Ma strandoltunk. Persze nagyon leégtem (éppen az imént említettem egy kedves barátomnak, hogy igazán művészi is lehetne az új tetkóm, ha nem a bikinim égett volna rám, hanem mondjuk egy tájkép), de nem bánom, mert az egyhetes itt-tartózkodás után végre elértem az itteni alapszintet.
Viszonylag hosszú, de könnyed utunk volt a strandig, egy légkondis, Wi-Fi-s, emeletes busz felső szintjének első sorában foglaltunk helyet. A végállomáson leszálltunk és becéloztuk a vizet. Tíz óra körül értünk a partra, és kicsivel később le is égtem. Otthon akkor hajnali 5 volt, vicces.
Délben remek ebédet fogyasztottunk el egy francia étteremben. Az ember nem is sejti, hogy mennyivel élvezetesebb az étel akkor, ha nem kell a következő falattól tartania, sőt megengedheti magának, hogy bele se nézzen a tányérjába. Egy rendes espresso után elindultunk bazározni. A szokásos “bevásárlást” követően pedig megnéztük a romantikus mólót. Nice, ahogy az imént említett barátom mondaná.
És! találkoztam a Stanley Beach playboyával is! Hölgyeim, íme az úr:
aki mentolos marbit szívott…
Több képet a Stanely beach-ről és minden mást a Facebook oldalon talál.
