Mint arról korábban beszámoltunk, a Fidesz frakcióban helyet foglaló kisgazda képviselők az elmúlt napok eseményei miatt szükségesnek tartják a halálbüntetés visszaállítását. Turi-Kovács Béla fideszes képviselő, a Kisgazda Polgári Szövetségpárt vezetője szerint az elmúlt évek, de különösen az elmúlt napok azt igazolják, hogy a társadalom védelme megköveteli a halálbüntetés helyreállítását. A Jobbik közleményében ugyancsak a halálbüntetés visszaállítását követelte.
Pró…
A halálbüntetés jogossága vagy jogtalansága napjaink legvitatottabb jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéseinek egyike. A halálbüntetést ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy végleges és visszavonhatatlan, vagyis elveszi a lehetőségét annak, hogy egy ártatlanul elítéltnek a későbbiekben igazságot lehessen szolgáltatni. Magyarországon ezeket az érveket a halálbüntetés alkotmányellenességéről szóló 23/1990 (X.31.) AB határozatra hivatkozva hozzák fel. Ez mondta ki ugyanis, hogy „Magyarországon az élethez és az emberi méltósághoz való jog (…) minden embernek veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető joga. (…) A magyar államnak elsőrendű kötelessége, hogy ezeket tiszteletben tartsa és védelmezze.” Ezenkívül a halálbüntetésnek az ellenzők szerint nincs valós elrettentő hatása, nincs bizonyíték arra, hogy bárkit is sikerült volna visszatartani a halálbüntetéssel való fenyegetés által olyan bűncselekmény elkövetésétől, amit egyébként is megtett volna. Sokak szerint a módszer antihumánus is.
Korábban a lapunknak nyilatkozó kriminológusok is felhívták a figyelmet arra, hogy a legtöbb bűnöző „más tudatállapotban” követi el a bűncselekményt, nem gondolkozik hideg fejjel, és szinte mindegyikük azt hiszi, őt sosem kapják el. Ráadásul a megkérdezett rabok csaknem kétharmada szerint a halálbüntetés kevésbé elrettentő, mint a tényleges életfogytiglan. Azt pedig már a XVIII. században megállapította Cesare Beccaria olasz jogtudós, hogy valójában nem a büntetés súlyossága, hanem az elkerülhetetlensége a fő visszatartó erő.
…és kontra
A pártolók viszont úgy vélik, a halálbüntetésnek igenis van elrettentő hatása, és annak eltörlése amellett, hogy a gyilkos életét felértékeli az áldozathoz képest, gyakorlati szempontból még költséges is. Kiemelik: a tényleges életfogytiglanra ítélt bűnözőknek nincs vesztenivalójuk, így semmitől sem riadnak vissza, ezáltal veszélyt jelentenek rabtársaikra és az őrökre, sőt egy esetleges sikeres szökés révén az egész társadalomra.
| Halálbüntetés-történelem |
|
Az őskortól kezdve egészen a legújabb korig a legtöbb társadalom jogrendje tartalmazta a halálbüntetést, amelyet jellemzően – kultúrától függetlenül – az egyik legsúlyosabb büntetésnek tekintettek. Jelenleg a világ országai közül 90 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 11 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, és 32 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább 10 éve nem alkalmazták. 64 államban továbbra is gyakorlat. Igaz, a legtöbb országban kizárólag gyilkosság, illetve háborús bűncselekmény miatt szabják ki. Az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés, és kivégzéseket továbbra is végrehajtanak, Fehéroroszország. Magyarországon a halálbüntetést 1990-ben törölték el. Az ezt megelőző negyed évszázadban alkalmazása már jelentősen visszaesett. Az 1960-as években évente átlagban nyolc embert végeztek ki, az 1970-es években évi 1-6 embert, és átlagban évi három halálbüntetést szabtak ki. 1980 és 1989 közt évi 1-5 halálbüntetést szabtak ki, és átlag évi hármat hajtottak végre. A halálbüntetés utolsó magyarországi évtizedeiben az emberölés minősített eseteire szabták ki, és a kiszabott büntetéseket végre is hajtották. Az utolsó kivégzés 1988 júliusában történt. Az utolsó kivégzett Vadász Ernő volt, aki egy férfit brutálisan megkínzott és megölt. Az Amnesty International jelentése szerint 2004-ben 25 országban alkalmaztak halálbüntetést, összesen 3797 esetben. A kivégzések 90 százalékát Kínában hajtották végre (összesen kb. 3400 személy). Kínában 1990 és 2001 között legalább 20 ezer kivégzés történt, részben politikai okokból is. (Forrás: Wikipédia) |
Játszmák világa
Amellett, hogy az életellenes bűncselekmények száma a statisztika szerint évről évre csökken (2004-ben 362 esetben történt szándékos emberölés, illetve arra irányuló kísérlet, 2010-ben ez a szám 276-ra csökkent), ezek azok a különösen súlyos bűncselekmények, amelyeknél szinte teljességgel kizárható az elrettentés mint visszatartó erő. Dr. Barabás Tünde kriminológus szerint a nemzetközi és a hazai kutatási eredmények is igazolják, hogy az életellenes elkövetők többségénél fel sem vetődik a kérdés, megtegye-e az adott bűncselekményt, vagy sem. A nem előre kitervelt, hanem indulatból elkövetett bűncselekményeknél a tettesek nem mérlegelnek. Azt sem gondolják végig, hogy tettükért milyen büntetés jár. A halálbüntetéstől vagy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéstől (TÉSZ) való félelem náluk egyáltalán nem játszik szerepet. A tervszerűen végrehajtott, szándékos gyilkosságok elkövetőire szintén nem hat az elrettentés.
„Ezeknek az elkövetőknek a tudatában egészen más zajlik, mégpedig a ‘Megúszom vagy sem?’ elnevezésű játszma. Nem foglalkoznak a kiszabható büntetéssel, nem gondolnak arra, hogy tettük mivel jár majd, egyetlen dologban bíznak csupán: hogy ők lesznek azok, akiket nem kapnak el” – nyilatkozta lapunknak a kutató.
Dr. Barabás Tünde szerint azon túl, hogy a halálbüntetés visszatartó hatása erősen megkérdőjelezhető, illetve egyáltalán nem bizonyított, a másik nagy ellenérv vele szemben, hogy visszafordíthatatlan. „A magyar igazságszolgáltatás történetében is találkoztunk már olyan esetekkel, amikor tévedett a bíróság, és nem a valódi elkövetőt ítélték el. Míg szabadságvesztés esetén lehetőség van ‘korrigálni’, halálbüntetésnél nincs visszaút. Miután kivégeznek valakit, már nem lehet elnézést kérni, és azt mondani: Bocsánat, tévedtünk!”
A kriminológus szerint egyetlen szempont jöhet szóba a halálbüntetés helyreállításakor: a sértettek, illetve hozzátartozóik joga, fájdalmuk enyhítése, amivel manapság nem igazán foglalkoznak a bíróságok. Ugyanakkor a „szemet szemért elv” nem biztos, hogy minden esetben célravezető – hívta fel a figyelmet a szakember.
| „Bándy Kata gyilkosa kapjon életfogytiglant” |
| „Bándy Kata gyilkosa kapjon életfogytiglant, szervezzünk tömegmegmozdulást” címmel Facebook-csoport alakult. A PécsMa.hu információi szerint egyre több szélsőséges csoport szervez tüntetést a baranyai megyeszékhelyre, úgy tudják, hogy Budapestről egy szkinhedbanda érkezik a városba szerdán, hogy a bíróság épülete előtt demonstráljanak abban az időben, amikor a gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezik. |
„Ügyes vagyok, okos vagyok, nem fogok lebukni”
Végh József kriminálpszichológus szerint a halálbüntetés helyreállítása – tudományos bizonyíték hiányában – elsősorban nem szakmai, hanem politikai kérdés. Megerősítve a kriminológus véleményét, és konkretizálva azt a Bándy-ügyre, kiemelte: a P. Lászlóhoz hasonló pszichopátiás személyiségek általában nem mérlegelnek, nem félnek, nem szeretnek és nem tanulnak a hibáikból.
„Ezek az emberek élvezik a saját hatalmukat, azt, hogy dönthetnek emberi életek felett, és az történik, amit ők akarnak. Az érzéseiket, indulataikat nem tudják csillapítani, a büntetés lehetősége fel sem merül bennük. Egyetlen dolog foglalkoztatja őket, hogy ‘ügyes vagyok, okos vagyok, és nem fogok lebukni'” – magyarázta a szakember.
Végh József úgy véli, a TÉSZ nagyobb büntetés a brutális elkövetők számára, mint például a halálbüntetés lenne. Ezt igazolja az is, hogy a fogvatartottak többsége az utóbbit választaná, ha lehetősége lenne rá, és nem az élete végéig tartó rabságot. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem más, mint cél és tervek nélküli vegetáció, hatalmas szenvedés és kilátástalanság, harc a túlélésért. „Olyan, mint egy növény a napfény nélküli pincében. Igyekszik túlélni, de aztán végül úgyis elpusztul, elsenyved.”
Korábbi riportunkban megnéztük, hogyan élnek Magyarország legveszélyesebb bűnözői, és kibírható-e ép ésszel az örökös rabság. Börtönriportunkat itt és itt olvashatja!
