Nem tudom, mikor festették fel a falra – egészen pontosan Szeged egykori Tarján bisztrójának hátsó oldalára, talán tízméternyire a város egyik legforgalmasabb pontjától, a Budapesti körúttól. Azt sem tudom, ki tette, miért, és mennyit tud arról, mit is jelent a világnak a nácizmus óta a horogkereszt. De nem is igazán érdekel. Az már ezerszer jobban, hogy vajon miért nem festették már le? És kinek kellene lefestenie ezt az „önkényuralmi jelképet”?
És miért nem tűnt fel senkinek a környéken lakók közül? És miért nem szóltak: ez azért mégiscsak tűrhetetlen. Mert nem szóltak, pedig – mint egy közelben élőtől hallottam – ez a kereszt már vagy hónapok óta nyomja az épület oldalát. De lehet, hogy évek is elteltek már? – vakarta meg a fejét tanácstalanul, nem leplezett zavarában az úr. Vagyis ki tudja mióta nem járt arra közterület felügyelő, és egyszer sem fordult arra rendőrautó? Hónapok (évek?) óta nem jutott eszébe az épület bérlőjének, hogy valamit talán neki is tenni kéne? Csak kérdezem: a bérlő felelős-e azért, hogyan néz ki az általa bérelt épület fala? És a tulajdonos? Neki mekkora a felelőssége, és mi lenne a kötelessége?
Egyáltalán, tudjuk, kinek kellene ilyenkor intézkednie? Vagy nem is érdekel, és úgy nézünk erre a horogkeresztre, mint ahogy megbámuljuk a graffitiket? Először dühös mormogással és szemforgatással, majd békésebb fejcsóválással, később már csak átsiklik rajta tekintetünk? És ha a gyerek kérdi: apu, ez mégis mit jelent, vajon elintézzük egy kézlegyintéssel, netán annyit mondunk – ne is törődj vele, valami hülye mázolta fel?
Igen, ez is egy megoldás. (Megoldás?) Mint ahogy a bizakodás is: majdcsak lemossa az eső. De én azért mégsem várnék addig. Ha egy állampolgári bejelentés szükségeltetik ahhoz, hogy valaki megmarkoljon egy festékkel teli vödröt, elballagjon Tarján „hátsó udvarába”, és egy festőhengerrel eltüntesse a világpusztító nácizmus szimbólumát, jelentem: én azt a bejelentést most és nagy nyilvánosság előtt megtettem.
Ja, és mentegetőző magyarázkodásra, köszönöm, nem tartok igényt…
