A nagy öreg is tudtaAndre Kosztolany, legendás magyar származású pénzember már korábban rendszeresen mondogatta: “Vagyonodat egyrészt ingatlanba, másrészt készpénzbe és értékpapírba, harmadrészt műtárgyba fektesd!” Ez a hármas ideál ha nem is szó szerint, de részleteiben a hazai befektetők körében is egyre inkább kezd gyökeret ereszteni.
Az ősz beköszöntével a műtárgypiac langyos vize is idő előtt pezsegni kezdett. Természetesen nem a megszokottnál korábban érkező rossz idő az ok az iskolai évnyitókkal összehangolt szezonkezdő aukciók esetében. Sokkal inkább a piacgazdaságot érintő és befolyásoló ágazatok negatív szereplése.
A tőzsde látványos mélyrepülése és az ingatlanpiac megtorpanása miatt a befektetők most ismét a műtárgypiac irányába fordulnak. Az elemzők jelentéseire támaszkodva a hazai műkereskedelem tehát ezt a gazdasági hullámvölgyet próbálja kihasználni, amikor a megszokotnál korábban kezdi meg árverési szezonját.
A szeptember 11-ei amerikai terrorakciók még inkább a befektetéseknek erre a formájára irányították a figyelmet. Háborús helyzetekben ugyanis hagyományosan fokozódik az érdeklődés az aranyból készült műtárgyak iránt, ráadásul az utóbbi két hét fokozottabb tőzsdei árzuhanása is alternatív befektetési lehetőségek keresésére kényszeritett sokakat.
A piacot ismerők szerint nemcsak az arany tekinthető jó és biztos befektetésnek, hanem a festmények is. Ezek azonban korlátozottabb likviditásuk miatt mégsem annyira kelendőek.
Az FN kérdésére a Mű-Terem Galériában elmondták, hogy egyelőre csak bizonytalanságot érzékelnek a piacon. A magyar vevők jelentős része azonban optimistán tekint a most induló szezonra. Sok külföldi – főleg amerikai – vevő ugyanis a terrorakciók miatt nem lesz jelen a hazai árveréseken, így az itthoni érdeklődök nagyobb terephez juthatnak.
Olcsón jót? Idén nem!
A mind inkább fokozódó érdeklődés és a kvalitásos művek egyre ritkább felbukkanása miatt az őszi szezonban az árak előreláthatólag tovább emelkednek. Ha e korai kezdés sem hívná fel valakinek a figyelmét az elkövetkező hónapok árrobbanására, azt az augusztus végén már megjelent katalógusok kikiáltási árai fogják szíven ütni.
A túlreagálás a befektetési kényszer következtében az örök slágernek számító “Nagybánya” mellett újabb iskolák mestereinek alkotásai lépik át a realitás küszöbét, és álomhatárokat ledöntve röpülnek fel a többmilliós kategóriába. (lásd 2000 novemberi cikkünk >>) Ezek a szinte már hihetetlen árak azonban egy idő után nem fogják tükrözni a befektetés tarthatóságát, sem a mű kiemelkedő jelentőségét. Könnyen nagy zuhanás lehet a vége – sokan veszíteni fognak.
Nagy ház, gyenge oldalÖrömmel adtuk hírül, hogy a BÁV is elindítja internetes árveréseit (Részletek >>). A világhálón felkínált antikvitások szemrevételezésére a Szt. István-körút és Falk Miksa utca sarkán lévő üzlethelység szolgál majd. A honlap és az árverés azonban kritikákat gerjeszt.
Minimálisan elvárható tárgyleírást például nem találunk a kiszemelt tétel alatt, ellenben a leltári számot, kódot, helyszint (?!) és az eladót (BÁV) hosszan olvasgathatjuk. Ha ezek után mégis kíváncsiak lennénk néhány, a vásárlást döntően befolyásoló információra, mint például arra, hogy mikor készült, mekkora a mérete, a súlya, milyen állapotú, e-mailen kell felvennünk a kapcsolatot az eladóval.
Ráadásul javarészt értelmetlen színes ábrák találhatóak a tételek mellett, bővebb felvilágosítást nem lehet róluk kapni. A “Holland aukció” a “Nincs minimál ár” és az aukcióknál egészen érthetetlen “fixáras termék” ikon alatt ezek szerint mindenki azt ért, amit akar
Érezhető volt az előszél
A hozzáértők közül is egyre többen figyelik kétségek közt az egymással rivalizáló árverezőházak mind hihetetlenebb rekordleütéseit. A hatalmas licit híre futótűzként terjed, megrészegítve a tulajdonosok, a leendő beadók táborát. Az ilyen irreális licitet, melyet a sajtó felkap, olcsó reklámfogásnak is tekinthetnénk, ám veszélyes árrobbanást idéz elő a piacon.
Tavaly tavasz óta például jócskán megnőtt az értéke Kmetty János (1889-1975) képeinek. Az ok, hogy becsült értékénél sokkal nagyobb árat ért el a 3,5 millión kikiáltott, Csendélet KUT folyóirattal című képe. 30 milliónál koppant a kalapács.
Egy másik festő esetében a konkurencia sem váratott magára. Fél évvel később Ferenczy Károly jelzés nélküli, a Bertalan kertet ábrázoló képe 4 millióról 24 millió forintért talált gazdára.
Idén már az aukciós szezon elején találkozhatunk egy várhatóan igen drága képpel. A Mű-Terem Galéria 28-ai árverésén 6 millió forintos kikiáltási árral indul Munkácsy Mihály Inasfiú, Tanulmány a Siralomházhoz” című alkotása. Legutóbb 1995-ben cserélt gazdát 3,8 millió forintért, ám pénteken akár 10 millió forint feletti összeget is megadhatnak érte. 2001 tavaszán szintén egy Munkácsy kép, egy virágcsendélet 44 millió forintos leütési árat ért el.
