A II. világháború később sorsdöntőnek bizonyuló pillanata volt, amikor 1941. június 22-én a Wermacht megindította a világtörténelem legnagyobb méretű offenzíváját a Szovjetunió ellen. A németek szinte ellenállás nélkül haladtak előre, napok alatt 500 kilométerre jutottak az óriási ország területén. A világ feszülten figyelt. Biztosnak tűnt, hogy Hitler napok alatt térdre kényszeríti Sztálint éppúgy, mint tette azt Nyugat-Európával.
Megtámadták Magyarországot!
Ha pedig ez megtörténik, Európát jó ideig a Harmadik Birodalom politikusai irányítják majd. A németeknek ekkor még nem volt szükségük szövetségeseik segítségére, ám azok igyekeztek mihamarabb a győztes mellé állni. Három nap alatt Olaszország, Románia, Szlovákia és Finnország is bejelentette a hadiállapotot. Magyarország számára úgy tűnt, a revíziós sikerek után szomszédaink – akikkel egy táborban voltunk ellenségek – jobb pozíciót szereznek Németország szemében.
A magyar hadüzenethez mégis egy tragikus eset kellett: június 26-án reggel három, máig azonosítatlan repülőgépek Rahónál géppuskával támadták a Budapest-Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot, majd 13 órakor két perc alatt 29 bombát dobtak Kassára. Összesen 35 ember halt meg és 86 volt a sérültek száma. A városban volt a repülőakadémia bázisa és laktanyája is, a magyar vadászok azonnal a támadók ellen indultak, de egy kilométernél közelebbre nem tudták őket megközelíteni.
Végzetes következmény
A gépek felségjelzését senki nem látta. Katonai szakértők két fel nem robbant bombát szovjet gyártmányúnak azonosítottak, ami a későbbiekben perdöntő lett. A kassai repülőtér parancsnoka jelentésében azt írta: a támadókban német bombázókat vélt felismerni. Ez utóbbi információt azonban Bárdossy László miniszterelnök a több kormánytag és Horthy előtt is titokban tartotta. Mint ahogyan a szovjet külügyminiszter állásfoglalását is, amely semlegességet kért és területi revíziót ígért.
Miután azonban a német győzelem ekkor kétségtelennek tűnt, a kormányfő attól félt, az eminens Románia és Szlovákia esetleg visszaszerezheti a bécsi döntésekkel visszaszerzett területeket is. Werth Henrik vezérkari főnök már május óta a szovjetellenes szövetség felvállalására ösztönözte Horthyt és Bárdossyt, a kassai támadás után pedig felerősödött a németbarát tisztek nyomása.
Így aztán a kormány még június 26-án döntött a hadiállapot beállásáról, és másnap hajnalra elrendelte a válaszcsapás megindítását a Szovjetunió ellen. Most már tudjuk, végzetes lépés volt. Az viszont még ma sem ismert, ki és miért adta parancsba Kassa bombázását. A szovjeteknek valószínűleg nem állt érdekükben még egy, ha nem is jelentős ellenfelet magukra húzni. A háború után persze német fondorlatot sejtettek a háttérben, miszerint a nácik e csellel vonták be hazánkat is a harcokba.
Ki bombázott?
Ám Hitler ekkor még cseppet sem szorult rá a magyar honvédség támogatására, a Luftwaffe gépeit pedig még a lakosság is könnyen felismerte volna, hiszen abban az időben nap mint nap láthatta őket az égen. Ugyanekkor jelent meg az öntámadás elmélete is, amivel németbarát körök provokálták volna ki a háborút. Itt viszont felmerül, hogy miért épp Kassa, hisz egy eltévedt bombával a honvédség saját bázisát semmisítette meg.
Népszerű elmélet volt a “revíziós bosszú” is, azaz hogy szlovák, román vagy jugoszláv pilóták vezették a rejtélyes gépeket. Ehhez a teóriához az az egyszerű tény tesz kérdőjeleket, hogy a három ország közül egyedül Románia rendelkezett néhány, ekkora bombaterhet szállítani képes repülővel. Indokként pedig nem is elvetendő, hogy a románok féltek: míg katonáik keleten harcolnak, a honvédség erővel veszi vissza Dél-Erdélyt. Jobb, ha a magyar bakák is a Szovjetunió ellen vannak lekötve…
A legvalószínűbb az, hogy valóban szovjetek bombázták Kassát, de véletlenül. Szlovákia ekkor már belépett a háborúba, a Kassa közelében fekvő Eperjesen pedig jelentős német kommunikációs bázist telepítettek. Ez lehetett a Vörös Hadsereg célja, ám az akár ezer kilométeres távolságból érkező pilóták navigációs hiba miatt Kassára szórhatták terhüket. De ez is csak egy elmélet.
