Pechtol János, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára elmondta: a vadon élő állatok természetes ösztönükből adódóan alkalmazkodnak a környezethez, hőség idején megkeresik a hűvös helyeket, ami javítja a komfortérzetüket. Ilyenkor gyakrabban keresik fel az itatókat is, amelyek évek óta egy helyen vannak, így az állatok jól ismerik a lelőhelyeket. Ez azért is fontos, mert a kérődzőknél most van a szaporulat, a kisgidák, szarvas- és dámborjak, malacok szomjúságukat az itatóknál enyhítik.
Azok a vadászterületek, amelyeken átfolyik egy patak vagy olyan természetes vizeik vannak, amelyek egész évben rendelkezésre állnak, szerencsések, ennek hiányában mesterségesen itatóhelyeket alakítanak ki – mondta a főtitkár.
Arra a kérdésre, a lakosság tehet-e valamit a vadon élő állatok érdekében hőség idején, a főtitkár azt válaszolta: a vadgazdák ellátják ezt a feladatot, a civilek pedig nem ismerik a vadak tartózkodási helyeit, nem tudnak nekik vizet juttatni.
