Gazdaság

A technokrácia bajnoka

Nagy munkabírású, kemény, néha agresszív vezetőnek tartják a rendszerváltás utáni első jogász végzettségű pénzügyminisztert, Draskovics Tibort.

Draskovics Tibor (közismert becenevén Drazsé) 48 éves, az egyetem befejezését követően – 1979-ben – rögtön a Pénzügyminisztériumban helyezkedett el. Tizenkét évet töltött el ott, helyettes államtitkári besorolásig lépve előre, majd a Horn-kormány idején, immár közigazgatási államtitkárként, újabb négy évet dolgozott a tárcánál. Ezért is mondja róla egy volt jegybanki vezető, hogy nincs nagy szakmai hátránya, jogászként is elsajátította a közgazdaságtani nyelvezetet, jóllehet a költségvetést nem látja át teljesen, mi hogyan működik. Viszont óriási helyismerete van a tárcánál, és nagy tapasztalata az apparátus irányításában.


A technokrácia bajnoka 1

AZ ELSŐ TÖRÉS. A sokáig felfelé ívelő pályában, amely a summa cum laude jogi diplomától a miniszteri titkári, KISZ-titkári poszton (a másik jelölt Bokros Lajos volt), a jogi osztály-, majd főosztályvezetőségen keresztül a helyettes államtitkárságig vezetett, az első törés 1991-ben következett be, amikor a pénzügyminiszter-váltást követően Kupa Mihály elbocsátotta. A korabeli sajtó egy része korrupciót emlegetett: privatizációs ügyekkel foglalkozó PM-esként olyan hírek jártak róla, hogy saját maga hasznára intézi a magánosítási ügyleteket. Persze önmagában is támadási felületet kínált az a tény, hogy akkor volt a jogi osztályon, amikor rengeteg, a piacgazdasági átmenethez szükséges törvény született meg. Egy, a pénzügyi életben jártas ellenzéki képviselő szerint Draskovics “szöktette magát a labdával”, mivel jogalkotóként lyukakat hagyott a törvényekben. Maga az érintett egy későbbi interjúban így reagált erre: “Egy biztos: a találgatások alaptalanok voltak. Kupa Mihállyal korábban jó személyes kapcsolatban voltam, de amikor miniszter lett, rögtön éreztem a bizalmatlanságát. Végül egy ötmondatos beszélgetésben közölte: nem kíván velem együtt dolgozni. Hogy mi volt a fejében, nem tudom.”

A magánszférában eltöltött évek után a Horn-kormány első pénzügyminisztere, Békesi László közigazgatási államtitkárnak hívta vissza, s e minőségében dolgozta végig a ciklust, dacára a két miniszterváltásnak (előbb jött Bokros, majd Medgyessy Péter). Ez alatt tovább erősítette technokrata hírét. Reformközgazdász körökben liberális, reformokra hajló személyiségként tartják nyilván, amit már onnan eredeztetnek, hogy részt vett a Fordulat és Reform kidolgozásában. Aktív szerepet vállalt a Bokros-csomag összerakásában is: ő és stábja írta a nagy részét – emlékszik vissza egy, e körből származó neves szakember, aki szintén úgy véli, hogy “Drazsé” szakmai tudása nem a legmélyebb. Hozzáteszi viszont: azt nem szabad elfelejteni, hogy kabinetfőnökként most két költségvetést végigcsinált, és ez elegendő lehet ahhoz, hogy a folyamatokat alaposan átlássa.

A Horn-éra egyik nagy pénzügyi botránya a Budapest Bank (BB) 1995-ös privatizációja, illetve annak előkészítése volt. Ennek során a bank veszteségeinek kiegyenlítésében állapodott meg Békesi a pénzügyi tárca fejeként és Bokros a BB vezéreként: a pénzügyi kormányzat az Állami Vagyonkezelő Rt. révén 12 milliárd forintos tőketartalékot juttatott a pénzintézetnek. Az ügylet kapcsán az Állami Számvevőszék vizsgálatot folytatott, amelynek lényegét Kovács Árpád – akkor ellenőrzési igazgató – úgy összegezte, hogy “a tőkejuttatás egy jó célt, nevezetesen a sikeres privatizációt szolgálta, ám a technikai részleteket katasztrofálisan oldották meg”. A kedélyeket az is felborzolta, hogy a magánosítást kiterjedt állami garanciavállalás mellett valósították meg. A privatizációról szóló jelentés felvetette Draskovics fegyelmi úton történő felelősségre vonását, amit a fideszes Kósa Lajos vezette parlamenti vizsgálóbizottság ellenzéki tagjai is szorgalmaztak. A már Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter által felkért független szakértők azonban arra a megállapításra jutottak, hogy a privatizálás során a pénzügyi tárca nem sértett törvényt (ezt egyébként a számvevők sem kérdőjelezték meg), továbbá kiemelték, hogy állami segítség nélkül a BB-t még névértéken sem lehetett volna eladni. Az ügyre egy lapunknak nyilatkozó korábbi bankfelügyeleti vezető tisztviselő úgy emlékszik viszsza, hogy az egészben az államtitkár személyesen nem követett el hibát, hacsak azt nem, hogy pontosan végrehajtotta főnökének utasításait.

Draskovics így az 1998-as kormányváltás idején távozott a tárcától. A rákövetkező négy évet az ABN-Amro Banknál, illetve az azzal egyesült K&H Banknál töltötte, utóbb vezérigazgató-helyettesként, 2001-es távozásáig. A brókerbotrány kirobbanása után ellenzéki oldalról őt is megpróbálták összefüggésbe hozni a történtekkel, ám első fokon sajtó-helyreigazítási pert nyert a Magyar Nemzet ellen, amelynek állításaival ellentétben sem felügyelőbizottsági, sem más tisztséggel nem rendelkezett olyan társaságnál, ahol a Bécsben letartóztatott Kulcsár Attila dolgozott.

Az államigazgatás felelős posztjain eltöltött hoszszú időszakkal is összefüggésbe hozható, hogy a folyosói pletykák mellett a fentieken túlmenően is több nyílt támadás érte, mint például 1996-ban a Q8-as ügyként ismert jövedéki botrány idején, vagy legutóbb tavaly júniusban a forint árfolyamának változtatásánál. Egy, a szocialista körökben mozgó, a miniszterelnökhöz is közelálló informátorunk a sajtópletykákra és vádakra úgy reagált, hogy ha ezek igazak lennének, akkor viszont feltűnően ügyesen csinálja, jól lefedezi magát. Mint hozzátette: a politikai kockázat azonban ezzel nem tűnik el. Ellenzéki lapértesülés szerint egyébként az MSZP országos elnökségében – amely támogatásáról biztosította pénzügyminiszteri kinevezését – többen annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy Draskovics személye fokozott támadásoknak lesz kitéve.

Kapcsolata egyébként sem felhőtlen a nagyobb koalíciós párttal. Az MSZMP-be ugyan már egyetemi évei alatt jelentkezett, ma már azonban sehol sem párttag. Az MSZP-ben jártas forrásunk is megerősítette a napisajtóban megjelent véleményeket, amelyek szerint a szocialista párttal nincs igazán sok kapcsolata, leginkább csak annyi, amennyit Medgyessy kabinetfőnökeként kénytelen volt kiépíteni. Ezt azonban sok párttag szerint nagyon agresszívan csinálta (az MSZP-n belül ezért örülnek, hogy Katona Tamás lett az új kabinetfőnök, akit igazi “szocdem arcnak” tartanak).

Viszont e körökben is elismerik, hogy Draskovics nagyon jó államigazgatási vezető. “Nem biztos, hogy egy politikusnál az a jó, ha félnek tőle, de a mostani helyzetben, amikor baj van és keménynek kell lenni, ez nagy előny lehet” – jegyezte meg egyik informátorunk. László Csaba alatt több PM-es osztályvezető is mondogatott olyanokat, hogy ha a kormány azt akarja, hogy egy döntést a pénzügyi apparátus tökéletesen végrehajtson, László helyett “Drazsét” kellene a tárca élére állítani, mert ő ehhez nagyon ért, keményen behajtja az utasításokat.

KEMÉNY TAKTIKUS. A fentebb idézett egykori jegybanki vezető is úgy látja: pénzügyminiszterként nem az a lényeg, hogy közgazdász-e az illető, sokkal fontosabb érteni, hogyan működnek a politikai alkufolyamatok. “Draskovics rendelkezik azzal a képességgel, hogy ügyesen meg tudja választani azt az ellenfelét, akit le lehet győzni – a pénzügyminiszter feladata pedig erről szól, főleg, ha szigorítani kell. Ekkor ugyanis meg kell támadni konkrét területeket, csökkenteni kell a költségvetési támogatásokat.”

Más forrásaink is azt emelték ki, hogy Draskovics talán kevésbé megnyerő alkat, mint László Csaba volt, de jóval nagyobb taktikai érzékkel rendelkezik. Sokkal több agresszivitás is szorult belé, ez pedig a mostani kiélezett helyzetben kifejezetten előnyös is lehet.

Kemény személyiség: képes arra, hogy fiskális szigort hajtson végre – amennyiben ehhez megvan a kormány támogatása -, s tud határozottan konfrontálódni, ha pénzeket kell megvonni, csökkenteni. “Gyilkos” vezetési stílusáról, nagy munkabírásáról ugyancsak híres. Állítólag már a kinevezése bejelentését követően, Kenyából elkezdett munkákat osztogatni a PM-eseknek.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik