, és milyen mechanizmusban születik döntés a beavatkozás nagyságrendjéről és irányairól.
Fejreálltak a republikánusok
Az elmúlt év elnökjelölti vitáiban központi szerepet töltött be az elkövetkező évekre várható költségvetési fölösleg elköltése. Az állami beavatkozást pártoló demokraták az állami kiadások növelése mellett törtek lándzsát, míg a konzervatívabb politikát folytató republikánusok az adócsökkentés mellett kardoskodtak.
A sors iróniája, hogy az állami kiadásokat lefaragni kívánó republikánusok kormányzása alatt fogadják el az egyes iparágakat tízmilliárdokkal segélyező terveket, a 40 milliárd dolláros újjáépítési és biztonsági csomagot és az akár 100 milliárd dollár nagyságrendű gazdaságélénkítő programot. George W. Bush kedden már egyenesen így nyilatkozott: “a legjobb élénkítés a gazdaságnak az, ha költségvetési pénzekből magának a lakosságnak folyósítunk konkrét összegeket, amelyet el tud költeni.”
(Részletek az amerikai és a magyar költségvetési élénkítő csomagról >>)
A demokraták persze felállva tapsolnak az ilyen jellegű javaslatoknál, és megpróbálják végre keresztülnyomni a törvényhozáson a számukra fontos ügyeket is. Minden valószínűség szerint meghosszabbítják például a munkanélküli segély folyósításának időtartamát.
Ismét deficit?
Tavaly még minden szépnek látszott: az új gazdaság ugyan már tavasszal zuhanni kezdett, akkor azonban a visszaesésen még mindenki csak azt értette, hogy a gazdasági növekedés 5 százalék helyett 4 (ne adj’ isten 3) százalék lesz.
2000. júliusában még 4,5 és 5,8 billió dollár közötti összegre becsülték a 2001 és 2010 között felhalmozódó költségvetési többletet. A közgazdászok többsége a költségvetési politika legfőbb feladatát abban látta, hogy eldöntsék mit kezdjenek az ölükbe hullott pénzzel.
A 2000-es pénzügyi év 230 milliárd dollárra rúgó rekordbevétele után az idei év már jelentős visszaesést mutatott: az augusztusi becslések szerint a szeptember 30-án befejeződött pénzügyi év többlete már csak 1,9 milliárd dollár.
Jövőre azonban deficitbe fordulhat a többlet. Csak a gyengélkedő gazdaság miatt csökkenő adóbevételek 60 milliárd dollárral apasztják a költségvetési többletet, amely így az 50 milliárd dollárt sem éri el. Ha ehhez még hozzácsapjuk a gazdaságélénkítő és segélycsomagokat, valamint a biztonsági és honvédelmi kiadások várható nagymértékű megugrását, akkor a jövő év tetemes deficit képét vetíti elénk.
Lobbizás minden mennyiségben
A tragédia előtt sem valami fényes üzletmenetet folytató légitársaságok voltak az elsők, amelyek sorban álltak a kasszánál. (Lásd korábbi cikkünket >>)
A 15 milliárdos kormányzati segélycsomag után más iparágak képviselői is észbe kaptak: ha most tartják a markukat, nekik is csurran-cseppen valami. A biztosítók egy különleges események kockázatát fedező állami alap létrehozására tettek ajánlatot, míg az utazási ügynökségek 4 milliárd dollárt követelnek veszteségeik miatt. A hotelek, illetve az éttermek szövetsége is úgy érzi: állami támogatás (de legalábbis nagyobb adócsökkentés) nélkül képtelen talpon maradni.
