Belföld

FigyelőBarométer – április 19.

Óvatos az Európai Központi Bank (-1/+1). Ésszerű gazdasági prognózis a kormánytól (+1). Ma jár le a vagyonnyilatkozatok határideje (-1). Változatlan a FigyelőBarométer.

Szárnyalnak a tőzsdék – nem véletlenül. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED tegnap ugyanis 0,5 százalékkal ismét csökkentette irányadó kamatát – idén már sokadszorra. Az értékpapírpiacok pedig értékelik az ilyen húzásokat – főleg, ha azok meglepetésszerűen történnek, és így nincsenek eleve “beárazva” -, nem csoda hát, ha a Nasdaq közel 10 százalékos emelkedést produkált (Cikkünk a kamatcsökkentésről >>). A tőzsdék azonban hiába jelentik a reálgazdaság legtisztább tükrét, a háttérben az indexek alakulásánál sokkal komolyabb folyamatok zajlanak. A tét óriási: az amerikai és az európai gazdaság versenyfutásának lehetünk tanúi. Az európai jegybank, az EKB azonban továbbra is kivár, hiába a világgazdaság lassulása, nem hajlandó csökkenteni kamatain. Korántsem biztos azonban, hogy rosszul teszi. Az utóbbi időben sokan vádolták az EKB-t azzal, hogy nem reagál a lassulásra, így hátrányba hozza az európai vállalatokat a globális versenyfutásban. A FED tegnapi lépésével ugyanis már alacsonyabbak az amerikai kamatlábak, mint az európaiak, annak ellenére, hogy tavaly volt olyan időszak, amikor a különbség a 3 százalékpontot is elérte. Ne felejtsük azonban el, hogy az európai jegybanknak nem a gazdasági növekedés elősegítése, hanem az árstabilitás megőrzése a fő célja. Az európai infláció pedig jóval a célértéknek meghatározott 2 százalék felett van, már közel egy éve. Egy kamatcsökkentés pedig igen könnyen olaj lehetne a tűzre, az árak ugyanis könnyen elszabadulhatnak. Ezen érveken kívül egyre erősebb az a vélekedés is, hogy az amerikai gazdaság lassulásának egyik oka éppen a FED szigorú, a kamatokat magasan tartó politikája lehetett. A vállalatok számára a bevonható források ugyanis így megdrágultak. Az EKB tehát lehet, hogy jól taktikázott: nem ugrált a FED-del együtt, hanem óvatosan kivárt. Azzal azonban, hogy az amerikai kamatok az európaiak alá estek, már elérkezettnek látjuk az időt, hogy az EKB megfontolja a hasonló a kamatcsökkentés lehetőségét.

Tegnap a gazdasági kabinet megvitatta a kormány 2004-ig szóló gazdasági programját, amely az utóbbi évek eseményeit tekintve szokatlanul reálisnak bizonyul. Mérsékelt inflációcsökkenés (5-6 százalék), nem erőltetett gazdasági növekedés (4-6 százalék) és tartható külső egyensúly (2 milliárd eurós folyó fizetési mérleg hiány) olvasható az elképzelésekben. A hazai elemzők is pozitívan értékelik a programot, ami szintén jelzésértékű, hiszen ahhoz szokhattunk hozzá, hogy a piac mindig jóval pesszimistább véleményt alkot a hazai gazdaságról, mint a kabinet. Talán a legfontosabb fordulat a prioritások változásában említhető: a nominális mutatók erőltetett teljesítése helyett a reálkonvergenciára helyeződik a hangsúly. Erre utal a magas inflációs prognózis is, ezzel ugyanis gyorsabb gazdasági növekedés (a dezinfláció erőltetése komoly növekedési áldozatokkal járhat) és árfeszültségek nélküli EU csatlakozás valósulhat meg. Ugyancsak nem szabad elfelejteni, hogy bár a kormány jelentős hatással lehet az inflációs várakozások hűtésére, ennek erőltetése könnyen visszaüthet. Az áremelkedés folyamatos alulbecslése – ennek lehettünk tanúi 2 éven keresztül – ugyanis előbb-utóbb a bizalom elvesztésével párosul. Ezért hát a plusz 1 pont, hiszen a reális kormányzati prognózisok rendkívül fontosak a gazdasági szereplők számára.

Ma van a határideje annak, hogy a parlamenti képviselők leadják vagyonnyilatkozatukat. Ennek ellenére a tegnapi napig a honatyáknak alig több mint a fele tett csak eleget ennek a kötelezettségnek. Tudatában annak, hogy a mulasztás komoly “büntetéssel” jár: ennek hiányában ugyanis nem kapnak fizetést és nem gyakorolhatják képviselői jogaikat. Nem szavazhatnak, és fel sem szólalhatnak a Házban. Éppen ezen szankciók miatt várható, hogy ma nagy tumultus lesz az Országházban, mindenki az utolsó pillanatban adja majd be nyilatkozatát. Félő azonban, hogy egyesek (többek között a sajtó is) hosszú ideig a képviselők vagyoni helyzetén fognak majd csemegézni. Kinek mije van, honnan szerzett ennyi pénzt, miből vett ekkora házat? Erre jó példa az egyik napilap mai száma, amely Szabadi Bélának, az agrártárca volt államtitkárának új, 50-60 millió forintra becsült családi házáról közöl írást. A parlamenti honatyák vagyoni helyzetének tisztázása akár még fontos is lehet (ki egyetért vele, ki nem), ám mindez könnyen elterelheti a figyelmet sok fontos, az ország sorsát meghatározó dologról. Ez az, amire figyelnünk kell a következő hetekben.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik