Az orosz-ukrán háborúban először lehetőséget látott az ellenzék, a kampány végére mégis rémálom lett belőle. Az invázió előtt tudták, mit nem kéne mondani, mégis megszülettek a rossz mondatok, amelyek kétharmadot hozhattak a Fidesznek. Miért történt így? Könyörgés, baszdmegolás, hiszti, kirohanás: az ellenzéki kampány színfalak mögötti világában merültünk el.
A „most akkor volt nekünk tengerünk?” kérdéssel kezdte a mai Háromharmadot Kerner Zsolt, Nagy Gergely Miklós és Nagy József. Aztán a Huxit Párt kapcsán azt találgatták, vajon báb-e Volner János, elsüllyed-e az erőszakbotránytól sújtott Jobbik, és kifarol-e hazánk az EU-ból. Szó esett még Ursula von Leyen karmelitás látogatásáról, a zseniális Fábry Sándorról, valamint a formálódó kormánynévsorról.
Az eddiginél is több fegyvert biztosítanak az Ukrajnát támogató országok az orosz agresszió elleni védekezéshez, és jobban összehangolják együttműködésüket – mondta az amerikai védelmi miniszter kedden Németországban a Ramstein amerikai légitámaszponton az Ukrajna önvédelmét szolgáló nemzetközi konzultációs fórum alakuló ülése után.
Oroszország kész együttműködni az ENSZ-szel és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával (ICRC), hogy könnyítsen az ukrajnai polgári lakosság helyzetén – jelentette ki kedden Moszkvában Szergej Lavrov orosz külügyminiszter António Guterres ENSZ-főtitkárral tartott közös sajtótájékozatóján (amelynek pár részletéről korábban mi is beszámoltunk).
Először is Markó Ivánra emlékezett röviden a Háromharmad új stúdiójában Nagy Gergely Miklós, Pető Péter és Nagy József. Aztán esett szó kormánynévsorról, meg arról, hogy választások után rendre orbáni konszolidációban reménykedik az ország nem fideszes része – s rendre alaptalanul. A műsor utolsó etapja az ellenzéké: mi legyen, mi lesz Gyurcsány Ferenccel, meg úgy általában a tömbösödéssel?