A magyar lakosság pénzügyi kultúrájának sok furcsasága van. Bizonyos nagyon fontos pénzügyi kérdéseknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, más sokkal kevésbé lényeges ügyben pedig nagyon aktívak vagyunk.
Jellemző hiba, hogy komoly átlagos összeget tartunk a folyószámlánkon, akár ötszázezer – egymillió forintot is, amelynek a kamatozása minimális. Ha egyszázalékos kamattal a folyószámlán maradunk, egy kilencszázalékos lekötés helyett, akkor egymillió forintos megtakarításnál évente 80 ezer forintot bukunk.
Az sem jellemző, ha már végre elhatároztuk a rövid távon nélkülözhető pénzünk lekötését, hogy alaposan utánajárnánk a megtakarítási lehetőségeknek. Pedig, ha 3-4 százalékpontot bukunk azzal, hogy gyengébb hozamú eszközt választunk, akkor egy hárommillió forintos lekötésnél 90-120 ezer forintot veszítünk egy év alatt. Ezekre tehát sokszor nem figyelünk.
Úti esetek
A nyári utazásoknál ugyanakkor két, kissé eltúlzott megtakarítási kérdést szoktunk hajszolni, a „hol olcsóbb a benzin?” és a „hogyan váltsunk valutát?” kérdéseket.
Nézzük ezeket reálisan! A tank teljes kiürülését kockáztatva csorgunk át a határon, hogy átérjünk egy olcsóbb benzinárakkal rendelkező országba, ahol aztán akár 5 forinttal is olcsóbb lehet a benzin literje, vagyis 40 literes tanknál pontosan kétszáz forint megtakarítást érünk el. Bizony egy üveg ásványvizet sem biztos, hogy ki tudtunk gazdálkodni!
Gépbeszerzés
Pénzünk lekötésére nem figyelünk, ugyanakkor sokkal többen vannak olyanok, akik tiszteletre méltó alapossággal járnak körül egy relatíve kisebb értékű beszerzést. Szeretünk öt-hat elektronikai cikkforgalmazót körüljárni (lehetőleg személyesen) egy tévé vagy egy mosógép megvásárlásánál, amivel talán valóban „megfogunk” 5-10 ezer forintot. A ráfordított „munka” alapján nem jön ki túl magas órabér.
Természetesen minden racionális spórolás tiszteletre méltó, de valamiért a pénzünk fialtatásában már kevésbé vagyunk körültekintőek.
Alapvetően ilyen kérdés a valutaátváltás is. Gondoljunk bele, ha egy család ezer euró készpénzt szeretne váltani, ami már igazán jelentékeny összeg, akkor hatalmas boldogsággal és önelégültséggel fogadja majd a családfő, amikor egy bankban esetleg két egész forinttal olcsóbb eurót talál.
Figyelem, kétezer forintot spóroltunk, ami természetesen nem lebecsülendő, de vélhetően nagyobb utánajárást és szerencsét igényelt az akció, mint az említett szabad pénzeszközök lekötése, és gyakran még ekkora differencia sincs egy átlagos hely és a piac legolcsóbb szolgáltatója között. Valutaváltásnál ugyanakkor vannak valóban fontos szempontok.
Időzítés
A valuta beszerzésénél ugyanis nemcsak egy adott nap érdemes körülnézni a piacon, hanem az időzítés és a valutaváltás formája is döntést igényelhet. Az időzítésről nehéz nagy bölcsességeket mondani, hiszen ha valaki biztosan tudná, hogy mikor olcsóbb és mikor drágább az euró, az ezzel a tudással a pénzpiacon annyi pénzt tudna keresni, hogy nem sokat kellene gondolkodni a nyári valutaváltások időzítésén.
Általában azonban nehéz megmondani, hogy mikor merre fognak elmozdulni az árfolyamok. Jelenleg éppen igen erős a forint, vagyis olcsón lehet nyárra eurót bevásárolni, de természetesen lehet akár még sokkal olcsóbb is később az euró.
Egyetlen érdekes tapasztalatot azonban érdemes rögzíteni: az olyan kisebb országokban, ahol önálló valuta van, és aránytalanul nagy szezonális turistarohamra lehet számítani, általában az idény alatt folyamatosan drágul a helyi valuta. Ha a horvát kuna a példánk, akkor érdemes megfigyelni, hogy a kuna iránti nyári kereslet miatt a kuna sokszor sokkal többet ér augusztusban, mint májusban, vagyis esetleg érdemes lehet bevásárolni belőle, még a szezon előtt.
—-Hol vásároljunk?—-
Kártyabirtokosoknak a legolcsóbb megoldás a külföldi fizetés, ez ugyanis díjmentes. Érdemes csak annyi készpénzt átváltani, ami a kártyával nem megoldható fizetéseink, parkolások, egyszerűbb vásárlások, napozóágybérlés esetén szükségesek, és amelyek elegendő komfortérzetet adnak, mert bizony az illúzió, hogy akár a legfejlettebb nyugati államban is teljesen meg lehet lenni készpénz nélkül.
Korábban a pénzügyi útmutatók kategorikusan ellenjavalták a drága külföldi ATM-es készpénzfelvételt, ma már ez nem olyan egyértelmű. A költségek ugyanis csökkennek, csak egyetlen érdekes példa, sok regionálisan aktív pénzcsoportnak például kifejezetten kedvező, akár teljesen díjmentes az ATM-használati díja külföldön is. Igaz, ha erre apellálunk, figyeljünk arra, hogy a pénzcsoporthoz tartozó automatát találjuk meg, mert a kedvezmény csak az ilyen készpénz-kiadókra vonatkozik.
Bank vs. utcai bódék
Ha azonban nem szeretnénk csak a kinti pénzhez jutásra hagyatkozni, és már itthon is be szeretnénk vásárolni, többféle megoldás közül választhatunk. A bankok viszonylag széles marzsot használnak, transzparens, átlátható árazást követnek, de azért leveszik a maguk 1-2 százalékos sápját. Az utcai pénzváltók ma már eleve sokkal ritkábbak, de hírhedt pörgetős, újságpapíros módszereiknek könnyedén áldozatásul esünk, senkinek sem javasolt a velük történő üzletelés.
A legjobb árat és ugyanakkor biztonságot az utcai bódés pénzváltók, a „change” feliratú hazai üzletek jelentik. Ők elsősorban a külföldi turisták forintkeresletéből élnek, ugyanakkor a náluk átváltott eurót, dollárt értékesítik is.
Résen lenni
Kicsit esetleges, hogy adott pénznemből mennyire van kínálatuk éppen, de ha van az adott pénznemből, akkor jó áron, egyszerűen eladják azt nekünk. Figyeljünk azonban, mert megmaradt kisebb valutaösszegeinket olykor egészen kellemetlen árfolyamon váltják csak vissza.
Mindig vegyük a fáradságot, nézzük meg a hivatalos középárfolyamot, majd ezzel a tudással felvértezve nézzük meg az átváltási árfolyamot és azt, hogy a pénzváltó felszámít-e külön közvetítői díjat, úgynevezett províziót?
Külföldi telefon, taxi, kaláka
Sok régi beidegződés, illetve saját időnk, munkabérünk nem megfelelő értékelése is torzítja olykor racionalitásunkat.
Sokaknak van ma is rögzült rettegése egy külföldi telefonálástól, pedig egy ausztriai vagy szlovák szállásfoglalásnál már szinte belföldi tarifával ússzuk meg, és könnyen lehet, hogy három jól célzott telefonnal nagyságrendekkel jobb szálláshoz jutunk, mint a magyar utazási irodán keresztül.
Akadnak, akikben a taxi maradt meg luxuscikknek, pedig ha egy ezerötszáz forintos vonat elérésével másfél órát nyerünk, lehet, hogy annak a másfél órának sokkal több, akár pénzben is kifejezhető értéke van számunkra. Végül a „csináld magad” kalákamozgalmak értékelése is sokszor torzít.
Megspóroljuk a költöztető céget (amelyik két óra és 25 ezer forint költséggel lerendezi egy kétszobás háztartás átköltöztetését), helyette kombiautókat szerzünk, magunk és négy barátunk egész napját lefoglaljuk.
Voltaképpen ilyenkor nem hiszünk a munkamegosztásban. Hiszen amennyiben saját szakterületén maradt volna mindenki, egy nap munkával bizonyára valamennyien többet keresett volna, mint a fejenként kiváltott 5000 forint. Az persze más kérdés, hogy a közös munka jó szórakozás is lehet, de gazdasági racionalitása aligha van.
