A január közepi kétszázalékos jegybanki alapkamatvágást követően egymás után jelentették be a kereskedelmi bankok előbb betéti, majd hitelkamataik mérséklését. A kamatcsökkentési hullámot látva felvetődhet a kérdés: milyen folyamat zajlik a háttérben? Mi az összefüggés a jegybanki lépések és a kereskedelmi banki reakciók között? 
Kamattranszmisszió
A Magyar Nemzeti Bank az alapkamat (Magyarországon a 2 hetes jegybanki betét kamata) változtatásával hatni tud a 3-12 hónapos lejáratú bankközi és állampapír-piaci hozamok szintjére. Ez némi késleltetéssel továbbgyűrűzve hat a bankok betéti és hitelkamatainak alakulására is. Ez a jegybanki „kamattranszmisszió” folyamata.
A kamattranszmisszió hatékonyságát, vagyis azt, hogy a jegybanki alapkamat változásának mekkora hatása van a kereskedelmi banki termékek kondícióira, több tényező is befolyásolja. Alapvetően 3 összetevő hatása meghatározó: a bankszektorban kialakult versenyhelyzet, a banki termékek átárazódási ideje és a hitelkockázati prémium változékonysága.
A jegybank szerepe
A magyar bankrendszer jelentős fölös likviditással rendelkezik. Ebből fakadó hazai sajátosság, hogy az MNB betéti kamata révén igyekszik hatással lenni a kereskedelmi bankok árazására (Nyugat-Európában inkább a hitelkamatokkal szabályozás az elterjedt). A bankok fölösleges forrásaikat (melyeket nem tudnak hosszú távon, például hitel formájában kihelyezni) fektethetik jegybanki betétbe, rövid lejáratú állampapírba vagy kihelyezhetik a bankközi piacon. Ezek egymással versenyző befektetési lehetőségek, ezért hozamuk nagyon közel esik egymáshoz. Így tud a jegybank betéti kamatának változtatásával a bankközi és rövid távú állampapír-piaci hozamokra hatni.
Először is, erős verseny hiányában a bankok kevésbé kényszerülnek rá, hogy kövessék a jegybanki kamatváltozásokat. Az MNB kamatcsökkentéseire természetesen ebben az esetben is hasonló mértékű betétikamat-csökkentéssel reagálnak (hiszen a bank maga is kevesebb kamatot kap rövid lejáratú kihelyezései után, amiből vesztesége származik). A hitelek olcsóbbá tételében azonban már nem ennyire gyorsak. Fordított esetben, kamatemeléskor elképzelhető, hogy az ügyfélforrások gyűjtésében monopolhelyzetben lévő bankok az alapkamat-emelésből származó nyereség egy részét vagy egészét inkább megtartják, betéti kondícióikat tehát nem javítják.
A versenyt erősíti ugyanakkor, hogy a banki termékek nemcsak egymással, hanem az alternatív termékekkel is versenyeznek – főleg forrásoldalon (a bankbetétek és egyéb megtakarítási formák alternatívái lehetnek a nem banki értékpapír-befektetések). Erős verseny esetén a bankok nem kockázatják, hogy lemaradjanak riválisaik mögött, és egymás után javítanak a betéti feltételeiken. Az elmúlt egy hónapban ennek a folyamatnak lehettünk tanúi.
Másodszor, minél nagyobb arányú a változó kamatozású betétek és hitelek aránya, annál gyorsabb az „átárazódás”. A vállalati forinthitelek kamatai rendkívül kedvezőek az utóbbi időben – ez nem meglepő, hiszen nagy részük a Buborhoz van kötve, az pedig gyorsan igazodott a lecsökkent jegybanki alapkamatszinthez. A fix kamatozású termékek esetében a futamidő a döntő elem. Az éven belüli futamidejű termékek gyorsabban reagálnak (hamarabb „futnak ki”, megújításukkor pedig már a megváltozott kamatkörnyezetet tükrözik a kondícióik).
Végül, a hitelek ára a banki forrásköltség és a hitelkockázati prémium (a hitelfelvevőnek a Buborhoz képest fizetendő kamatfelára) összegeként adódik. A jegybank a forrásköltséget a már említett módon tudja befolyásolni, a kockázati prémiumot azonban az adós kockázata határozza meg. A hitelek ára tehát olyan tényezőknek is függvénye, amelyekre a jegybanknak nincs befolyása. Ha például a hitelezők nagy részénél gyakran és jelentős mértékben változik ez a prémium (hirtelen sokan nem fizetik vissza hiteleiket, ezért a bank megemeli a hitelek árát), akkor a hitelkamatok alakulása elszakad a jegybanki alapkamat aktuális változásaitól.
Rejtett költségek
Csökkenő infláció, szűkülő kamatmarzsok (hitel- és betéti kamatok különbsége) mellett egyre több bank igyekszik kiesett kamatjövedelmét jutalékbevételeinek növelésével ellensúlyozni. Ennek keretében mind többen folyamodnak a betéti és hiteltermékekhez kapcsolódó egyéb költségek – számlavezetési díjak, számlazárolási díj, szerződésmódosítási díjak – emeléséhez. A banki termékek kamatainak összehasonlításán kívül ezért ezekre a „bújtatott” költségekre is érdemes odafigyelni.
A leírtak alapján nagy vonalakban már látható, hogy a bankok kamatváltoztatásai mögött milyen motivációk húzódnak meg. A jegybanki kamatcsökkentésre általában a betéti kamatok gyors csökkentése a válasz. Kivétel a folyószámlákra fizetett kamat, amely eleve nagyon alacsony, ezért itt nincs nagy tere a módosításnak. További befolyásoló tényező lehet, hogy a bankok igyekeznek bizonyos pszichológiai határokhoz is igazodni a betétek árazásakor: például a lekötött betétnek ne legyen infláció alatti kamata – tehát negatív reálhozama (igaz, erre is láthatunk mostanában példát).
Fordított esetben, kamatemeléskor a reakció nem feltétlenül ilyen gyors és általában kisebb mértékű. Igazodás természetesen ilyenkor is van, hiszen a rövid lejáratú diszkont kincstárjegyek a lakosság számára is alternatív befektetési lehetőséget jelentenek. Amennyiben ezek hozama lényegesen meghaladja a betétekét, várható, hogy a kisbefektetők egy része elpártol a bankbetétektől.
A hitelkamatok a betéti kamatokhoz képest késleltetetten és kevésbé reagálnak a jegybanki beavatkozásokra. Ennek oka többféle lehet. A hitelek árát a hitelkockázati prémium változása is befolyásolja. A hosszú távú, fix kamatozású hitelek árára (ilyenek az állami támogatású lakáshitelek) kisebb az átmeneti, rövid távú piaci hozamváltozások hatása (láttuk ezt a CIB, a Postabank, az FHB vagy az IEB lakáshiteleinek átlagosan negyedszázalékos kamatcsökkentésénél).
A vállalati hitelállomány több mint fele devizahitel, erre nem hat közvetlenül a forinthozamok változása. A változó kamatozású forinthitelek átárazódása ugyanakkor gyors és automatikus. A lakossági hitelek árazásánál további szempont lehet a magánügyfelek kisebb árérzékenysége is (kevesen váltanak amiatt bankot, mert bankjuk fél százalékkal kisebb mértékben csökkentette kamatait, mint versenytársai).
