A Facebook, az Instagram, és persze az elöl-hátul kamerás okostelefonok manapság nagyon egyszerűvé teszik az önfotók, azaz szelfik készítését és megosztását. Amennyire divat lett a dologból, legalább annyira hangos a szelfizés-túltengést ellenzők tábora is. Szerintük ez a modern divat káros, mert csak az énkép torzulásához, egó-túltengéshez vezet.
Bár a kérdés pszichológiai részében lehet igazság, a szelfizés modernségével vitába kell szállnunk: az első önfotót ugyanis nem 5, vagy 10, hanem egyenesen 175 éve készítették. A felvétel “elkattintója” az 1839 őszén 30 éves Robert Cornelius, aki Philadelphiában, apja boltjának hátsó helyiségében készítette el a felvételt. Persze akkoriban a szelfizés még nem egy gyors kattintást jelentett: a daguerrotípia ugyanis hosszú percek alatt készült, ennyi időbe telt, hogy a fény nyomot hagyjon a gépben lévő lemezen. A szakértők szerint Corneliusnak legalább öt percig kellett mozdulatlanul ülnie a lencse előtt.
A máig megmaradt kép hátuljára a készítő ennyit írt: “Legelső fény-képem, 1839.” Konkrétan a light-picture megfogalmazást használta, hiszen abban az időben a “kép” természetesen festményt jelentett. Az viszont tény, hogy az elkészült művet még nem tölthette fel sehová, és számára a közösségi média is legfeljebb azt jelenthette, hogy papíron mutogatta a fotót az ismerőseinek.