“A hallgatói követelések negyedik pontja kimondja, hogy a követeljük a hallgatói szerződés intézményének eltörlését, és a már megkötött szerződések megsemmisítését. Tapasztalataink szerint a közvélemény egy része értetlenül áll ez előtt a követelés előtt, ami részben érthető. Érthető ugyanis az elvárás, hogy az itthon, magas költséggel (vagy ahogy populista módon szokták még emlegetni: az adófizetők pénzén) képzett diplomás szakembereink ne hagyják el az országot rögtön azután, hogy kifordulnak az egyetem főbejáratán friss tintától fénylő oklevéllel a kezükben.” – kezdődik a cikk a HaHa internetes oldalán. A diákok maguk is érzékelik, hogy a kormány igyekszik ellenük hangolni a társadalom idősebb, illetve alacsonyabban iskolázott rétegeit.
“A kormány egyik legnagyobb bűne, hogy elültette az itthonról szinte szökni igyekvő, gonosz, pénz- és karrieréhes, de amúgy tanulni lusta, szabad- és munkaidejében pedig romkocsmák félhomályában ücsörgő egyetemista képét a köztudatban, így próbálva szembefordítani egy egész társadalmat a saját leendő értelmiségével. A hallgatói szerződés ezt a bizalmatlanságot szentesíti, és azelőtt próbál büntetni, mielőtt a bűntettre magára sor került volna. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen bizalmatlanságból fakadó meghasonlás mennyire káros a társadalom egészére nézve.” – írják a folytatásban. A probléma azonban sokkal összetettebb, mint ahogy azt a kormány kommunkálja.
“Mert létező probléma ugyan az elvándorlás, ám annak valódi okairól a kormány mélyen hallgat, sőt, kifejezetten igyekszik elkerülni a róla szóló beszédet. A fiatalok azért mennek el, mert nincs munkájuk. Mennek, mert hiába a befektetett idő, energia és pénz (igen-igen, ne feledjük: attól még, hogy valaki államilag támogatott szakon van, nagyon sok pénzt kell magába invesztálnia, mire kezébe veheti a hőn áhított papirost!), képtelenek olyan munkát találni, ami képességeiknek és érdemeiknek megfelelő kihívás elé állítja őket, majd ezen kihívások legyűrését megfelelő módon (értékelné?) díjazná is! Jól látható, hogy jelenlegi nehéz munkaerő-piaci helyzetet kihasználva a kormány a saját felelősségét a diákokra akarja kenni. Mert jogos elvárás az, hogy a hallgató megfelelő időegység alatt végezze el az egyetemet, ám ugyanilyen jogos elvárás, hogy a kormány teremtsen munkahelyeket, vagy legalábbis törekedjen rá, hogy intézkedései és gazdasági tevékenysége nyomán azok létrejöjjenek. A hallgató dolga a tanulás, a kormányé meg a munkaerő-piac.
Ezért elfogadhatatlan egy olyan egyoldalú szerződés, amiben csak az egyik fél vállal kötelezettséget. Azzal, hogy az állam arra kényszeríti az egyetemistákat, hogy itthon maradjanak, ám ehhez nem biztosítja a megfelelő munkahelyeket, gyakorlatilag vagy munkanélküliségre, vagy pedig a képzettségének nem megfelelő munkára kényszeríti a saját diplomásait.” – magyarázza a cikk szerzője. A hallgatói szerződések témája az egyetlen pont a hat követelés közül, amelyben a kormány semmilyen kompromisszumra nem hajlandó.
Amennyiben szeretné az egész cikket megismerni, kattintson ide.
